Kő András

Vélemény és vita

A pénzről

Az év szava lett a neves amerikai Merriam–Webster szótár szerint a vakcina (vaccine) szó, de azt hiszem, szűk pátriánkban holtversenyben van a pénz szavunkkal

Hála a jó kormányzati döntéseknek, napjaink beszédtémája a fogalom, amely tudjuk, nem boldogít, de kulcs a megélhetésünkhöz, és a pénz révén értékeket tudunk teremteni. Mindenkinek van egy története a pénzről. Álljon itt néhány.

1. Tunéziában hallottam. Fellelkesülten szalad a gyerek az apjához, és már az ajtóban kiáltja: „Papa, papa, csak öt dollár a teve, most kellene venni egyet!” A papa azonban rázza a fejét: „Nem, nem kisfiam, most nem veszünk tevét.” „De papa – erősködik a gyerek –, ilyen olcsó még soha nem volt a teve!” „Akkor sem veszünk tevét!” – mondja ingerülten az apa.

Egy hónap múltával lehorgasztott fejjel állít be a gyerek az apjához és azt mondja: „Na látod, papa, elszalasztottuk a nagy alkalmat, mert most már ötven dollárba kerül egy teve.” A papa felemelni a fejét, kihúzza magát, és így válaszol: „Most veszünk tevét.” „Most?” – kérdi értetlenül a gyerek. A válasz nyomatékosan így hangzik: „Most, van, pénz!”

A pénz beszél, és minél több van belőle, annál hangosabban. Meg aztán mondhatnánk, hogy „pénzt vagy életet”, de a pénz maga az élet.

2. Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa, élete vége felé egy bevásárlóközpontban ebédelt. De a tulajdonos nem engedte soha fizetni. „Maguk annyi örömöt szereztek nekünk, hogy amíg nálunk ebédel, és én vagyok a főnök, magától nem fogadok el pénzt az ételért” – így szólt a verdikt.

Grosics szabódott, és már-már kellemetlennek érezte az ingyen­ebédet, ezért aztán, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, kétszáz forintot minden alkalommal otthagyott a pénztárgépen.

„Ne feledkezzetek meg a jónak cselekvéséről, és a javak másokkal való megosztásáról (Héberek 13:16). De alighanem az ingyen­ebédnek is mindig megvan az ára… Csak az élet legszebb pillanatai vannak valóban ingyen.

3. Boldogult gyerekkoromban balatoni falunk templomában rendszeresen ministráltam. Egyszer arra kért a káplán úr, hogy kísérjem el egy másik balatoni faluba, mert ki kell segítenie az ottani beteg papot. Vonatra ültem, és mentem a megjelölt településre. Mise után, a sekrestyében így fordult hozzám a káplán:

„Mennyit fizettél a vonatjegyért?” Megmondtam. A következő pillanatban a káplán ahhoz a pénzhez nyúlt, amit összegyűjtöttek a hívektől, és a vonatjegy árát átadta nekem. Megkövülten álltam, mert sokáig azt hittem, hogy a hívők pénzét Istennek ajánlják fel a papok. Egy világ omlott össze a gyerekben!

Egy illúzió elvesztése keserűbb csalódás lehet, mint az anyagi veszteség.

4. A Parasztbibliában olvastam: „A gazdagok mind úgy adogatták az ajándékaikat, hogy más is lássa. Aranyat meg ezüstöt, ahogy ami volt. A szegény asszonynak nem volt más, mint a két fillérje. Szégyenközve azért, de betette az utolsót is. Akkor Jézus mondta: Bizony mondom nektek, a szegény asszony többet ad, mint a gazdagok, mert ez odaadta mindenét, azok meg abból adtak, amiben bővelkedtek.”

Meggyőződésem, hogy igazán nagyvonalúak csak a szegények tudnak lenni. De semmi sem pusztítja úgy a lelket, mint a szegénység. Különben a gazdagok mindig magányosak, és már nem ismerik a törvényeket, a szabályokat. „Mindenki szegény lenne, ha mindenki gazdag volna.” (Mark Twain)

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Kétely és bizonyosság

ĀKádár-diktatúra volt. A magyarországi kommunista diktatúra egy szakasza. Visszahozni már nem lehet. Mást persze lehet csinálni

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Ilyen nincs, soha nem is volt…

ĀMost melegek és leszbikusok meg transzik és queer (jelentsen ez bármit is) emberek mennek be pedagógusok (?) meghívására, a szülők tudta és beleegyezése nélkül az intézményekbe