Héjjas István

Vélemény és vita

Mikroklíma és makroklíma, avagy mit jelent plusz két fok?

Sokat hallunk manapság klímaválságról, a globális éghajlat veszélyes melegedéséről. Globális éghajlat azonban nem létezik

Minden földrajzi térségnek más az éghajlata. Más az éghajlat a dél-amerikai őserdőben, a Szahara sivatagban, Novoszibirszk környékén vagy a Kárpát-medencében. A nappalok és éjszakák hosszúsága is eltérő, az Egyenlítő környékén a nappalok hossza 12 óra körül van, Magyarországon viszont júniusban mintegy 16 óra, karácsonykor pedig nyolc óra. Az Északi-sarkon viszont az év egyetlen hosszú napból áll, fél évig sötét éjszaka van, fél évig pedig világos nappal.

De még a lokális éghajlatot sem lehet azzal jellemezni, hogy mekkora ott az éves átlaghőmérséklet. Nem mindegy, hogy a különféle évszakokban mennyire van hideg, és mennyire van meleg. Az sem mindegy, hogy mekkora a hőmérséklet-különbség a nappalok és éjszakák között. A Szahara sivatagban nappal akár 50 fok lehet, éjszaka viszont fagypont alá süllyedhet a hőmérséklet. Így az átlagos hőmérséklet 25 fok körül van, ami egészen kellemes lehetne, ha nem ingadozna szélsőségesen. Az sem mindegy, mekkora a levegő páratartalma, milyen gyakran süt a nap, milyen gyakran borult az égbolt, mennyire gyakran és milyen eloszlásban van eső, hóesés, orkán erejű szélvihar és még sorolhatnánk.

Az átlagos globális hőmérséklet az éghajlatról jóformán alig mond valamit. Ami fontos, az, hogy az ember számára milyen a leginkább kellemes éghajlat.

Az állatok nem viselnek ruhát. Testüket hőszigetelő tollazat vagy szőrzet borítja, így a testük felszínén kialakul a számukra megfelelő mikroklíma. Az ember azonban más. Desmond Morris a The Naked Ape (A csupasz majom) című könyvében megállapítja, hogy bio­lógiai értelemben az ember sem más, mint speciális majomfajta, amely abban különbözik a többi majomtól, hogy a testének nagy részét nem borítja szőrzet, meztelen, és gyakran fázik. Morris felteszi a kérdést, hogyan és miért veszítette el a szőrzetét ez a különös fajta majom. Morris válasza az, hogy mivel melege volt, így tudott alkalmazkodni a környezethez.

Az emberi faj Afrikában fejlődött ki. Amikor lemászott a fáról, fokozatosan felegyenesedett, két lábra állt, veszélyes környezetben találta magát. Bár könnyebben jutott élelemhez, ki volt téve vadállatok támadásának, amelyek elől futással próbált elmenekülni. Megtanult vadászni is, és ez is erős fizikai megterhelést jelentett. A hőszigetelő szőrzet feleslegessé vált, sőt hátrányosnak bizonyult az aktív nappali életben. Éjszaka és hidegebb időszakokban azonban, főleg pihenés közben, a hőveszteség volt a probléma, ezért megtanult ruházkodni, kezdetben állatbőrökkel, később növényi anyagokkal.

A ruházat ma is azt jelenti, hogy a ruhánkkal a testünk közelében megteremtjük azt a 30 fok körüli hőmérsékletű mikroklímát, amely optimális az emberi szervezet számára. A ruha viselése azonban kellemetlenségekkel is jár. Nem véletlen, hogy a modern ember olyan helyre jár nyaralni, ahol akár 15–20 fokkal melegebb van, mint ott, ahonnan jött, ezért ruha nélkül sütkérezhet a napsugárzásban. Közben pedig attól retteg, mi lesz velünk, ha egy-két fokkal melegebb lesz.

Világmértű klímahisztérikus pánikkeltés folyik, azt bizonygatva, hogy az emberi beavatkozás miatt a bolygó veszélyesen melegszik, és ha a melegedés meghaladja a két fokot, katasztrofálisan felgyorsul a melegedés, és ez az emberi civilizáció pusztulását okozhatja.

A Föld 4,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ha ezt az időtartamot 24 órának tekintjük, akkor – ebben az időléptékben – a technikai civilizáció az utolsó századmásodpercben alakult ki. Így tehát az a helyzet, hogy 23 óra, 59 perc, 59 egész 99 század másodpercig a természet irányította az éghajlat változását, azután az utolsó századmásodpercben egyszer csak az ember átvette a kézi irányítást, és mostantól kezdve mi határozzuk meg, hogy milyen legyen az éghajlat, és erről nemzetközi egyezményeket kötünk.

Könnyen lehet azonban, hogy a soron következő századmásodpercben, a zöld-klímaideológiával megáldott neoliberális meztelen majom elpusztítja önmagát azzal a számtalan ostoba intézkedéssel, amelyeket állítólag azért kell meghozni, hogy be ne következzen a pusztító hatású klímakatasztrófa. A hivatalos klímapropaganda szerint ugyanis, ha a melegedés meghaladja a két Celsius-fokot, önmagát erősítő láncreakció indul meg, elszabadul a pokol, és mindenütt olyan meleg lesz, hogy meg fogunk sülni.

Mint már említettük, pusztán a bolygó átlagos felszíni hőmérséklete nem mond semmit az éghajlatról, mivel az átlagban benne van a Szahara átlaghőmérséklete és az Északi-sark átlaghőmérséklete is, de hogy milyen arányban, arról már nem beszélnek. A feltételezett kétfokos melegedés egyébként sem azt jelenti, hogy minden évszakban, éjjel-nappal mindenhol két fokkal melegebb lesz. A melegedés azt jelenti, hogy az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak el. Az, hogy a folyamatban lehet bizonyos mértékű melegedés, az nem vitatható, erre utal az is, hogy Németország egyes borvidékein ma már mediterrán szőlőfajtákat is termelnek, és a német szőlészek–borászok ettől egyáltalán nincsenek kétségbe esve.

Az viszont rémhír, hogy egy kétfokos melegedés megindíthat bármiféle önmagát erősítő láncreakciót. Az elmúlt évmilliók során volt már nyolc fokkal is melegebb az átlaghőmérséklet, és nem indult meg semmiféle láncreakció, nem is indulhatott, mivel egy ilyen jelenség ellenkezne a fizika törvényeivel. Márpedig a fizika törvényei szilárdan tartják magukat, módosításuk vagy hatályon kívül helyezésük az EU-parlament kétharmados többségével sem lehetséges, még ha időnként meg is próbálják.

Ezt csupán azért említem, mert állítólag a tudósok túlnyomó többsége megszavazta a hivatalos klímaideológia tudományos megalapozottságát. A tudósok túlnyomó többsége azonban nem kíván nyilvánosan véleményt mondani. Aki pedig szembemegy a hivatalos klímaideológiával, azt általában lejáratják, kiközösítik a tudományos közéletből, gyakran az állásukat is elveszítik, ők már nem is tekinthetők többé tudósnak, tehát nincs is szavazati joguk.

A fő kérdés, van-e – lehet-e egyáltalán – bármiféle köze a szén-dioxidnak az éghajlathoz? Az ezzel kapcsolatos legfontosabb érv az, hogy egyes időszakokban egyszerre növekszik a levegő szén-di­oxid-tartalma és a bolygó átlagos felszíni hőmérséklete. Hogy egy ilyen érv mennyire lehet meggyőző, arra példaként hozható, ahogyan a Balaton környékén a nyári üdülőszezon egyes időszakaiban egyszerre növekszik a sörfogyasztás és a fagylaltfogyasztás. Ilyenkor fel lehetne tenni a kérdést, hogy vajon a sok fagylalt miatt isznak az emberek több sört, vagy pedig a sok sör miatt fogyasztanak olyan sok fagylaltot. Melyik az ok, és melyik a következmény? Vagy esetleg mind a kettőnek a meleg az oka?

Hasonló kérdés tehető fel a szén-dioxid és a hőmérséklet viszonyára is. Melyik az ok, és melyik a következmény? A kérdés azért indokolt, mert az utóbbi évezredek adatai alapján több olyan melegedési periódus volt, amikor először a melegedés indult be, és csak ezt követte a levegő szén-dioxid-tartalmának emelkedése, amely ily módon biztosan nem lehetett oka a melegedésnek.

Egyre több ország vezetése ismeri fel a tudománytalan klímahisztéria és az ezen alapuló zöld-energiaintézkedések abszurditását, de nyíltan nem kívánnak szembemenni a mainstream irányzattal. Inkább úgy manővereznek, mint az okos lány Mátyás király udvarában: jöttem is meg nem is, hoztam is, meg nem is. A nemzetközi klímakonferenciák ezért ma már úgy működnek, mint a Hamiskártyások Klubja Rejtő Jenő regényében.

(A szerző irányítástechnikai szakmérnök)

Kapcsolódó írásaink

László Tamás

László Tamás

A pénznek nincsen szaga?

ĀVespasianus császárhoz kötik a mondást, aki a nyilvános illemhelyeket megadóztatta

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A farkas és a róka

ĀFricska. Gyurcsány Ferenc: „A háború szabályai különlegesek. Ők vagy mi. Magam is utálom ezt a logikát. De ez van”