Kondor Katalin

Vélemény és vita

Kezdhet-e új életet Európa?

Hogy miért fogalmazódik meg bennünk – sokunkban – a címben feltett kérdés, azt a becsületes többségnek nem kell magyarázni

A kontinens régi élete ugyanis eltűnt. Elillant, tovaszállt, érvénytelenné lett, tönkrevágták, megbecstelenítették, gonoszok, tehetségtelenek kezébe került, és eladták. Ennek következtében jelen időben hatalmi, gazdasági és erkölcsi válságok sújtják, de nem látja be, vagy inkább nem érdekli, hogy nagy a baj. Hiszen gazdaságát nem utcahosszal, hanem mérföldekkel előzi meg immár a sokáig lenézett Kelet.

A vén Európa valójában nem lát be semmit. Semmilyen hibát, amit eddig elkövetett. Csipkerózsika-álomba szenderült, és nem veszi észre, hogy szépsége rohamosan kopik, amelyen nem segít már a smink sem. Tétlenül nézi, hogy határait ostromolják, népét öldösik, templomait lerombolják, gyermekeiket megrontják. Mérhetetlen gőggel és igaztalanul azokat bántja, akik erejükön felül próbálják a kontinenst védeni, és minden erejével azon van, hogy felejtse el mindenki azt a szót, NEMZET.

Jó ideje már, hogy fura urai lejárató propagandát indítottak minden ellen, ami Európában értéknek számított valaha. Isten, haza, család, erkölcs. Immáron mind célkeresztben. Ha Magyarországról, valamint a posztszocialista országokból nézzük, bűnük az is, hogy öntelt irányítóinak mindegyike keblére ölelte a kommunista gyilkosok ivadékait, az értelmezhetetlen, baloldalinak hazudott eszmék hirdetőit, akik persze kezükre is játszották a kommunizmus–szocializmus által kizsigerelt országok vagyonát. S valószínű az ő segédletükkel történhetett meg az is, hogy a kommunizmus–szocializmus rémtetteiért, rablásaiért nem volt felelősségre vonás.

A fentebb felsoroltaknál persze sokkal nagyobb Európa urainak bűne. Éppen ezért nagyon nehéz a kérdésre felelni, miszerint kezdhet-e új életet Európa? Képes-e ezért összefogni? Hajlandó-e szembeszállni megrontóival, elárulóival, a csőd okozóival? Jogos a kételyünk, hiszen az álomba szenderült Európa mostanság legfeljebb a kötelező oltások ellen tüntet, kultúrájának lerombolói ellen nem jut eszébe utcára vonulni.

A világtörténelem számos nép, sőt kontinens eltűnéséről is megőrzött adatokat, történeteket, dokumentumokat. És a Föld forgott tovább. Már ez a tény is arra kellene hogy sarkallja e kontinens minden felelős vezetőjét, hogy megértse, cselekednie kell, nehogy Európa elsüllyedjen, mint valamikor Atlantisz. Már most úgy tűnik, kontinensünket nem fogják tömegesen megsiratni. Ma Európát céltalannak nevezhetjük. Vagy inkább azt gondolom, amit művel, abban a céltalanság dominál, kerek perec megnevezve: a nemzetellenesség, az őrület és az aberrált eszmék piedesztálra emelése.

Őrzök 2010-ből egy rádiós nyilatkozatot, mégpedig Sólyom László akkori köztársasági elnök újévi beszédét. Ebben egyebek közt azt mondta: „Az állammal szembeni elvárások és a feladatok világosak: közbiztonság, a törvényes rend garantálása, a gazdaság olyan szabályozása, hogy biztonságosan fejlődjön és adjon munkát az embereknek, a szegénység enyhítése, az ország tekintélyének helyreállítása a világban.”

Nos, úgy tűnik, ezek az egyetemes és szép célok nálunk, Magyarországon lassan megvalósultak, a „művelt Nyugaton” meg lassan, de biztosan leépülnek. Nyugat-Európában ma nincs közbiztonság, nem garantálható a törvényes rend, a gazdaság lemaradása egyértelmű, sem az energiagondokat, sem a migránsokkal kapcsolatos súlyos helyzetet nem képesek kezelni, nemhogy új életet kezdeni.

Fel kellene tehát ébredni a Csipkerózsika-álomból Nyugat-Európa népének és észrevenni, hogy még a covidoltások elleni tiltakozásuk is csak arra jó, hogy rendőrségük gyakorolja, hogyan kell szétverni a tüntetőket. Éppúgy, mint a sárgamellényes tüntetéseken. Semmi párbeszéd nem jön létre, semmi értelmes magyarázat nem születik. Csak erőszak van.

Az úgynevezett globális erők, magyarán a pénzhatalom diktál, és egyelőre, lássuk be, győzedelmeskedik is a józan ész felett. Aligha gondoltuk ifjúkorunkban, hogy a „pénz beszél, a kutya ugat” közmondás minden, a világról alkotott normális, a Teremtő parancsát követő cselekedetet felülír, semmissé tesz. Mint ahogy a józan ész mint fogalom is eltűnőben. Hogy végképp ne tűnjön el, valamiféle összefogást óhajtana az ember.

No, de miért reménykedjen bárki is az összefogás erejében, ha azt érzékeli, tapasztalja, hogy Európát, a „gyönyörű nőt” muszlim hadak veszik birtokukba, lényegében ellenállás nélkül? Honnan merítsen erőt a harchoz? Miért higgyen a változtatás lehetőségében, ha vezetőit ily ostobán választja ki? Miért nem meri párbeszédre, vitára kihívni őket? Én sajnos nem tudom a hiteles választ ezekre a kérdésekre.

Talán a bátorság veszett el? Ha igen, akkor miért? Azt viszont tudom, legalábbis a magyar emberek gondolkodását, nézeteit némiképp ismerve, hogy nem óhajtanak ebben a ránk erőltetett „globalizációban” létezni. Úgy vélik, azok a népek vezekeljenek, és segítsenek az éhező, munka nélkül tengődő tömegeken, akik annak idején leigázta őket.

A magyarok többsége köszöni, de nem kér a multikulturális társadalomból. Szeret utazni, ha teheti, megcsodálja a fantasztikus ázsiai építészetet, táncot, filozófiát, miképpen az afrikai törzsek viseletét, életmódját, avagy a dél-amerikai indiánok bölcsességét, de köszöni, nem szeretné, ha mondjuk, muszlim szomszédja rossz szemmel nézne hétéves gyermekére, mert az sortban szaladgál a játszótéren. A magyarok többsége nem óhajt senkit megtéríteni, de azt sem szereti, ha őt akarják átnevelni.

Úgy gondolom, meg többször tapasztaltam is, Európa sok-sok táján, országában gondolkodnak hasonlóképpen. Lehet, tévedek, de Európa csak abban az esetben kezdhet új életet és őrizheti meg önmagát, ha megálljt kiált az életet elszürkítő, hagyományokat sárba tipró globalizációnak, a másság ájult és logikátlan ajnározásának, és marad önmaga. Feltéve, ha még emlékszik rá, milyen volt egykoron, azaz fénykorában. Ha ezt nem teszi meg, elveszett.

Akkor most el lehet olvasni a Szózatot. 

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

László Tamás

László Tamás

A pénznek nincsen szaga?

ĀVespasianus császárhoz kötik a mondást, aki a nyilvános illemhelyeket megadóztatta

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Németek

Ā„Szegény, öreg Németország, túl nagy Európának, túl kicsi a világnak” – Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszternél jobban senki sem tudná megfogalmazni Európa legnépesebb és gazdaságilag legerősebb államának mindenkori ellentmondásos helyzetét