László Tamás

Vélemény és vita

A pénznek nincsen szaga?

Vespasianus császárhoz kötik a mondást, aki a nyilvános illemhelyeket megadóztatta

A vizelettel a cserzővargák dolgoztak, ezért egyfajta nyersanyagtermelést adóztatott meg. Suetonius római történetíró így ír erről: „Titus, a fia, egyszer szemére vetette, hogy még a vizelés megadóztatását is kieszelte, Vespasianus erre Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzdarabot, és közben azt tudakolta, bántja-e a szaga”, Titus tagadó válaszára azt mondta: „Pedig látod, ez abból a vizeletből való.” A szólás nagy karriert futott be, összeforrt a tisztességtelenül megszerzett pénz gondolatával, hogy a megszerzett pénz eredetét nem kell firtatni, továbbá hogy bátran lehet mások zsebében turkálni.

A mondás ma nagyon időszerű. MZP – aki valójában az MSZMP fordított evolúciója, hiszen néhány lépéssel ebből lett az MSZP, először kilúgozva a munkást, majd kimaradt a szociális gondolat, maradt az MZP – azt nyilatkozta a minap, hogy megválasztásához elfogad bárkitől pénzt. Itt jutunk el a politikai prostitúcióhoz, hisz ez azt jelenti, hogy bárkinek kiszolgáltatja magát, bármit megígér, hiszen ne gondolja senki, hogy balliberális milliárdosok önzetlenül adakoznak.

Persze az ígéreteknek sincsen szaguk, ugyanolyan illékonyak, mint az ebül szerzett pénz, amiről tudjuk, hogy ebül vész el… Itt ráadásul egy olyan társaság állt össze, amelyik eddig egyetlen ígéretét sem tartotta be. Gondoljunk az európai minimálbérre és -nyugdíjra, a húszezer forintos nyugdíjas-támogatásra, az átláthatóságra, ehelyett maffiamódszerek derülnek ki lépten-nyomon, hiszen olyan emberek kerülnek elő ingatlanmutyikban, akik 2010 előtt nemcsak megágyaztak a korrupciónak, de le is feküdtek vele… Most is előkészítették az ágyakat. A pénzt előre kérik.

A műtrágyakirálynak ráadásul azt mondta, hogy tőle bármennyit elfogad, kicsit szemrehányóan hozzátéve, hogy eddig csak aprópénzt kapott. Ez MZP gátlástalanságát, mohóságát is mutatja. Ugyanakkor érdemes megnézni, ki is az illető, aki eddig csak apróval kínálta meg? Megszerezte a legnagyobb műtrágyagyártó üzemeket, majd monopolhelyzetben olyan árakat diktál, amellyel tönkreteszi a gazdatársadalmat, amit ráadásul áruvisszatartással is súlyosbít. A műtrágya a mezőgazdaságban olyan stratégiai termék, ahol nincsen helye az árakkal való játszadozásnak.

A fordított evolúciót végrehajtó MZP olyan emberhez dörgölődzik, aki egy gátlástalan nagyvállalkozó, akinek a nyaka körül ráadásul szorul a hurok – lásd a kartellezés miatti milliárdos bírságot és egyéb eljárásokat. Annak reményében adhat majd jelentősebb összeget MZP kampányához, hogy hatalomra kerülése esetén egyrészt mentesüljön az eljárásoktól, másrészt háborítatlanul folytathassa az üzelmeit. És még azt mondjuk, hogy a pénznek nincsen szaga. Megjegyzés: a műtrágya egyik eleme ugyanaz a karbamid, ami a vizeletben is van, a szaga is ugyanolyan.

Az előző példák pénzszerzésről szóltak, azt hívén, hogy a pénznek nincsen szaga, a következők pedig arról, hogy MZP mások zsebé-ben kotorászna. Mit mond a migrációról és a rezsicsökkentésről: „Addig, amíg a választókat úgy tartjuk, mint a gombát – vagyis sötétben, és trágyával etetjük –, addig a rezsicsökkentéssel, a migránsozással és a többivel lehet választást nyerni.” Az illegális migránsok megállításával és a rezsicsökkentéssel a magyarok mintegy nyolcvan százaléka egyetért, vagyis azok nagy része is, akik nem a polgári oldalra szavaznának, vagyis MZP fedőszerve, a Mindenki Magyarországa Mozgalom csaknem mindenkivel szembe fordul.

Aki az illegális migrációt támogatja, az nemcsak bevándorlóországot csinálna Magyarországból, annak minden negatív következményével együtt, hanem számukra olyan támogatásokat nyújtana, amit el kell venni valahonnan. Hogy honnan, arról MZP nem beszél. Az, aki az illegális migrációt a keblére öleli, valójában a gyermekes családok zsebében turkál, hiszen a migráció költségét legkönnyebben a családtámogatási rendszerből lehet elvonni. A balliberális koalíció a demográfiai helyzetet nem a magyar családok támogatásával, hanem az illegális migránsok beengedésével kívánja megoldani. Azok a százezrek vannak célkeresztben, akik a babaváró támogatást, az adókedvezményeket, a csokot és a többit igénybe veszik.

Mit mond a rezsicsökkentésről, amit ebben a formában elutasít? „Én magam, aki 400 négyzetmétert fűtök a házamban, (…) rengeteget profitáltam a rezsicsökkentésből.” Álszent módon mégis elutasítja azt, holott a haszonélvezője. Van konkrét javaslata is: fogyassz kevesebbet, fizess többet! MZP a piac mindenhatóságában hisz, „a láthatatlan kézben”, ami mindent megold. Holott látjuk, hogy a piac konkrét helyzetekben képes megnyomorítani az embereket.

Ilyen helyzet a magántulajdonú, monopolhelyzetű közműtársaságok folyamatos áremelése (2002–2010 között az áramé kétszeresére, a gáz ára háromszorosára emelkedett). A magántulajdonú (a hazájukban állami) közművállalatok az akkori kormányzattal szemben zsarolási pozícióba kerülhettek, a fogyasztókat pedig totálisan kiszolgáltatottá tették. Mindennek következtében 2010 után az új kormánynak először vissza kellett vásárolnia az eladott közműveket, majd 20–25 százalékos rezsicsökkentést hajtottak végre annak érdekében, hogy mind a zsarolási helyzet, mind az egyre növekvő kiszolgáltatottság megszűnjön.

Két gazdaság- és társadalomfilozófia ütközik itt össze, az egyik az olykor gátlástalanná váló piacban hisz (kerül, amibe kerül a társadalomnak), a másik viszont a közjót szolgáló állam jogos és köteles beavatkozásától sem riad vissza, vállalva a harcot a hatalmas multicégekkel is. Ez történt a rezsicsökkentés folyamatában. Mit látunk Európa nálunk gazdagabb részén? A gáz- és villanyáram árának korlátlan emelkedését.

Pánikkeltő oktatófilmek jelennek meg Németországban és Ausztriában arról, hogy mit kell tenni hosszabb áram- és gázkimaradás esetén, amikor nem lesz fűtés. Szakértők szerint ez azt szolgálja, hogy így fogadtassák el a lakossággal a rendkívüli mértékű rezsiáremeléseket. MZP nemcsak a lakosság zsebében turkál, de gátlástalanul meg is nyomorítaná őket.

Egy utolsó kép, visszatérve Vespasianushoz. Ő építette az első nyilvános vécéket. Egy ókori, római illemhely képe van előttem: hat vagy hét márvány ülőhely, mindennemű elválasztás, szemérmesség nélkül ültek egymás mellett, meg is meg tudták tárgyalni a napi ügyeiket dolguk végzése közben. Lehet, hogy így tárgyal a balliberális koalíció, élén MZP-vel, és meggyőzik egymást, hogy sem a helynek, sem az alkalomnak, sem a pénznek, amiről – és jól láthatóan csak arról – állandóan beszélnek, nincsen szaga! 

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Németek

Ā„Szegény, öreg Németország, túl nagy Európának, túl kicsi a világnak” – Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszternél jobban senki sem tudná megfogalmazni Európa legnépesebb és gazdaságilag legerősebb államának mindenkori ellentmondásos helyzetét

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Kezdhet-e új életet Európa?

ĀHogy miért fogalmazódik meg bennünk – sokunkban – a címben feltett kérdés, azt a becsületes többségnek nem kell magyarázni