J. Károly újragondolta a ruhatárát. Éppen itt volt az ideje, mert jön a hideg, még a levegő is recsegni fog a fagyban, amikor kifújja, a verebek meg torokgyulladást kapnak. Azt is hallotta a napokban, hogy Nyugaton nem lesz fűtés, onnan pedig előbb-utóbb minden vacak nálunk köt ki.
Kellene egy melegebb cipő, ebből már kikopott a bélés. Általában nem bírja ki a következő telet, ugyanis ha kibírná, a cipőgyárak tönkremennének, de ez a mostani valahogy kitartott. Biztosan azért, mert tavaly húzott rá egy gumibelsőből készült cipőbugyit. Igaz, hogy a táskája egész télen gumiszagú volt, és az uzsonnásdobozt néha besározta a ráragadt latyak, de így legalább nem csúszkált annyira a járdán.
Nem baj, ha hideg lesz, két zoknit húz, a cipő amúgy is egy számmal nagyobb a lábánál, mert akciós volt, és a méretek között nemigen válogathatott. J. Károly mindig azt vette meg, ami akciós, például három inget kettő áráért, és amikor otthon észrevette, hogy a pocakján feszülnek a gombok, még örült is, mert így legalább ösztönözve érzi magát a fogyásra. Igazán csak arra figyelt, hogy ne legyen rózsaszínű, mint amilyet a főosztályvezető szokott hordani, aki azt gondolja magáról, hogy így sokkal vagányabb, férfiasabb, de J. Károlynak erről épp az ellenkezője jutott az eszébe.
Így tett szert egy akció során egy vastag vászonnadrágra is, mert kapott mellé ajándékba egy derékszíjat, ami roppant hasznosnak bizonyult. A nadrág ugyanis bő volt rá, és nem tudta eldönteni, hogy fogyjon-e vagy hízzon. De ez volt a kisebbik baj, mert hirtelen az sem tűnt fel neki, hogy a nadrág olyan sötétkék színű és formájú, mint a segédmunkásoké, már csak egy kis malterfolt hiányzott róla, nem beszélve arról, hogy ő a barnát szerette.
Egyébiránt a zoknikészlete is fogyóban van, és némelyik lyukas, de a cipőben nem látszik, ő nem szokta levenni a munkahelyen, mint mások, ha azt húzza kívülre, nem fogja piszkálni a bütykét. A jégeralsót az ülepén be fogja varrni, azt könnyebb, mint zoknit foltozni.
A kabátja még jó lesz, műbőr, de vastagon bélelt, és a zakója alá még egy pulóvert is fel tud venni. Lehajtható fülű műszőrme sapkája van, már a gimnáziumban ilyet hordott, soha nem fúj bele a jeges szél a fülébe. Egyszer azt mondta neki a munkatársa, hogy ez már régen nincs divatban, de J. Károlyt a divat nem hozta izgalomba. Ő a célszerűséget mindig is többre becsülte, nem mellesleg a fizetését sem a divat függvényében állapították meg.
J. Károly visszazárta a szekrényajtót, egyelőre ennyi is elég volt, hogy újragondolja a ruhatárát. A biztonság kedvéért megérintette a konvektor oldalát. Elégedetten állapította meg, hogy jó meleg.
(A szerző irodalomtörténész)
