Hetek óta másról sem hall a televíziós főreklámidőben – miközben néha a kedvenc sorozatainak egy-egy részletét is sikerül elcsípnie –, mint a „Black friday” akciókról. Sőt már évek óta a fekete pénteket sulykolják az agyába, amiről mostanra kiderült, hogy a péntek lehet akár a vasárnap is. Vagy a szerda és a csütörtök.
J. Károly előbb azt hitte, hogy a reklámokban kötelező angol szavakat használni, így azok biztosan nem neki szólnak, mert ő már az oroszt is elfelejtette, pedig nyolc évig tanulta. Angolul viszont egyetlen percig sem tanult, ezért nem volt mit elfelejtenie, de egyszer a büfés Esztertől megkérdezte, hogy mit jelent a reklám.
A napokat egyébként nem nagyon tudta megkülönböztetni egymástól, kivéve a pénteket, amikor J. Károly már két órakor azon gondolkodhat, hogy mit fog kezdeni a hétvégével. A péntek délutánt valahogy leküzdi, a szombat délelőtt a tervezéssel telik (ilyenkor szokott az utazási ajánlatok között böngészni, de még soha nem utazott el sehová). Délután sétál, de mióta köszvényes, nem sok öröme telik benne, inkább tévét néz; vasárnap délelőtt templomba jár, délután azonban már alig várja, hogy hétfő legyen.
Ez a vasárnapig tartó fekete péntek egyenesen neki lett kitalálva, akár tud angolul, akár nem. Az sem mellékes szempont, hogy állítólag mindent sokkal olcsóbban lehet megvenni. Ez annyira csábító, hogy Amerikában a halálos áldozatok sem ritkák, mert a tömeg már az akció kezdetén agyontapossa a gyengébbeket. J. Károly nem akart gyilkossági ügybe keveredni, főleg arra nem vágyott, hogy ő legyen az áldozat. Ennek azért lett volna némi esélye, mert például hiába áll a sor elején a megállóban, mégis mindig ő az utolsó, aki felszáll a járműre, már ha egyáltalán felfér.
Most egész hétvégén péntek lesz, de még a következőn is – azt vehet meg olcsóbban, amit akar. Kenyérpirítót és új szobapapucsot vagy egy esernyőt varrógéppel, amiről a boncasztal is az eszébe jutott. J. Károly nem járt ugyan eddig kórbonctani intézetben, az is olyan hely, ahová nem igazán vágyott, de a gimnáziumban a tanár ezt a példát mondta a szürrealizmusra. Ekkor nemcsak azt állapította meg, hogy a szürrealizmusnak nincs túl sok értelme, hanem azt is eldöntötte, hogy nem lesz varrónő, és nem fog esernyőt használni, inkább elázik.
Viszont háromszázharmincezer forint helyett kettőszázötvenezerért akár okostévét is vehetne. Ez a hirdetés több ok miatt bosszantotta. Az ár végéről lecsíptek egy forintot, pedig olyan pénz nem is létezik, de sokkal nagyobb probléma, hogy már két tévé van a lakásában, mind a két szobában, pedig az egyiket nem is használja. S még okostelefonja sincs, a tévé az ilyen embernek be sem engedi kapcsolni magát. A legszomorúbb azonban az, hogy csak háromezer forint fölös pénze van, abból pedig vesz valamilyen kenőcsöt a köszvényére.
(A szerző irodalomtörténész)
