J. Károly előbb azt hitte, hogy megint rossz lépcsőházba jött haza. Az ajtaja előtt négy vadonatúj téli gumit látott. Megnézte a névtáblát, s ott az volt kiírva, hogy J. Károly, nem úgy, mint a munkatársakkal töltött ferde este után, mikor a szemközti házba bejegyzett Magellán Felfedező Egyesület ajtaja előtt toporogva azon töprengett, hogy hol talál egy lakatost, mielőtt szétrepedne a hólyagja.
Neki ugyan nem volt autója és biciklije sem, pedig a tévé már régen bemondta, hogy járjanak inkább kerékpárral az emberek, a téli gumit viszont felismerte, mert rá volt írva vastag fekete filctollal a fóliára, hogy „új téli gumik”. A biciklit amúgy sem tartotta jó ötletnek, mert most csupán felfázna, és akkor megint a hólyagja miatt aggódhatna, de a hóban és fagyban eltörné a kezét vagy a lábát.
J. Károly nem mert rágondolni, hogy nem érne ki időben a vécére, vagy nem tudna utána tisztálkodni. A munkahelye a baleseti táppénzét is megtagadná, arra hivatkozva, hogy J. Károly csak szórakozásból biciklizett.
Az egymásra pakolt négy gumi éppen a kilincsig ért, ezért nem fért hozzá a zárhoz. Próbálta levenni a fölsőt, de megint be volt csípődve a dereka. Jól boldogult vele, ám nem tudott emelni és hajolni sem. Reggel beledugós cipőt vett, fázott, mert zoknit sem húzott, a talpa pedig csúszkált a nyirkos faleveleken. A közlekedés legalább olyan veszélyes volt, mintha biciklivel indult volna el.
Valahogy be kell jutnia a lakásába! Az előző héten egy bajuszos férfi költözött a két ajtóval szemközti garzonba. J. Károly némi tépelődés után úgy döntött, becsönget hozzá, s megkéri, hogy segítsen a gumikat elpakolni. A névtáblájára az volt írva, hogy J. Mihály, az sem kizárt, hogy valaki összekeverte az ajtókat.
Nem tévedett. J. Mihály megörült a szállítmánynak, s könnyed mozdulatokkal tette szabaddá J. Károly lakása bejáratát. Még azt is megköszönte, hogy szólt neki az új téli gumik miatt, sőt jó éjszakát kívánt a szomszédnak.
Erre J. Károly is nagyon megörült, s ahogy örömében elejtette a kulcsot, lehajolt érte, a kulcs helyett azonban a derekához kapott, amelybe iszonyú fájdalom hasított. Úgy maradt, derékszögben meghajolva.
(A szerző irodalomtörténész)
