Domonkos László

Vélemény és vita

A fejedelem bölcsője felett

Van egyik kiváló, szokás szerint idő előtt elhunyt, ragyogó írónknak egy 1977-ből származó írása, amely 1980-ban megjelent kötetének címadója is: Bertha Bulcsú A fejedelem sírja felett című „életkommentárja” a korabeli Óbudát idézi meg, azt a helyet, ahol valamerre a  hagyomány szerint Árpád fejedelem sírja rejtőzik – és ahol a hetvenes évek második felében már bőszen folyt a fene nagy átalakítás, természetesen „a szocialista építés” nevében és jegyében, így épült meg a Flórián teret és környékét időtlenül elrondító falanszter-panelrengeteg, az úgynevezett óbudai lakótelep, az író meg helyzetjelentést ád mindarról, mi és hogyan is folyik akkoriban arrafelé.

Voltaképpen az egész kötet a fejedelem sírja fölötti – szégyen? botrány? lehangoló tudomásulvétel? szenvtelen beszámoló, kommentár nélkül? –  beszámoló és széljegyzetgyűjtemény. Amely a maga nemében páratlanul tisztességes, megragadó-eleven, dokumentatívan és érzelmileg rögzített, pontos és imigyen emlékezetes.

Egy másik fejedelmünk is megszenvedett az utókorával, még a rendszerváltás után is. Aki az utóbbi három évtizedben bármikor járt a Sátoraljaújhelytől alig három kilométernyire, közvetlenül a trianoni határ mellett elcsatoltan fekvő Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, minimum úgy érezhette magát, mint Szamos­újváron Rózsa Sándor sírjánál, a bonchidai Bánffy-kastély omladékai között vagy akár itt a Felvidéken Dessewffy Arisztid aradi vértanú margonyai mauzóleu­mának eldugott-elhanyagolt építménye előtt.

Miután idén nyárra a magyar kormány támogatásából két ütemben, összesen mintegy 1,6 milliárd forintból teljesen megújult II. Rákóczi Ferenc szülőháza, a borsi kastély: most végre úgy állhatunk a bejárat melletti, nemzetiszín koszorúkkal, szalagokkal szinte teljesen elborított, impozáns mellszobor előtt, hogy  akár többféleképpen is értelmezve hallhatjuk a Kossuthot Szegeden hallgató, Temesi Ferenc által megidézett öreg dél-alföldi paraszt szavait: „Mögmondta öregapám, főtámad még Rákóczi fejödelöm!”

A fejdelem szülőhelye, nem túlzás kijelenteni: szemet-szívet gyönyörködtetően szépséges lett. Hangulatos és ízléses, helyreállított újdonati varázsában a múlttal mindent elborító és valóban fejedelmi eleganciájával-pompájával igéző és magával ragadó, akár egy finom mosolyú, ragyogó érett asszony. Fa és gránit, angol szintű-színű pázsit és baldachinos-pompázatos-karosszékes szobabelsők, gazdag múzeum és a Hotel Brigadéros – és távolról sem utolsósorban a Nagyasszonyok étterme, aranyos-készséges fiatal magyar lányokkal és magyar nyelvű – imponáló kínálattal bíró – étlappal, a kastélyközpont recepcióján prospektusok, segítőkész-kedves közreműködők.

Az udvaron pedig éppen a Magyarság Házának tízéves fennállását ünneplő eseménysorozat zajlik, a kárpátaljai Credo együttes dalol, délvidéki barátom dermedt gyönyörűséggel hallgatja, közben odakünn beregszászi fiatalok fényképezik bőszen a nagyságos fejedelmet a sok piros-fehér-zölddel, a Gyimesből érkezett férfikórus tagjai igazi székely virtussal öltöznek népviseletbe, közben a sört sem vetik meg a jó októberi melegben, a csíki nyelvjárás ízessége utánozhatatlan, édes humoruk zamatával keveredik – hát itt van, alighanem tényleg főtámadt a fejdelem, legalábbis nekikezdett, hát már éppen ideje volt…

Amott a sarokszoba, ahol a hagyomány szerint a Munkácsra tartó Zrínyi Ilona útközben megszülte a magyar nemzet történelmének egyik legdicsőbb alakját. Igaz, egy igen értelmes fiatalember közben felvilágosít, hogy Rákóczi valójában a kastély túloldali, azóta lebontott, csak maradványában létező fala által határolt szárnyban látta meg a napvilágot ama 1676-os március végi napon – de mindez az égvilágon semmit sem változtat a tényen, hogy most, itt, a fejedelem bölcsője felett adandó 2021-es helyzetjelentést (beszámolót, életkommentárt, széljegyzetet akár) csakis úgy lehet befejezni: lám, vannak az életben pillanatok, percek, órák, amikor tényleg meggyőződéssel elhihetjük, hogy voltaképpen a világon minden rendben van, de tényleg. Öreg földim is valahogy így lehetett a föltámadással meg ezzel az egésszel azon a réges-régi októberi napon ott azon a szegedi téren, Kossuthot hallgatva. 

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Csizmadia László

Csizmadia László

Átgondolt „baráti tűz” Brüsszelből

ĀAz unió jövőjéről szóló tanácskozás eredményeinek tényszerű hasznosítása önmegtisztuláshoz vezethet. Európa sokszínű identitásának soha nem lehet alapja a nyílt társadalom félrevezető, álságos ideológiája

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Álmok és vonatok

ĀFricska. Sajátosan magyar ballib, frusztrált örömünnep. És a gunyoros kommentárok élén természetesen Dobrev asszony, aki így ír: „Elindult Budapest felé a prágai és a bécsi gyors”