Vélemény és vita
A fejedelem bölcsője felett
Van egyik kiváló, szokás szerint idő előtt elhunyt, ragyogó írónknak egy 1977-ből származó írása, amely 1980-ban megjelent kötetének címadója is: Bertha Bulcsú A fejedelem sírja felett című „életkommentárja” a korabeli Óbudát idézi meg, azt a helyet, ahol valamerre a hagyomány szerint Árpád fejedelem sírja rejtőzik – és ahol a hetvenes évek második felében már bőszen folyt a fene nagy átalakítás, természetesen „a szocialista építés” nevében és jegyében, így épült meg a Flórián teret és környékét időtlenül elrondító falanszter-panelrengeteg, az úgynevezett óbudai lakótelep, az író meg helyzetjelentést ád mindarról, mi és hogyan is folyik akkoriban arrafelé.
Voltaképpen az egész kötet a fejedelem sírja fölötti – szégyen? botrány? lehangoló tudomásulvétel? szenvtelen beszámoló, kommentár nélkül? – beszámoló és széljegyzetgyűjtemény. Amely a maga nemében páratlanul tisztességes, megragadó-eleven, dokumentatívan és érzelmileg rögzített, pontos és imigyen emlékezetes.
Egy másik fejedelmünk is megszenvedett az utókorával, még a rendszerváltás után is. Aki az utóbbi három évtizedben bármikor járt a Sátoraljaújhelytől alig három kilométernyire, közvetlenül a trianoni határ mellett elcsatoltan fekvő Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, minimum úgy érezhette magát, mint Szamosújváron Rózsa Sándor sírjánál, a bonchidai Bánffy-kastély omladékai között vagy akár itt a Felvidéken Dessewffy Arisztid aradi vértanú margonyai mauzóleumának eldugott-elhanyagolt építménye előtt.
Miután idén nyárra a magyar kormány támogatásából két ütemben, összesen mintegy 1,6 milliárd forintból teljesen megújult II. Rákóczi Ferenc szülőháza, a borsi kastély: most végre úgy állhatunk a bejárat melletti, nemzetiszín koszorúkkal, szalagokkal szinte teljesen elborított, impozáns mellszobor előtt, hogy akár többféleképpen is értelmezve hallhatjuk a Kossuthot Szegeden hallgató, Temesi Ferenc által megidézett öreg dél-alföldi paraszt szavait: „Mögmondta öregapám, főtámad még Rákóczi fejödelöm!”
A fejdelem szülőhelye, nem túlzás kijelenteni: szemet-szívet gyönyörködtetően szépséges lett. Hangulatos és ízléses, helyreállított újdonati varázsában a múlttal mindent elborító és valóban fejedelmi eleganciájával-pompájával igéző és magával ragadó, akár egy finom mosolyú, ragyogó érett asszony. Fa és gránit, angol szintű-színű pázsit és baldachinos-pompázatos-karosszékes szobabelsők, gazdag múzeum és a Hotel Brigadéros – és távolról sem utolsósorban a Nagyasszonyok étterme, aranyos-készséges fiatal magyar lányokkal és magyar nyelvű – imponáló kínálattal bíró – étlappal, a kastélyközpont recepcióján prospektusok, segítőkész-kedves közreműködők.
Az udvaron pedig éppen a Magyarság Házának tízéves fennállását ünneplő eseménysorozat zajlik, a kárpátaljai Credo együttes dalol, délvidéki barátom dermedt gyönyörűséggel hallgatja, közben odakünn beregszászi fiatalok fényképezik bőszen a nagyságos fejedelmet a sok piros-fehér-zölddel, a Gyimesből érkezett férfikórus tagjai igazi székely virtussal öltöznek népviseletbe, közben a sört sem vetik meg a jó októberi melegben, a csíki nyelvjárás ízessége utánozhatatlan, édes humoruk zamatával keveredik – hát itt van, alighanem tényleg főtámadt a fejdelem, legalábbis nekikezdett, hát már éppen ideje volt…
Amott a sarokszoba, ahol a hagyomány szerint a Munkácsra tartó Zrínyi Ilona útközben megszülte a magyar nemzet történelmének egyik legdicsőbb alakját. Igaz, egy igen értelmes fiatalember közben felvilágosít, hogy Rákóczi valójában a kastély túloldali, azóta lebontott, csak maradványában létező fala által határolt szárnyban látta meg a napvilágot ama 1676-os március végi napon – de mindez az égvilágon semmit sem változtat a tényen, hogy most, itt, a fejedelem bölcsője felett adandó 2021-es helyzetjelentést (beszámolót, életkommentárt, széljegyzetet akár) csakis úgy lehet befejezni: lám, vannak az életben pillanatok, percek, órák, amikor tényleg meggyőződéssel elhihetjük, hogy voltaképpen a világon minden rendben van, de tényleg. Öreg földim is valahogy így lehetett a föltámadással meg ezzel az egésszel azon a réges-régi októberi napon ott azon a szegedi téren, Kossuthot hallgatva.
(A szerző író)
