Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Vesztükbe rohanók

Érdekes az Egyesült Államok afganisztáni kudarca. Az nem lehet kétséges, hogy a technikai fölény ma is elsöprő. Mi is ingott hát meg? Csak nem a kulturális fölénybe vetett hit?

A felgyorsult idő számomra azt jelenti, hogy az ember képtelen követni a tudomány eredményeit, amelyekkel főleg a technikai találmányok révén szembesül. Lemarad. Tanácstalanul toporog, mert nem ért semmit, tán csodálja az új eszközöket, de tart is tőlük, mert használatukban jelentős, akár nemzedéknyi lemaradása van. Ráadásul a technikai találmányok mögött sokszor rossz szándékot is sejt, mert nem tudja kik és mire használják ezeket a gépeket, berendezéseket, de akár gyógyszereket vagy más mesterséges anyagokat.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a technikai fejlődés szoros összefüggésben van az emberi elme útjaival (evolúciójával) és tévútjaival (utópiáival) egyaránt. S amikor nagyon szélesre tárul az olló a tudomány szédületes eredményei és az emberi elme lassabb alkalmazkodó képessége között, akkor szokott leginkább az emberiség tévutakra fordulni. Akkor jön a „világmegváltás”.

Ennek egyik mellékterméke a generációs szakadék kimélyülése is, mert természetes, hogy a fiatalok fogékonyabbak az új iránt, függetlenül attól, hogy ez az új hasznos, értelmes, erkölcsös, életpárti-e vagy sem. Nekik valami mellé oda kell állniuk, csak azt nem veszik észre sokan, hogy egyáltalán nem az újhoz, a fejlődéshez csatlakoznak, hanem önös (hatalmi vagy anyagi) érdekek szekértolóihoz.

 Ezt az állapotot érzem most is megvalósulni, az utóbbi tizenöt-húsz évben. A tudomány olyan szédületes eredményeket produkál, ami megzavarta a „fejlett” társadalmak ítélőképességét. S ahogy azt már a történelem is bizonyította, ilyenkor jön a nagy világmegváltás, amely magát az embert is, az emberiséget is valamiféle kísérleti alanynak tekinti. Beavatkozna gondolatvilágába, megváltoztatná alapvető értékeit, megtagadja tőle az evolutív utat, és akár erőszakkal is ráerőltetné „tudományos” hipotéziseit, bizonyítandó igazát.

Az utóbbi időkben ehhez olyan technikai eszközöket fejlesztett ki, ami sokakban azt a tévképzetet erősíti, hogy valóságos erőszakra már nem is lesz szüksége, elegendő a propaganda. Nagy tévedés, mert a világmegváltás – ahogy a szóban is benne van –, az egész világot célozza meg, és a világ nem kér ebből, sohasem kért. Nem azért, mert a technika, a tudomány fejlődését csak késve tudja követni, hanem mert az utópiák erőszakosságát, öncélúságát veti el.

 A huszadik század első harmadában valószínűtlenül összeszűkült a világ. Felgyorsult az idő. Sok találmány játszott ebben szerepet, például a repülőgép, a kormányozható léghajó, a hatalmas óceán-járók, az automobil, a távíró, majd a rádió, de mindenekelőtt már akkor is a film, amely tömegeknek mutatta meg ezeket a találmányokat, és hozta el Amerikát, Ázsiát vagy éppen az Antarktiszt Budapestre és néha még falvakba is.

A nagy többség soha nem ült sem repülőgépen, sem léghajón, sem óceánjárón, automobilt sem vehetett, de a filmen láthatta a Wright fivéreket, Blériot-t, Lindberghet repülni. Talán nagyobb lépés volt ez, mint amikor a delizsánszok és szekerek mellett, majd helyett megjelent a vasút a 19. század derekán. Bizony sok parasztportán megmaradtak az emlékek arról, amikor dédapáink először és utoljára vonatra ültek, hogy ellátogassanak a magyar ezredéves kiállításra Budapestre. Nagyapáink se igen vonatoztak, hacsak nem a nagy háborúba menet Galíciába vagy az Isonzóhoz.

 Nem lehet véletlen, hogy már ekkor megszülettek az egész világra szóló ideológiák, azaz utópiák, amelyek megvalósításához nagyon is hozzájárultak a technikai eszközök – a film is, de mennyire! –, és minek tagadnánk, sokakra hatott a világforradalom jelszava. Mert összeszűkült a világ. Leginkább persze azokra hatott, akik gyökértelenek voltak, akiknek tulajdonképpen mindegy is volt, hol győz a világforradalom, csak ott éppen ők legyenek hatalmon. Marx a vasút és a gőzhajó fontosságát ismerte fel, Lenin már a repülőgépét is, de főleg a filmét.

Imponált-e az akkori ifjúságnak Szamuely Tibor, aki repülőgépen indult Leninhez, nem tudom. Valakiknek biztosan. Vagy Adolf Hitler, aki még a választási kampányokban repülőgépen bejárta egész Németországot, naponta akár több városban is beszélve. Imponálhatott, éppen olyanoknak, akik felültek a handabandázó „világmegváltóknak”, és valahogyan összekapcsolták a repülőgépet a világforradalommal. És kimentek május 1-jén ünnepelgetni magukat, a szabadságukat, egyenlőségüket meg az aktuális világforradalmat. Oda álltak valami mellé. Húszéves, jól szituált lánykák a család felszámolását és az igazi proletár nőközösséget hirdető marxizmus mellé vagy a nemzeti szocializmus „árjatenyésztő” ideo-lógiája mellé.

 Nem akarok én a technikai fejlődés ellen szólni, nagy ostobaság lenne. De az nagyon fontos, hogy ennek eredményeit az emberek javára lehessen felhasználni. Hogy ne legyen lemaradás. Se rövid, se nemzedéknyi. Hogy ne válhassanak a felfedezések újra „csodaszerekké” az aktuális világmegváltók kezében. Mert ők megint itt vannak. Megint világméretekben boldogítanák az emberiséget.

Végső céljuk ugyanaz, mint minden világmegváltónak az ókortól napjainkig. Saját utópiá-jukat ráerőltetni minél nagyobb részére a Földnek, és ha lehet, az egészre. Kezdetben Alexandrosznak volt a legnehezebb, mert nem is sejtette, mekkora a világ. Ment, amíg követték. Neki is, Caesarnak is, a nagy újkori gyarmatosító hatalmaknak is mindig rendelkezésére állt a technikai fölény. S hitük szerint a kulturális fölény is. A legsúlyosabb következménye ennek az amerikai kontinensen volt: tűzfegyverekkel a kőkorszakban érvényesülni!

Ahogy ezért vezekelnek ma, mégis a világ szégyene. Mert hasonló érzése volt az embernek az Egyesült Államok legutóbbi hódítási kísérleteinél, a Közel-Kelten, Észak-Afrikában, Afganisztánban többek közt afro-amerikai elnökkel a Fehér Házban. Napóleon nem győzhetett, mert technikailag nem állt Anglia és általa az osztrák vagy orosz hadsereg felett sem. Csodálatos kalandja valóban a korszellemnek és zsenialitásának volt köszönhető. A 20. század nagy világmegváltói, Lenin, Sztálin, Hitler, Mao nem győzhettek. A technikai fölény mellett leginkább a kulturális fölény hiányzott, bár mindannyian bőszen vívták kulturális forradalmukat.

 Ezért olyan érdekes az Egyesült Államok afganisztáni kudarca. Az nem lehet kétséges, hogy a technikai fölény ma is elsöprő. Mi is ingott hát meg? Csak nem a kulturális fölénybe vetett hit? (Ebben a társadalmi, politikai, gazdasági rendszer a döntő, nem az irodalom vagy a színház és még csak nem is a film.) Inkább arról lehet szó, hogy a hagyományos kulturális fölény (vö. demokráciaexport) már hátráltat egy sokkal nagyobb léptékű célt. A világ fejlett részének meghódítását más eszközökkel. Ezekről még nem is tudunk, legfeljebb sejtéseink lehetnek. De egy biztos, ez is utópia, és ez is összeomlik.

 Itt ez a szép szemű, húszéves lány Pécs belvárosában. Naivan csacsog szivárványos zászlóval a kezében. Oda akartam állni valami mellé – mondja. Biztosan úgy gondolja, a szabadság mellé, a jövő mellé, az élet mellé. Furcsa helyzet. A technika legújabb csodáit profin kezeli, mégis ő van lemaradva. De nagyon. Ő hitte el a proletár világforradalmat, a felsőbbrendű árja fajt, a Téli Palota ostromát, Mao kulturális forradalmát, Szaddam Husszein vegyi fegyverét. Ő már aktív. Odaállt. Hát hova máshova?

 Valahogyan mégis van ellensúly a világban az utópiákkal szemben. A mostani, ez a világállami terv – egyelőre globalizációnak hívják – még nagyon veszélyes és képlékeny. Sokan fogékonyak banális, látszólagos előnyeire, ígéreteire, és nem tudják, hogy ennek uralma csak a gazdaság, a kultúra, majd pedig a közélet uniformizálásához vezethet. Ez pedig csak erőszakkal, jogtiprással mehet végbe. A harc örök, és sokszor előfordul, hogy a jól művelt elme és a tiszta erkölcs alulmaradni látszik. Ítél az Isten, de ítél az ember is, önmagáról is. Késztesse ez a mai friss generációt arra, hogy megálljt parancsoljon a vesztükbe rohanó világmegváltóknak, nehogy magukkal rántsák az egész emberiséget is. 

(A szerző történész)   


 

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

A nagy német kérdés

ĀMinden eddiginél nyitottabb a verseny – sok helyütt lehetett ezt hallani a vasárnapi német parlamenti választásokról