Lóránt Károly

Vélemény és vita

Szélkerekek mindhalálig

A szélerőművek 260 ezer négyzetkilométert foglalnának el, tehát Magyarország területének csaknem háromszorosát

Nemrég a Magyar Nemzet egy skót civil szervezet a Caithness Windfarm Information Forum (CWIF) adatai nyomán arról tudósított, hogy a szélerőművek oltárán 2021. június végéig 220 emberéletet áldoztak fel, és további több mint háromszáz személy sérült meg a szélerőművek építése, karbantartása vagy a szélerőművek megrongálódása (például villámcsapás okozta tűz, a turbinalapát eltörése) során. CWIF adatbázisa mintegy háromezer baleseti eseményt sorol fel, megnevezve az országot, a turbina típusát, az eset leírását, megadva az adatok forrását.

Az igen figyelemreméltó adatbázist (Caithnesswindfarms.co.uk/fullaccidents.pdf) egy kis csapat állította össze, amely azonban kifogyott az erőforrásaiból, és szerepét egy másik skót civil szervezet, a Scotland Against Spin (SAS) vette át, a nevét talán „Skócia a szélkerekek ellen” formában lehetne magyarra fordítani. A SAS célja, hogy megváltoztassa a skót kormány energiapolitikáját annak érdekében, hogy Skócia történelmi tá­jait ne csúfítsák el szélturbinákkal. A természeti táj védelme mellett azzal érvelnek, hogy igaz ugyan, hogy Skóciában sokat fúj a szél, ez azonban mégiscsak időszakos, a szélerőművek csak meghatározott szélsebességi határokon belül (20–100 km/óra) működtethetők.

A távoli szélerőműparkok összekötése, az „okos” hálózat, sem jelent valóságos megoldás, mert igen sok esetben Európa egészére ugyanazok a szélviszonyok érvényesek, tehát a szél egyszerre mindenhol lehet alacsony intenzitású. Hogy ennek ellenére a villamosenergia-ellátást biztosítani lehessen, lényegében a szélerőművek kapacitásának megfelelő háttérkapacitást kell fenntartani, mégpedig sok esetben üzemkész (forgó) gázturbinák formájában, hogy a rövid időközönként bekövetkező szélerőváltozásokat azonnal kompenzálni tudják.

Ha még beszámítjuk a szélturbinák létesítése és karbantartása során keletkező szén-dioxidot és a turbináknak a többi villamos erőművekhez képest sokkal rövidebb élettartamát, egy szélturbina életciklusa során alig lesz kisebb a szén-dioxid-kibocsátás, mintha végig gázturbinák működnének, nem is beszélve arról az esetről, ha a villamos energiát atomerőművek állítják elő. Hogy e kis skót csapat mennyire tudja megvédeni a szülőföldjét a saját kormányának, de leginkább az unió vezetésének irracionális politikájával szemben, az meglehetősen kétséges, különösen annak fényében, hogy az unió vezetése az EU karbonsemlegességének elérése érdekében kiemelkedő szerepet kíván adni a szélenergiának.

Frans Timmermans, az unió klímapolitikájáért felelős biztosa és Kadri Simson, az energiapolitikáért felelős biztos 2020 novemberében tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen a tengerekre épített (offshore) szélerőművek kapacitásának megharmincszorozását, 300 GW teljesítmény elérését, tűzték ki célul 2050-ig. A 300 GW azonban túl kevés lenne a klímasemlegességhez. Sajnos az unió energiapolitikai dokumentumaiban teljes körű energetikai elszámolás nem található, így nem világos, hogy milyen megújuló energiaforrásokat vesznek még figyelembe a klímasemlegesség elérése érdekében.

Tisztánlátás céljából ezt a hiányt saját számítással próbáltuk áthidalni, meglévő statisztikai adatokból és politikai nyilatkozatokból állítva össze egy lehetséges átalakulási pályát. A 2016-ra rendelkezésre álló teljes körű adatok szerint jelenleg az unió összes energiaszükségletének 14 százalékát fedezik megújulók, 13 százalék az atomenergia aránya, a többi olaj, földgáz és szén, vagyis fosszilis, szén-dioxidot termelő energiaforrás, ezeket kell 2050-re zéróra csökkenteni.

A számítás során – az erre vonatkozó különböző nyilatkozatoknak megfelelően – feltételeztük, hogy az unió összes energiaigénye az energiahatékonyság növekedése miatt nem nő, sőt a hatásfokok növekedése miatt még egy kicsit csökken is, továbbá az összes potenciálisan rendelkezésre álló víz, geotermikus és bioenergia kihasználásra kerül, az atomerőművek kapacitása azonban az unió vezetésének atomenergia-ellenessége miatt változatlan marad. Ekkor a számításokból az jön ki, hogy a szél- és napenergiának a jelenlegi 460 terawattórával szemben 10 ezer terawattóra energiát kell szolgáltatnia, vagyis a jelenlegi huszonkétszeresét.

Ha ezt az energiamennyiséget fele-fele arányban osztjuk el a szél- és a napenergia között, akkor a jelenlegi szélenergia-kapacitásokat 17 szeresére, 2580 GW-ra, a napenergia-kapacitásokat pedig 33 szorosára, 3300 GW-ra kell emelni. A szélerőművek 260 ezer négyzetkilométert foglalnának el, tehát Magyarország területének csaknem háromszorosát, míg a naperőművekkel „csak” 51 ezer négyzetkilométert kellene lefedni.

Nem vitatkozva most azon, hogy ekkora terület lefedése (és az erőművek folyamatos karbantartása) mennyire esik a realitások birodalmába, nézzünk inkább szembe azzal a kérdéssel, hogy a szél- és naperőművek időben erősen változó energiaszolgáltatásából, hogyan lehet a szükségleteknek megfelelő energiaellátást biztosítani. Nem részletezve a számításokat, ha ezt a problémát mondjuk a TESLA Powerwall 6,4 kWh-s akkumulátorával mint legkorszerűbbel kívánnánk megoldani, ebből 262 milliárd darabra lenne szükség, és mivel darabja háromezer euró, az összköltség 786 000 milliárd euró lenne, ami több, mint az unió éves GDP-jének negyvenszerese.

És ezeket az akkumulátorokat tíz év múlva le kellene cserélni. Ez annyira képtelenség, hogy még az unió vezetésének is feltűnt, nem is gondolkodnak a villamos energia tárolásában, hanem ehelyett meghirdették a hidrogéngazdaságot, vagyis azt, hogy a szél- és naperőművek által termelt villamos energiával vizet bontanak hidrogénre és oxigénre, és a hidrogént tárolják, illetve használják fel az energetikai folyamatokban, például tüzelőanyag-cellákban, hogy áramot termeljenek és gépkocsikat hajtsanak vele.

A baj csak az, hogy az energia többszörös átalakításának hatásfoka csekély, 25-40 százalék, így a szél- és naperőmű-kapacitásokat – és az általuk lefedett területet – három-négyszeresére kellene növelni. Ezen túlmenően a hidrogént – robbanékonysága miatt – a háztartásokban nem lehetne fűtésre és főzésre használni, még a vezetékrendszer átépítése esetén sem. Nem csak arról van szó, hogy a költségek rendkívüli mértékben emelkednének – a hidrogénnel hajtott Toyota Mirai ára 60 ezer dollár, háromszorosa az azonos kategóriájú benzines autónak – hanem arról is, ilyen átépítések fizi­kailag – legalábbis 2050-ig – nem végrehajthatók, nincs hozzá sem ember, sem kivitelezői kapacitás.

De mit érnénk el, ha az unió valamilyen különleges erőfeszítés révén végül mégis el tudná érni a klímasemlegességet? Semmit, mert az országok nagy része továbbra is a fosszilis energiaforrásokat (szén, olaj, földgáz) használná, mivel más nem áll a rendelkezésükre, a levegőbe kibocsátott szén-dioxid tehát változatlanul növekedni fog, mintha az unió semmit sem tett volna, hiszen a globális szén-dioxid-emisszióban mindössze nyolc százalékot képvisel.

Még az a szerencse, hogy a Föld klímaváltozásában az emberi szén-dioxid-kibocsátásnak igen csekély a szerepe van, ha van egyáltalán. A klíma az ipari forradalom előtt is változott, és ezután is változni fog, még örülhetünk, hogy melegszünk, nem pedig újabb jégkorszak következik, mint azt a hetvenes években hittük.

Próbaképpen elvégeztem egy olyan számítást is, hogy a klímasemlegesség, tehát a szén-dioxid-kibocsátás zéróra csökkentése atomerőművekkel megvalósítható-e, és az jött ki, hogy lényegében igen, mégpedig meglepően alacsony költségek mellett, évente az unió GDP-jének mindössze fél százalékát kellene atomerőművek építésére fordítani.

De ez az, amit a német zöldek és hatásukra az unió politikáját meghatározó német vezetés annyira ellenez, hogy a saját meglévő atomerőműveit is bezárja. Mint láttuk, a szélerőművek építése eddig 220 halálos áldozatot követelt, míg az atomerőművek rovására legfeljebb negyvenet lehet írni, azt is mind a csernobili kísérlet miatt, ennek ellenére az atomerőművek veszélyeivel való riogatás határozza meg az unió politikáját.

A bemutatott számítások arra világítanak rá, hogy az EU energiapolitikája ugyanúgy irreális feltételezésekre épül, mint a bevándorlás- és sok más egyéb politikája, és a bukás elkerülhetetlen lesz. E bukásból Magyarország még kimaradhat, ha felhagy a naperőművek fejlesztésére vonatkozó megalapozatlan célokkal, és helyette az atomenergia minél teljesebb kihasználására helyezi a hangsúlyt. 

(A szerző villamosmérnök-közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)   

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

A tér keresztje

ĀFerenc pápa mondta homíliájában a Hősök terén: „A kereszt sohasem divatos, de benső gyógyulást hoz”

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Bölcsességek

ĀJ. Károly ritkán töltötte társaságban az idejét. Ha mégis, akkor nem érezte jól magát, mert nehezen vagy sehogy sem tudott hozzászólni a témához