Domonkos László

Vélemény és vita

Boldogasszony Kárpátalján

Szeptember 8-a, talán újra megszokjuk egyszer, Kisasszony (Kisboldogasszony) napja. Azt írja róla a mindentudó lexikon, ez az augusztus 15-ei Nagyboldogasszonyt követő periódus zárónapja, Magyarországon kedvelt búcsúnap

Fecskehajtó Kisasszonyként is emlegetik, hiszen ilyenkor már készülődnek a vándormadarak. Egyik legnagyobb élő költőnk, Vári Fábián László így örökíti meg: „Világos immár: nincs menekvés. / Az égtájak kapuin lakat van. / Szétdúlva minden fecskefészek, /minden anyaméh lakatlan. / S ha megszületnék mégis a gyermek, / rejtsd, Uram, kagylók bölcsejébe, / nyíló egedben tündököljék / a napba öltözött asszony képe.”

Vári Fábián László kárpátaljai költő. Ennek hangsúlyozása most legalább olyan fontos, mint az alant következő esemény s a hozzá kapcsolódó gondolatok kapcsán a gyönyörű zárókép, a vigasztalan Kárpát-medencei (alap)helyzetből előttünk felsejlő ősi istenasszonyunk, Nagyboldogasszony Mária, Magyarország védőasszonya fölénk magasodva ragyogó képmása.

Szeptember 8-án Kárpátalján, Ugocsában – mely tudvalevőleg dacosan non coronat –, ott is a megyeszékhelyen, Nagyszőlősön szobrot avatnak, miként az régi kedves kollégámtól-harcostársamtól, Bakos Istvántól megtudom: a Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezésére most, az 52. Eucharisztikus Kongresszus idején a hazai civil szervezetek és egyházi közösségek támogatásából, valamint közadakozásból készült Kárpátaljai Boldogasszony-szobrot Kárpátalja – megkockáztatandó: és az egyetemes magyar szobrászat – egyik legkiválóbb képviselője, a munkácsi illetőségű Matl Péter készítette.

Az a Matl Péter, akinek alkotása többek között a híres vereckei emlékmű is (és akinek e sorok írója külön is hálás, ezúttal a nyilvánosság előtt is megköszönve, hogy megtisztelte azzal, hogy illusztrálta tavaly megjelent, a Gulag táboraiban lezajlott rabszolgalázadásokat feldolgozó kötetét).

A Magyar Örökség-díjas nagyszőlősi ferencesek plébániatemplománál felállítandó szobor a meghívó szerint „a keresztény magyar szolidaritás” ügyét szolgálja – de persze mindnyájan tudjuk: sokkal, de sokkal több még ennél is.

Kárpátalja az elszakított magyar nemzetrészek között az a föld, amely viszonylagos ismeretlensége és a többiekénél is sajátságosabb múltjával együtt különleges drágakőként élhet szívünkben mondjuk a tündérkert-Erdély vagy a ősök földje-Délvidék mellett. Ez az a vidék, ahol immáron jó néhány éve még a többieknél is nagyobb veszélyeztetettségben, üldözöttségben és megalázottságban élnek elszakított testvéreink, az a nem egészen kétszázezernyi magyar, akik a testvéri ruszinokkal együtt Kárpátalja igazi, ősi és hamisítatlan, annyira vonzó és eredeti zamatait nyújtják.

Máig. Még a Szovjetunió létezése idején, 1988 történelmi őszén jártam itt először, ekkor ismertem meg Vári Fábián László mellett Kárpátalja két másik emblematikus magyarját: Dupka Gyurit és kedves jó cimborámat, a rádiós, majd tévés Debreceni Misit – utóbbinak volt elsősorban köszönhető, hogy ezután évtizedekig anyaországi polgártársaimnál talán lényegesen sűrűbben megfordultam Csapon és Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön, Szürtén és Csetfalván, Visken és Mezőváriban, Huszton és Tiszabökényben.

És tanúsítom: Kárpátalja a legutóbbi időkig olyan kiválóságokat adott a magyar kultúrának, mint a nagyszerű regényíró Kovács Vilmos és a kiváló esszéista-művelődéstörténész S. Benedek András, a színház világában Vidnyánszky Attila és Trill Zsolt, továbbá például a már emlegetett Matl Péter vagy éppen Vári Fábián László (aki mellékesen néprajzkutatónak sem utolsó, sőt). És a sort még lehetne folytatni.

Most Kárpátaljáért lassacskán ugyanúgy kell aggódnunk, mint az erdélyi-partiumi magyarokért a nyolcvanas vagy a délvidékiekért a kilencvenes években. Valóban úgy tűnik, a költői helyzetjelentés félelmetesen pontos: szétdúlva a fecskefészkek, (el)vándorolni kell (kéne), űzöttség és gyűlölködés, a megszületendő kis Jézust valóban rejteni kéne, mint Heródes gyilkosai elől a kisdedeket, s csak azért lehet könyörögni, hogy a végre megnyíló égben tündököljék istenanyánk, a napba öltözött asszony – Boldogasszony Mária – képe.

Csakhogy nem hagyjuk ám magunkat. Őket sem. Most sem. Egy s más igencsak megindult.  Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk meg Kisasszony napjára a helyén lesz. 

(A szerző író) 

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Világok háborúja: Amerika–Kína

ĀEgyre nyilvánvalóbb, hogy a 21. század, de az is lehet, hogy az egész emberi történelem legsúlyosabb konfliktusa Kína és az Amerikai Egyesült Államok között van kialakulóban

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Egy beteg lélek

ĀFricska. Azt hiszem, publicisztikai szinten most már joggal feltehetjük a kérdést: lehet-e Magyarország miniszterelnökjelölt-jelöltje, befolyásos politikusa egy láthatóan zavart elméjű, hazug, gátlástalan, aljas gyűlölködő?