A falnak beszélünk?

Kérdés is meg kijelentés is egy­aránt a cím. Akár az itthoni, akár a világban zajló események kapcsán megannyiszor elmondhatjuk, a kérdésekre nincs válasz (tisztelet a kivételnek), főképp őszinte válasz nincs, a döntéseket indokolni nem kell, csak ráerőltetni az emberekre, de azt aztán izomból, a válaszadást pedig meg sem kísérlik a magukat demokratának hazudó hatalmasok.

A mégoly okos és gyakran cáfolhatatlan „civil” hozzászólások, vélemények, megoldási javaslatok is reakció nélkül maradnak, a világban jószerével megszűnt a párbeszéd, s persze továbbra is demokráciának hívják a diktatúrát. Így aztán körülbelül annyi esélye van az érdeklődő embernek arra, hogy kérdésére igaz, őszinte választ kapjon, mint amennyi arra, hogy a falra hányt borsó a falon marad.

Kezdjük is ezúttal csak a hazai „falakkal”, amelyek rendre visszadobják a mégoly hangosan feltett kérdéseket is. Hányadik alkalommal mondják, írják, kifogásolják az emberek például (civilek, újságírók egyaránt), hogy a főpolgármester nem foglalkozik az általa okozott ilyen-olyan, ám egyre szaporodó káosszal? Sokadik alkalommal, de válasz a kérdésre nincs. Nem igazán értem, miképpen történhet meg, hogy egy felelős vezető nem köteles indokolni, mit, miért cselekszik, és válaszolni a hozzá intézett kérdésekre, hanem a Facebookra szorítkozik.

Magyarán bujkál az emberek elől, így persze minden kérdező a falnak beszél, a képzeletbeli falnak. Itt van például a közlekedési káosz, s erre egy magát politikusnak tartó ember azt a válasznak nem minősülő ostobaságot adja elő, hogy a káosz ellenszere, ha kiszállunk az autóból. Nem értem persze, hogy az üzemanyagot eladók, az autókereskedők, meg a kedves barátai miért nem kényszerítik normális válaszra ezt a teljesen alkalmatlan embert, valamint az iskolásgyereket nevelő szülők miért nem tiltakoznak, hiszen egyáltalán nem mindenki luxusból viszi autóval az iskolába gyermekét.

Miért nem kérdezheti meg tőle senki egy nyílt vitában azt, miért is ellenezte gőzerővel a budapesti atlétikai világbajnokságot? Miért nem mond észszerű indokokat, miért a kormányra mutogat?

Valóban tele van a város hajléktalanokkal és kosszal. Még a nyugalmasabb budai, hegyvidéki területeken is, mert az utca mindenkié. Persze. De nem tudjuk, számára mit is jelent a „mindenkié”. nem tudjuk, mert nem mondja, mert nem kérdezhetjük. Vajon féktelen liberalizmusában mit csinálna a tisztelt városvezető úr, ha ezt az őrültséget mindenki komolyan venné? S kiköltözne az utcára. Hát, ha mindenkié, nosza! Vajon mi erre a válasz?

A legfontosabb kérdés számomra mégis az, miként fordulhat elő, hogy egy fontos, felelős posztot betöltő ember képtelen a vitára. Képtelen észérvekkel, avagy dokumentumokkal alátámasztani döntéseinek okát, s megtagadhat minden nyílt párbeszédet. Ennek csak egy oka lehet. Nincsenek érvei.

Az igazi kérdés viszont kétségtelenül az – s erre bizony nemigen tudom a választ –, hogy kik és milyen tulajdonságai miatt ültették bele abba a székbe, amelybe nem való. Aki tudja, jelentkezzen! Vitathatatlan, hogy a városvezető úr nincs egyedül abban a társaságban, amely úgy vádaskodik éjjel-nappal, hogy bizonyítékkal nem képes előállni. Mindenki olvashatta Gyurcsány úr azon kijelentését, hogy ő bizony nem ígér bocsánatot azoknak (Fidesz–KDNP), akik „megrabolták, meggyalázták, tönkretették a hazámat az elmúlt tizenkét évben”.

Tisztelt jogalkotók, politikusok és más felelős személyek! Komolyan kérdezem, ez jogállam? Ahol őrült erővel lehet ordibálni, bizonyíték nélkül rágalmazni mindenkit, akiket a rágalmazó kinéz magának? Régen kérdezzük ezt, és sokan kérdezzük. Csak éppen választ nem kapunk rá.

Hogyhogy nem kell a vádakat bizonyítani? S miért nem fogják fel a megvádoltak, hogy őket is gyengíti, ha nem követelnek bizonyítékokat? Ezt a magatartást kell nekünk demokráciának nevezni? A jellemtelenek dáridóját szó nélkül tűrni? A következmények nélküli bűncselekmények elkövetőinek tobzódását naponta elviselni? Valószínű többen várjuk a választ ezekre a kérdésekre.

S amíg mi várunk, elindult a Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony! petíció. Sajnálom, de nem igazán hiszek benne. Aláírásokkal aligha lehet egy országot megvédeni a tehetségtelenektől, a rossz szándékúaktól, a velejéig gonoszaktól. Ennél több kell. Már csak azért is, mert ez esetben a megszólítottak egyike még talán a Stop! táblát sem ismeri (ehhez vezetni is tudni kellene), a másikat meg semmi sem érdekli, csak a saját hagymázas, hazug, erkölcstelen világa, amelyben semmiféle figyelmeztetés, megálljt parancsoló Stop! tábla, valamint szabály nem létezik, s mint ahogy már számtalanszor bebizonyította, a törvényre is fütyül. Mert hagyjuk. Stop! 

(A szerző újságíró)