Héjjas István

Vélemény és vita

Klímavédelem és globalizmus

A klímavédelem célja az éghajlat változásának megakadályozása, vagyis maradjon az éghajlat örökre olyan, mint most

Persze nem biztos, hogy tényleg ilyen marad. Héraklei­tosz szerint ugyanis egyetlen dolog van, ami változatlan, ez pedig maga a változás.

Feltehető a kérdés, milyen összefüggés lehet a klímavédelem és a globalizmus között. Ami a globalizmust illeti, a cél az emberiség egyesítése egyetlen világkormány irányítása alatt, az örök béke és boldogság érdekében. Ehhez azonban meg kell szüntetni az emberek között mindenféle különbséget, össze kell kutyulni az egész emberiséget egyetlen homogén biomasszába, ahol már nincs senkinek semmiféle önazonossága, nemzetisége, vallása, identitása, olyannyira, hogy még a férfi-nő megkülönböztetést is ki kell küszöbölni.

A nemes cél érdekében pedig el kell felejteni a hagyományokat, és az olyan elavult fogalmakat, mint történelem, kultúra, hazaszeretet, hit, önfeláldozás, hűség, becsületesség, hősiesség, vitéz­ség, lovagiasság.

Kérdés azonban, hogyan lehet ezt a maszlagot megetetni az emberekkel. Nos, a recept évezredek óta létezik, csupán eddig nem sikerült ilyen nagy léptékben a gyakorlatba átültetni, és most sem biztos, hogy sikerülni fog. A módszer első lépése a félelemkeltés, amely után megmutatjuk az embereknek, hogy létezik egy bölcs irányító hatalom, amely birtokolja a helyes megoldást, ezért ha az emberek engedelmeskednek a népet irányító hatalom elvárásainak, akkor a veszély elhárítható.

A kérdés ezek után az, hogy mi legyen a forrása a félelemnek, a pánikkeltésnek, honnan származik a borzalmas veszély, amely ellen össze kell fogni, szorgalmasan követve a világhatalmi elit utasításait. Régebben ezt a problémát úgy oldották meg, hogy külső vagy belső veszély fenyegeti a nemzet vagy a birodalom biztonságát. Ehhez szükség volt konkrétan nevesíthető ellenségre, amely ellen össze kell fogni.

A Római Birodalom idején ilyenek voltak a barbárok, akik ellen folyton háborúzni lehetett, kitágítva a birodalom határait. Kitűnő ellenségképnek bizonyultak a vallásháborúk idején a más vallásúak. A „modern” huszadik században pedig veszélyforrásként lehetett megnevezni például a kommunistákat, illetve a világ másik felén az amerikai imperialistákat, valamint egyes társadalmi csoportokat, például a zsidókat.

A globalizmus megvalósítása során azonban ezek a lehetőségek többé már nem használhatók. Ha egyesíteni kell az egész emberiséget, akkor bármiféle humán veszélyforrás használhatatlan.

Az egyik lehetőség az, hogy jönnek a marslakók, vagy ha a Marson még sincs élet, akkor valahonnan máshonnan a földönkívüliek. Ez a veszélyforrás azonban nem aratott túl nagy népszerűséget, annak ellenére, hogy izgalmas sci-fi filmek népszerűsítették az ötletet, és hamvába halt ötlet volt a kisbolygó-becsapódással való ijesztgetés is. Bár a covidjárvány nyújtott némi lehetőséget a központilag irányított globális összefogásra, azonban a járványok nem tartanak örökké, ezért korlátlan ideig fennálló non-humán veszélyforrásként ez a megoldás nem alkalmazható.

A joker jelenleg az éghajlatváltozás, amely ellen az egész emberiségnek fel kell lépnie, méghozzá központilag irányítva. Mivel pedig a Föld kialakulása óta eltelt évmilliárdok során az éghajlat változása szakadatlanul folyik, ezért a lehetőség kifogyhatatlan, és a változás pillanatnyi állásától függően tetszés szerint lehet ijesztgetni az embereket akár közeledő jégkorszakkal, mint történt ez fél évszázaddal ezelőtt, vagy közeledő kibírhatatlan melegedéssel, ahogyan történik napjainkban.

Fel kell tenni a kérdést, tényleg veszélyezteti-e az emberiséget az éghajlat szüntelen változása, és azt a kérdést is, hogy képes lehet-e egyáltalán az emberiség befolyásolni az éghajlatot. Ez azonban túlságosan bonyolult tudományos kérdés, és ha ezzel kapcsolatban a szkeptikus tudósokat megfelelő hatalmi módszerekkel el lehet hallgattatni, akkor médiapropagandával már szinte bármit el lehet hitetni az emberek többségével.

Van a kérdésnek egy másik vonatkozása is, mégpedig az, hogy a klímavédelem milyen viszonyban áll a környezetvédelemmel. Az ugyanis nem kétséges, hogy a növekvő létszámú emberiség a több termelés és fogyasztás érdekében gyorsuló ütemben pazarolja a természet erőforrásait, ennek során egyre nagyobb mértékben károsítja a környezetet, mérgező anyagokkal szennyezi a levegőt, az élővizeket, a talajt és ezeken keresztül az élelmiszereket is.

Mindezen problémák megoldása jelenti a szoros értelemben vett környezetvédelmet, amelynek érdekében számos zöldszervezet igyekszik nyomást gyakorolni a politikára, és az ilyen kezdeményezésekkel sok esetben egyet is lehet érteni.

A klímavédelem azonban nem azonos a környezetvédelemmel. A kettőnek semmi köze egymáshoz, ezek voltaképpen beszélő viszonyban sincsenek egymással. Előfordulhat például, hogy az emberiség annyira tönkreteszi a környezetét, hogy ily módon kipusztítja önmagát, miközben az éghajlat egyáltalán nem változik. Az is előfordulhat, hogy miközben az emberiség teljesen kiküszöböli a környezet szennyezését, az éghajlat gyökeresen megváltozik.

A környezetvédelem és a klímavédelem fogalmának összemosása, a kettő közötti egyenlőség hangsúlyozása nem más, mint a közvélemény tudatos félrevezetése. A kettő közötti kapocs pedig a bűnbaknak kikiáltott színtelen, szagtalan, egészségre ártalmatlan szén-dioxid, amely állítólag szennyezi a levegőt, miközben ráadásul még éghajlatváltozást is okoz. Nos, ami a szén-dioxidot illeti, ez a gáz alapvetően fontos komponense a levegőnek.

A szén-dioxid ugyanolyan nélkülözhetetlen a növények számára, amilyen nélkülözhetetlen az ember számára az oxigén. Oxigén nélkül elpusztulnánk. Szén-dioxid nélkül pedig a növények pusztulnának el, és azután az emberek is éhen halnának. A puszta tény, hogy ezen a bolygón egyáltalán létezhet élet, annak is köszönhető, hogy van a levegőben szén-dioxid. Ha pedig a szén-dioxid szennyező lenne, be kellene tiltani a szódavizet, a sört, és a pezsgőt, hiszen telítve vannak szén-dioxiddal.

Ami pedig a szén-dioxid és az éghajlat közötti kapcsolatot illeti, ilyen kapcsolat nem bizonyítható, sőt kifejezetten cáfolható. Az elmúlt évmilliók során ugyanis volt már példa olyan időszakra, amikor tízszer több szén-dioxid volt a levegőben, mint a jelenlegi körülbelül 0,04 százalék, miközben jégkorszak volt, és volt arra is példa, hogy a jelenleginél alacsonyabb szén-dioxid szint mellett hat fokkal volt melegebb, mint most.

A tudományos tények azonban a politikában nem számítanak. Az ilyesmivel érvelő tudósokat el lehet hallgattatni, és megfelelő ellenpropagandával le lehet őket járatni. Nem a tények fontosak, hanem a minél hatásosabb klímahisztérikus pánikkeltés, amelynek hatására majd az emberek engedelmeskedni fognak a megoldást kínáló világhatalmi elit elvárásainak.

(A szerző irányítástechnikai szakmérnök)  

Szerkesztőségünk a témában várja a további véleményeket, észrevételeket a publicisztika@magyarhirlap.hu e-mail címen.
 

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Az ítélőképességről

ĀFel kell ismerni a bűnt és az erényt. S amiről napnál világosabban bizonyosodott be, hogy bűnben fogant, s mérhetetlenül sok szenvedést okozott, még egyszer nem szabad engedni érvényesülni

Kő András

Kő András

Szeptember

ĀAz iskolával kezdődik és az iskolával folytatódik minden, gyereknek és felnőttnek egy­aránt, mert a felnőtt is iskolába jár élete végéig: az élet iskolájába