Kő András

Vélemény és vita

A máglyáról

Mostanában gyakran téma a mohácsi csatatér a médiumokban, ahol felkészült, tudós emberek keresik a történtek pontos helyszínét, és kutakodnak a múlt iránt

Tudjuk, hogy itt lelte halálát a húszéves II. Lajos királyunk is, akiről kevésbé ismert, hogy két évvel halála előtt, 1524. október 24-én királyi rendeletet bocsátott ki a lutheranizmus kiirtása és Luther könyveinek megégetése tárgyában.

Ismeretes, hogy X. Leó pápa kereken ötszáz évvel ezelőtt, 1521 januárjában kiközösítette a német protestáns reformátort, V. Károly német–római császár pedig még abban az esztendőben birodalmi átokkal sújtotta.

A háromszéki Andrád Sámuel 18. századi anekdotája szellemesen érzékelteti a történteket. X. Leó pápa halála után a mennyország kapujára mene, és bekopogtata. – Ki a? – kérdé Sz. Péter. – Nyisd ki – mondta Leó –, én vagyok a megholt pápa. – No hiszen – monda Sz. Péter –, ha a pápa vagy, nyisd ki, ha kell, hiszen nálad van a mennyország kulcsa. – Igaz – monda Leó –, a kulcs nálam van, de tudod Luther a zárt megváltoztatta.

II. Lajos király fentebb említett rendeletében ezt olvashatjuk: „Luthernek és követőinek deák, német vagy bármi más nyelven kiadott könyveit, értekezéseit s munkáit házánál tartani, olvasni, dicsérni, és azon eretnekség felől nyilván vagy magánosan vitatkozni, a fent kitűzött büntetés alatt, senki se merjen…” (Utalás a budai országgyűlésen 1523-ban hozott 54. tc.-re, amely fej- és jószágvetést mondott ki Luther tanainak követőire.)

A rendelet terjesztését követően történetesen a soproni polgároktól összegyűjtött lutheránus könyveket ünnepélyes külsőségek között elégették. Ebben a városban volt az első magyarországi Luther-ellenes inquisitio (vizsgálat) és autodafé (könyvégetés).

Itt álljunk meg néhány szóra. A könyvégetés régi hagyomány. Talán még az első görög bölcselkedő, az istenek létét megkérdőjelező Prótagorasz tanai és elmélkedései is a lángok martalékaivá váltak Athén utcáin, művei ugyanis nem maradtak fenn. A könyvégetés divatja a középkorban is megmaradt, a könyvnyomtatás elterjedésével pedig a nyugati világ katolikus inkvizítorai könnyedén eretneknek nyilváníthattak bármilyen protestáns gondolatot. Akkoriban még a Bibliák is égtek.

De ha azt hisszük, hogy napjainkban a könyvégetés feledésbe merült, akkor tévedünk. Nemrégiben a híres brazil író, Paulo Coelho nyilatkozta: „A fanatikus Bolsonaro-támogatók (az ország elnökéről van szó) könyveimet égetik, mert azt mondtam, hogy előbb a brazil embereket kellene megetetni, mielőtt exportálni kezdenénk az ételt. Ez az egész engem 1933. május 10-re emlékeztet, amikor a nácik olyan szerzők könyveit égették, akik szót emeltek Hitler ellen.”

Az 1933-as könyvégetés mellett Babits Mihály sem ment el szó nélkül a Nyugatban. „A könyv hatalom, szellemi fegyver, amit lehetőleg ki kell venni az ellenfél kezéből, s monopolitizálni, vagy máglyára gyújtani és elégetni. Ez szent borzalom” – írta. Vajon mit érezhettek azok az írók, akiknek a könyveit máglyára vetették? Thomas Mann, Heinrich Mann, Werfel, Freud, Einstein stb.

Egy könyv születése olyan, mint egy gyermek születése. Ha így nézzük, „a világ elbomlása” Stefan Zweig esetében az öngyilkosságához vezetett. És mégis: a gondolatok nyakára nem tehetünk kötelet. Nem állíthatjuk a fal mellé, hogy golyót eresszünk beléjük, és nem vethetjük máglyára, hogy hamuvá változzanak.

Hogy meddig tartott II. Lajos megfélemlítése? Alig néhány évtizedig… 

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Hisztérikus honvágy

ĀMi itt, Közép-Európában még hiszünk abban, hogy elkerülhető a „nyílt társadalom” nyílt diktatúrája

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Kávé és nihil

ĀFricska. Pitiáner. Ócska. Falmelléki, lumpenproli szellemű és még önsorsrontó is. Ennyi jelző bőven jellemzi Karácsony Gergely (és a háttérből őt dróton rángatók) legfrissebb aljasságát