László Tamás

Vélemény és vita

Horgony Európa közepén

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója egy beszélgetésben azt mondta – nyilvánvalóan Adyra utalva –, hogy Magyarország nem komp, hanem horgony, ez pedig továbbgondolásra érdemes

Így írt Ady Endre az 1905-ös Ismeretlen Korvin-kódex margójára című keserű írásában: „Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.” Ez a kép azóta jelen van a magyar közgondolkodásban, hol vádként, hol vágyként. Mindig voltak „nyugatosok” – most a Gyurcsány vezetésével egyesült ellenzék hirdeti, hogy csak ők tartanak Nyugat felé, azaz Európába, a nemzet keresztény-polgári része pedig Kelet, azaz visszafelé, a múltba rángatja az országot. Ez a kép alapvetően hamis!

A horgony a hajó rögzítésére való a kikötőben és a nyílt tengeren egyaránt, a stabilitás és a biztonság jelképe, ahol a hajó a nemzet, a horgony a minket irányító eszmék, közösségek, kultúra összessége. Horgonyvoltunkban rendkívüli jelentősége van a történelmünknek, felemelő és olykor a megsemmisülés határáig eljutó történéseivel. Itt élünk több, mint 1100 éve a Kárpát-medencében, annak a szomszéd népekkel együtt értett határai között. Létünket kezdettől fogva Európában, de önálló hatalomként határoztuk meg.

Ettől még törökök, osztrákok, majd szovjetek által leigázottként sem tágítottunk. A vasfüggönyön túlra rekesztve is tudtuk, hogy a helyünk kultúrában, hitben odaát van. Erről tanúskodik a rendszerváltozás és különösen a 2010 után eltelt időszak emelkedő pályája, amelyben az atlanti és európai integráció s a szuverenitás egyaránt kiemelt fontosságú. E világosan definiált és követett kettősség alapján a nemzetről nem mondható , hogy Kelet és Nyugat között ideoda csapódó „kompország” vagyunk.

Európa közepén vetettünk horgonyt, amiből lehetőség és felelősség is következik. Észak–déli, kelet–nyugati utak, kapcsolatok hálózatának középpontjában vagyunk. Történelmi szükségszerűség a visegrádi összefogás, a Balti-, az Adria- és a Fekete-tenger közötti tizenkét ország kapcsolatait szorosabbra fonó Három Tenger Kezdeményezés. A közép-európai regionális szerveződésekben Magyarország szerepe megkerülhetetlen. Lehorgonyozva Közép-Európában a keleti nyitás politikája józan szükségszerűség és eredményes is.

A nemzeti identitásunk terén nemcsak a tudatos, az összmagyarságért felelősséget és áldozatot is vállaló nemzetpolitika, hanem az olyan sajátos intézmények is sokat tesznek, mint a Magyarságkutató Intézet. Olyan európai környezetben tesszük mindezt, amelyben a nemzeteket el kívánják sorvasztani az európai egyesült államok hagymázas víziójában, ahol az illegális migrációnak hangsúlyosabb képviselete van, mint az őshonos nemzeti kisebbségeknek.

Ahol a nagy európai kultúrnemzetek egyre veszélyeztetettebbek az illegális migránsok korlátlan befogadása és az általuk épített párhuzamos társadalmak miatt, akiknek az európai kultúra nem jelent semmit. Ebben a nyomasztó helyzetben egyre nagyobb szükségünk van a nemzettudat horgonyára.

A nemzethez tartozáshoz hasonlóan erős horgony számunkra a kereszténység. A horgony alapvetően keresztény jelkép, a reményé és a hűségé. Kereszténységünk több mint ezeréves, számtalan szentet, vértanút adtunk Európának, a protestantizmus a három részre szakadt magyarság idején nemzet- és kultúramegtartó erőnek bizonyult.

Most készülünk a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, amely reményeink szerint lelki elmélyedést és megújulást is hozhat hazánk, Európa és az egész világ számára. A kereszténységünk horgonyvoltáról tanúskodik az a több ezer felújított templom határon innen és túl, továbbá az is, hogy Európában egyedülálló módon a Hungary Helps Program keretében közel-keleti, afrikai üldözött keresztény közösségeken segítünk.

A kereszténységet védjük egy olyan környezetben, ahol a hit és erkölcs egyre kevesebbet ér, feloldódik a liberalizmus vallást kigúnyoló, azt támadó törekvéseiben, amellyel valósággal megszállják Európa intézményeit, megfélemlítik és elbizonytalanítják hívő közösségeit.

A világ keresztényeiként – különösen itt, Európában – olyan kultúrában élünk, amelyben hitbéli meggyőződésünknek egyre kevésbé van értelme. Számunkra viszont megvan az esélye annak, hogy olyan ellenálló közösségeket, intézményeket és hálózatokat építsünk ki, amelyek képesek arra, hogy túljárjunk a balliberális „lelki megszálló csapatok” eszén, nemcsak túlélhetjük, de le is győzhetjük őket.

A megmaradásunkat biztosító és megtartó horgony számunkra a családjaink, amiket nem elvontan, hanem konkrétan és rendkívül bőkezűen támogat a magyar kormány. Ennek már körvonalazódnak az első eredményei: a házasságkötések növekvő, a válások és az abortuszok csökkenő száma, a teljes termékenységi index emelkedése.

Ragaszkodunk az istenközpontú és természetelvű emberképünkhöz, bátran szembeszállva mindenféle őrült „izmusokkal”: a genderizmussal, az LMBTQ-izmussal, az ezek nyomán egyre inkább burjánzó „emberjogizmussal”. Ahol a normális többséget meg kíván félemlíteni egy elenyésző, ugyanakkor rendkívül agresszív kisebbség. A mai Nyugaton azon vannak, hogy elpusztítsák a hitet, a családot, a férfiasságot és a nőiességet, sőt még azt is, amit az emberlét jelent.

A mai Európában kiveri a biztosítékot Alaptörvényünknek az a mondata, hogy „az apa férfi, az anya nő”. A nyugat-európai államok vezetői büntetni akarják hazánkat azért, mert kitiltjuk az óvodákból és az iskolákból a homoszexualitás ismertetését és a genderpropagandát, ennek mindennemű vadhajtásaival együtt.

Az ezt hirdető, professzionálisan ezzel foglalkozó szervezetek viszont már ott vannak Nyugat-Európa oktatási intézményeiben, akadálytalanul rombolva a felnövekvő generációk identitását, képességét a normális életre. Ugyanakkor fel kell készülnünk arra is, hogy amikor e „szexuális forradalmi kísérlet” totális kudarca után mi, még a normalitásban hívő közép-európai nemzetek legyünk azok, akik a mentálisan egyre betegebb Európa számára menedéket, gyógyító erőt jelentsünk.

A nemzetbe, hitbe, családba vetett horgonymivoltunk hosszú távon stabilitást, reményt és növekedést jelent számunkra. Amennyiben 2022-ben a Gyurcsány vezette „borzalmas képződmény”, a haldokló Nyugatot szolgai módon támogató szörnykoalíció kerülne hatalomra, ezeket a horgonyainkat azonnal el fogják vágni, és visszajönne Ady víziója az ide-oda csapódó „kompországról”. Ne engedjük nekik!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

A növekedés vége

ĀÖtven évvel ezelőtt készült el a Római Klub nevű, 1968-ban létrehozott globális szervezet megbízásából az első jelentés, ami a Növekedés Határai címet viselte

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Választás

ĀFricska. A ballib oldal se lenyelni, se kiköpni nem tudja a magyar szempontból rendkívül sikeres tokiói olimpiát