Globális kémipari művek

Így azon sem, ami most planetáris dimenziójú megfigyelési botrányként uralja a globális média tematizációs hatalmi tereit. A témakör jellegéből adódóan itt eleve semmit nem tudhatunk a dolog valóságos természetéről, lévén szó egy olyan speciális, telefonokra kifejlesztett megfigyelő szoftverről, amit éppen azért hoztak létre, hogy titokban maradjon a megfigyelés ténye. Az mondhatni közhely, hogy a világ minden országában vannak titkosszolgálatok, és az e szervezetek által használt eszközök egyre nagyobb része elektronikai jellegű.

Az is nyilvánvaló, hogy az ezeket az eszközöket gyártó vállalatok és az ezeket megvásárló állami titkosszolgálatok intim liezonja nem feltétlenül tartozik a globális nagynyilvánosságra. Azt is fontos rögzíteni, az, hogy ez a „világ” létezik, az önmagában nem igazán alkalmas szenzációs és drámai lelep­lezésekre, mert ez a modern államgépezet üzemszerű működésének természetes része.

Drámai leleplezésre legfeljebb akkor kerülhetne sorra, ha kiderülne, hogy egy adott állam törvényellenes módon alkalmazta ezt a technikát, és bizonyíthatóan kárt okozott ezzel saját állampolgárainak, szervezeteinek, intézményeinek. Ám most valami elég különös dolog történt, pontosabban történik folyamatosan. Egyrészt egy „tényfeltáró” újságírói szerveződés „leleplezett” egy céget, amely ilyen elektronikai eszközöket állít elő, másrészt nyilvánosságra hozta azt is, hogy ezekből milyen államok vásároltak, illetve hogy ezekkel kiket vontak megfigyelés alá.

És itt mindjárt fel is vetődik néhány nem érdektelen kérdés. Először is milyen eszközök segítségével érte el ezt a nem akármilyen teljesítményt ez a „tényfeltáró” szervezet, hisz ha egy világszínvonalú, abszolút profi és logikus módon a világ legszínvonalasabb hírszerző szervezetével, az izraeli Moszaddal igen szoros kapcsolatban álló cégről, és „vásárlóközönségéről”, sőt e vásárlóközönségének a felhasználói „szokásairól” is részletes információkat szerzett, akkor ez a „tényfeltáró” szervezet a hírszerzés planetáris hierarchiájában a Moszad felett kell, hogy elhelyezkedjen, ami ritka. Annyira ritka, hogy eddig ez szám szerint egyszer sem fordult elő a világtörténelemben. De most előfordult. Ögyes, ahogy a régi vicc hőse mondja.

A történetnek már ez a szakasza is teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy a „nem létező” globális hatalmi szuperstruktúra diszkrét segítsége nélkül ez a „tényfeltárás” aligha mehetett volna végbe. A „tényfeltárás” látóterébe került ötven államból csak néhányat neveztek ugyan meg, de „legnagyobb meglepetésünkre” Magyarország természetesen ezek közé tartozik.

Még „meglepőbb”, hogy a magyar ellenzék azonnal „ismertette” is az ítéletet az ügyben, abban az ügyben, amely ügyről egyelőre azt sem lehet tudni, hogy ügy-e egyáltalán. (Vagy ha esetleg valóban ügy, akkor nem a „tényfeltáró” struktúra követett-e el súlyos törvénysértést, amikor „tényfeltárt”.) És ami végképp „meglepő”, hogy a magyar ellenzék mindenféle vizsgálódás nélküli ítélete az, hogy a kormány mondjon le.

Ez eddig inkább a politikai börleszk kategóriájába tartozó „ügy” is lehetne, ám az Európai Bizottság és annak elnöke szintén „ítéletet” hirdetett, bár közleményéből kiderült, hogy tudni persze ők sem tudnak semmit (azt sem, hogy van-e egyáltalán ügy), de az ítéletet feltétlenül szükségesnek tartották meghozni, pontosabban inkább kihirdetni, és ez az ítélet a magyar kormány súlyos elmarasztalása, illetve „ceterum censeo” a Magyarországnak járó európai uniós támogatás megvonásának kilátásba helyezése.

A kép ettől kezdve már tisztulni látszik, világos, hogy egyszerűen újabb ürügyre volt szüksége a „nem létező” világerőnek ahhoz, hogy az európai közvéleményt Magyarország ellen hangolja, illetve hogy ezen keresztül elérje, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság most már nyíltan beavatkozzon a jövő évi magyar választások javában zajló kampányába, egyáltalán nem is titkolva, hogy mindent megtesz az ellenzék győzelme érdekében.

Azt természetesen ma senki nem tudja megmondani, hogy milyen következménnyekkel jár majd ez a végtelenül cinikus és gátlástalan újabb hadjárat Magyarország ellen, de a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy kiderül,  „mindössze” a globális hatalmi szuperstruktúra újabb diverziós cselekményéről van szó, a „programozott káosz” újabb megnyilvánulásáról.

Ebben a globális identitásháborúban a három fő „ellenség” a család, a nemzetállam és a kultúra. Esetünkben a fő célpont most a nemzetállam. A nemzetállam szétrombolásának számos jelét látjuk nap mint nap, és ez a történés is ezek közé tartozik, méghozzá a nemzetállam legkényesebb intézményi, szervezeti elemére, a nemzetbiztonsági rendszerre irányítva „fegyvereit”. A most megnyitott újabb „frontvonal” legfőképpen arra szolgál, hogy aláássa a nemzet legfontosabb védelmi funkcióját megtestesítő szervezeti, intézményi rendszer normális működésének feltételeit.

És ahogy azt már „megszokhattuk” az Európai Unió uralmi rendszere és annak legfőbb reprezentánsai engedelmes eszközként, sőt láthatólag lelkes kollaboránsként adnak meg minden segítséget e „nem létező” globális erőnek ahhoz, hogy egy tagországának nemzetbiztonságát megkárosítsák. Az ügy kimenetele megjósolhatatlan, de hogy a rend maradékának megbontása, a káosz fokozódó elmélyítése vezérli, az teljesen biztosnak látszik. A globális kémipari művek megint professzionális munkát végzett, csak gratulálhatunk. 

(A szerző közgazdász)