Szülni akar
J. Károly fontolóra vette, hogy itt volna az ideje elmenni egy nőgyógyászhoz. Nemrég értesült róla, hogy az Európai Parlament szerint mostantól a férfiak is szülhetnek. J. Károly azonban már elmúlt ötvenéves, az életkora miatt ezért nem biztos, hogy tudna szülni. Az lesz a legjobb, ha megkérdezi egy nőgyógyásztól. Nem tudja, hogy a döntés előtt kikérték-e a nőgyógyászok véleményét, de ezek szerint oda olyan okos embereket választottak, akik képesek a biológiát is megreformálni.
Rá is szorul a reformra a biológia, gondolta J. Károly, itt van például az abortusz. Állítólag az is nemsokára az európai alapjogok közé fog tartozni. Vele szemben lakik egy asszony, akinek van legalább húsz macskája. Nem ártott volna oda sem az abortusz, mert a macskák sokkal büdösebbek, mint az ő zoknija, pedig nem cseréli túl sűrűn. Az asszony már lehet vagy nyolcvanéves, egyedül él, nem számítva a macskákat, gyereke nincsen, legalábbis senki sem szokta meglátogatni. J. Károly arra gondolt, hogy ha már a férfiak is tudnak szülni, akkor miért ne lehetne gyereke egy nyolcvanéves nőnek?
De már negyvenöt felett is sokan örülnének ennek a lehetőségnek, mint például az egyik kolléganője. Ezt is föl kellene terjeszteni a parlamentben, hogy bárki bármikor szülhet. Micsoda megkülönböztetés az, hogy egy férfi gyereke akár a saját unokájánál is fiatalabb lehet, a nőé meg csak nagyon ritkán, feltéve, ha korán kezdte és sokáig bírta a szülést.
Az is eszébe jutott, hogy ha az abortuszt már korábban alapjoggá tették volna, lehet, hogy meg sem születnek azok az emberek, akik most a törvényeket hozzák. Nem beszélve a macskákról, akik nem tudnak törvényt alkotni, de lehet, hogy jó lenne néhány macskát is megválasztani ebbe a parlamentbe, hogy tudják képviselni magukat. A csótányok és a görények már ott ülnek, nem igazság, hogy a macskák meg nem.
J. Károly már járt urológusnál, de nem tudta, hogy ez a nőgyógyászoknál miként működik. Ha nincs ez a döntés, eszébe sem jutott volna, hogy neki is lehet gyereke, és nemcsak úgy, hogy közreműködik benne, hanem hogy ő szüli meg.
A pocakja már megvan hozzá, és abba még egy gyerek is szépen beleférne. A veszélyeztetett terhesség miatt jár a pluszszabadság, három évig otthon maradhat a kicsivel, egyedülálló anyaként pedig J. Károly rengeteg kedvezményben részesülne. Most már csak azt nem tudta, hogyan essen teherbe. A nőgyógyász azonban majd erről is tájékoztatja, nem csak a szülésről. Még a prosztata-megnagyobbodásától is megszabadulhat – hála az Európai Parlamentnek.
Huzat
J. Károly éppen a fizetésemelési kérvényét fogalmazta. Vett magának egy tonhalas salátát, kiült az erkélyre. Az egyik kezében villa, a másikban toll, a fröccsöntött asztalra terített újságon papír. Az első változat már majdnem készen volt, de egy darab tonhal ráesett, kezdhette elölről az egészet. „Mélyen Tisztelt Osztályvezető Úr!” Még jó, hogy ráesett a tonhal. Mi van, ha az osztályvezető félreérti? Mit képzel magáról ez a mitugrásznak se alkalmas J. Károly, hogy „mélyen tiszteli”? Még azt hiheti, hogy megveti. S olyan megszólítás meg ugye nem létezik, hogy „magasan vagy mélyről tisztelt”. Elég lesz annyi, hogy „Tisztelt Osztályvezető Úr!”
„Alulírott J. Károly beosztott, azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy számomra fizetésemelést eszközöljön.” Megköszönheti a tonhalnak, hogy nem maradt meg ez a szerencsétlen fogalmazás. A hivatalos levelezésben elég jártas volt, de a főnöke majd továbbpasszolja a kérését, hogy „eszközölje” valaki más. Legyen az, hogy „Alulírott J. Károly, fizetésemelést kérek…” A felkiáltójel biztosan erőszakosnak tűnne, a pont meg kijelentésnek. Esetleg belenyugvásnak, hogy már most előre tudomásul veszi: nem fog kapni semmit. Jó lesz ott az a három pont, gondolkozzon el rajta a főnök, hogy mit jelent! Néha neki se árt, ha gondolkodik. „Indokaim:” – ide először azt írta, hogy neki van egy nyelvvizsgája oroszból, a főpolgármesternek meg abból sincs, de H. Klaudiának sincs, mégis másfélszer többet keres, biztosan azért, mert vannak mellei. De J. Károly nem akart sem politizálni, se a főnök házasságon kívüli időtöltésére utalni, közben H. Klaudia látványos tehetségét messzemenően elismerte.
Mi legyen hát az indok? „Ha nem kapok fizetésemelést, akkor felmondok.” Punktum. Ez majd jól megijeszti a főnököt, mert ennyi pénzért úgysem fog találni ilyen jó munkaerőt, és a jutalmakat, amelyeket eleve neki kellett volna megkapnia, nem tudja odaadni H. Klaudiának.
A tonhalas saláta elfogyott, aláírás: „J. Károly”, majd a holnapi dátum, mert holnap fogja beadni a kérvényt, a huzatra meg nem számított, ami kiröpítette a papírt az erkélyről a parkba.
Még ráfogja valaki, hogy szemetel, különben is ezen múlik a jövője! Lesietett a lépcsőn, már amennyire papucsa engedte a sietést, de a kérvényt sehol nem találta. Aztán észrevette, hogy arrébb fújta a szél. Ráragadt egy kis halom kutyaürülékre.
J. Károly összefogta a kérvényével a piszkot, és beledobta egy kukába.
(A szerző irodalomtörténész)
