A számok mögött

Jó néhányunknak kijárt a több mint diffamáló „birka” jelző, fitymáló, megvető mosoly és ennek megfelelő legyintés kísére­tében, midőn drága jó Horváth Lajos tanár úr nekivadultan vezette le egymásból a képleteket – „logikus, logikus” – mondogatta lelkesen, mi meg kétségbeesetten egymásra vigyorogtunk Rácz Zsoli padtársammal, cimborámmal, mert már a második lépést sem értettük.

A számok ridegen magabiztos világát abszolútumnak tartják. Nyilvánvaló, hogy a másodfokú egyenlet evidenciáját nem lehet az arisztotelészi vagy a keatsi esztétika kategóriáival minősíteni és a kétszerkettő józanságát, Radnóti ide vagy oda, nem lehet a metaforák vagy a József Attila-i képalkotás eszközeivel mérni. A szorzótábla és a formállogika matematikai egyértelműségei a számok acélkemény diktatúráját jelentik – a tények ők maguk, a faktumok őfenségei, személyesen. A csupa nagybetűvel írandó TÉNYEK, amelyek alighanem a legmakacsabb és a legeslegcáfolhatatlanabb dolgok a világon. Sokan be is érik ennyivel. Öreg hiba.

Véget ért a futball Eb, túl vagyunk a mérlegkészítő összegzéseken. A magyar válogatott három mérkőzésen három gólt lőtt – és kétszer ennyit kapott. Két, győzelemmel felérő döntetlent ért el, de ezekért összesen a gyakorlatilag semmit sem érő két (2) pontot kapott. Mégis, mindezek ellenére: dicshimnuszaikat zengte a nemzetközi sportsajtó, egy ország rajongott és rajong értük – évtizedek óta a legszebb reményekre jogosító, szív és lélek, roppant szeretetreméltó és tehetségben, rátermettségben, tudásban sem akármilyen, hősies tettekre képes csapatunk lett. A számokon túl. A számok mögött.

A napokban bejelentett újabb, novemberi nyugdíjemelés kapcsán jőnek a hűvös számok: szükség lesz rá, ha az éves infláció magasabb lesz 3,6 százaléknál, és jelenleg ez igen valószínűnek tűnik… (A járvány utáni újraindítás hatalmas mennyiségű energiákat igényelvén, a kereslet az energiahordozók terén is drágulást okoz, ez sok termék árában azonnal megmutatkozik, árfelhajtó hatásúak a különböző globális kereskedelmi konfliktusok is, például egyes faanyagok kapcsán a Kanada és az Egyesült Államok közötti nézeteltérés, ami jelentősen befolyásolta a világ- és európai piacokon a faáruk árát, a mezőgazdasági termékek esetében pedig az időjárás is meghatározó: a tavaszi fagyok miatt emelkedik egyes gyümölcsök, zöldségek ára. Minderről a huhogók persze valahogy nem nagyon beszélnek.)

Ugyanakkor, olvasom, a legújabb adatok arra engednek következtetni: a második negyedévben 14 százaléknál is nagyobb lehet a magyar gazdaság növekedése, egész évben meg 6,5 százalékkal bővülhet a GDP, a magyar gazdaság pedig akár hét-nyolc százalékkal is. Ami jelentősen meghaladhatja az uniós átlagot, így Portugáliát és Lengyelországot is beérheti a hazai fejlettség, a visegrádi országok között 2021-ben a leggyorsabb lehet a hazai dinamika, jövőre meg újabb 5,3 százalékos növekedéssel számolnak, vagyis a magyar gazdaság másfél év alatt ledolgozhatja a koronavírus-válság miatt elszenvedett veszteséget.

És mindeközben: 2010 óta egyfolytában a magyar gazdaság, a magyar életszínvonal – egyáltalán: a magyar életminőség – soha nem látott magasságokba emelkedett, végül, halljuk, még a magasságos EU is kénytelen volt mostanra belátni: ha akarná, sem tudná tönkretenni a magyar gazdaságot. (Annyira azért persze nem vagyok biztos benne, hogy nem akarná, de hagyjuk.) Íme, covid, infláció, holmi ilyen-amolyan begyűrűzések ide vagy oda, mindezek dacára. A számok mögött.

A mennyiségtan-jellegű szemléletmódban és tudományosságban, ki kéne mondani végre, fokozottan érvényes a nálunk az irodalomban honos Ottlik Géza-i alapszabály: lélekkel kell írni. Lélekkel – átélten, magyar lélekkel – kéne nézni és használni a puszta számok idegen, objektív világát is. Mert akkor észrevevődne, micsoda univerzumok rejtőznek is a számok mögött. Futballban vagy gazdaságban, nyugdíjemelésben és árszínvonalban, régi és újabb magyar életben. Mert a világ, az igazi – igenis arrafelé található. A számok mögött.

(A szerző író)