Kérdések

A neves egyetem fizika szakán egy elsőéves diák a következő tételt kapta a vizsgán: Van egy barométere, állapítsa meg vele egy toronyház magasságát. Hogyan jut az eredményre? A diák a következő választ adta: „Veszek egy zsinórt, rákötöm a barométerre, felmegyek a ház tetejére, leeresztem a barométert a földre, fönt a tetőnél kötök egy csomót a zsinórra, megmérem a csomótól a végéig a hosszát, és ez kiadja a toronyház magasságát.”

A professzor így reagált: „Ez így rendben is volna, de nem egy fizikushoz méltó komoly válasz, ezért elégtelent adok magának.” A diák nem fogadta el az elégtelent, és fellebbezett. A professzori kollé­gium a következő döntést hozta: kap a hallgató tíz percet, hogy más választ adjon az eredeti kérdésre. Erre a diák öt perc múlva a következő megoldásokat sorolta fel:

„1. Ha süt a nap és a toronyház árnyékot vet, megmérem a barométer magasságát, a toronyház mellé állítom, majd megmérem az árnyékának a hosszát, ezután megmérem a toronyház árnyékának a hosszát, és a hármas szabállyal kiszámítom a toronyház magasságát.

2. Felmegyek a toronyház tetejére, leejtem a barométert a földre, megmérem az esés idejét és a szabadesés gyorsulásának a törvényéből kiszámítom a megtett utat. Ennél a megoldásnál a barométer hasznavehetetlenné válik.

3. Odaajándékozom a barométert a portásnak, és ennek fejében megkérdezem tőle a toronyház magasságát.

4. A nyomáskülönbségekből, melyeket a toronyház lábánál és a tetejénél mérek, abból is meg lehet állapítani a magasságát.”

A fenti eset a koppenhágai egyetemen zajlott le. A diákot Niels Bohrnak hívták, aki alapvetően hozzájárult az atomszerkezet és a kvantumelmélet megértéséhez, amiért 1922-ben Nobel-díjat kapott.

Vonatkoztassunk most el a fenti példától, és röviden gondoljuk végig, hogy mit jelentenek a kérdések az ember életében. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az élet elenyésző százaléka az, ami velünk történik, és jóval nagyobb százaléka az, hogyan reagálunk a kérdésekre. Nem kisebb személyiség, mint John Kennedy mondta: „A kérdéseket könnyen meg tudom kerülni. Amire szükségem van, azok a válaszok.” Voltaire ellenben azt javasolta, hogy az embert a kérdései, ne pedig a válaszai alapján ítéljük meg.

Persze ez nem jelenti azt, hogy az okos ember nem kérdezhet butaságot. Ne féljünk tehát ostoba kérdéseket feltenni! Kisebb bajt okozhatnak, mint az ostoba tévedések. De semmi sem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések. Azon is eltöprenghetünk, hogy az idejében meg nem válaszolt kérdés örök kérdés marad-e? Az igazi kérdés nem az, hogy rossz választ ad-e az ember, hanem az, hogy beletörődik-e a következményekbe. Niels Bohr fellebbezett…

Vizsgával kezdtem, vizsgával fejezem be. Vizsgázott a neves futballista Testnevelési Egyetemünk sportjáték tanszéken. Kérdés kérdést követett, de válasz egyikre sem érkezett. A helyzet egyre kínosabbá vált, már elhangzottak az úgynevezett mentő kérdések is, amikor a vizsgáztató végső kétségbeesésében azt kérte: „Mondjon egy választ, és felteszem hozzá a kérdést!”

(A szerző újságíró)