Domonkos László

Vélemény és vita

101

Sok minden elhangzott és el fog hangzani az idei évfordulón is nemzeti összetartozásról, emlékezésről, Trianon tanulságairól, a múlt, a jelen és a jövendő megannyi részletéről

Nem kerek szám. Nem, nem is lezárt. Nekünk különösen nem ez az. „Mert nem lehet feledni ,nem, soha, hogy a miénk volt…” és Juhász Gyula költői felsorolása következik, a kedves Pozsonytól az Adria-parton át Nagyváradig és tovább.

Van az általam mostanában különösen nagy kedvvel újraolvasgatott Krúdy Gyulának egy kis remekműve – kereken száz esztendeje, 1921-ben íródott : Az égett emberhez a címe, és a Magyar tükör című kötetben látott napvilágot.

„Minden gazdagság, nagy hatalom, önérzet mulandó, csak a kultúra örök. A kultúrát nem bírhatja le még a háború sárkánya sem. A kultúra nem éghet el, mint a vetés; főnixmadárként megszépülve, megnemesedve menekül meg a tűzvészből. A nincstelen országnak azért nem kell koldusbotot venni a kezébe, mert maradt kultúrája, amely ezentúl pótolja bányáit és várait.

A javaitól, kincseitől megfosztott nemzet új hódításait a szorgalmasan percegő írótollakra is bízhatja. Az irodalom, a tudomány, a költészet és a művészet az, ami ezentúl a nem csüggedt magyarság sorsmotorja lehet. Ezek a lenézett, éles fogú egérkék szabadítják ki talán bilincseiből az oroszlánt.”

Alighanem ki lehet mondani: íme a varázsige, 101 év után. Ha úgy tetszik: ez a 101-es szám varázsigéje.

Jövőre év elején, alig fél esztendő múlva lesz éppen egy évtizede, hogy halála előtt, mintegy utolsó üzenetként egy másik nagy magyar író – Csurka István a neve – az alábbiakat küldte nekünk: „Minden mindig a kultúrán múlik. A jó politika felismeri ezt, és megteremti a kulturális mozgásteret, és maga is a kultúra részévé és szolgálójává válik. (…) Valami nagyszerű van most a vészben kibontakozóban.

Minél több egyén, úgynevezett kisember, aki sokszor a legnagyobb, áll ki a maga életével, tanúságtevőként egyszerűen és bátran, minél világosabban látszik, hogyan akar Vásárosnamény, Bugac és Mohács hozzájárulni az új magyar kultúrához,minél többet és többször serénykedünk akár kis jelenetek megformálásában, annál többet tettünk az új magyar kultúráért. Csak ez ment meg bennünket. (…) Ezt az országot semmilyen hatalom, túlerő nem veheti el tőlünk, mert mi töltjük meg magyar keresztény kultúrával.”

Sok minden elhangzott és el fog hangzani az idei évfordulón is nemzeti összetartozásról, emlékezésről, Trianon tanulságairól, a múlt, a jelen és a jövendő megannyi vonatkozó részletéről. A kultúrát, gyanítom, kevéssé emlegetik, és nem is igen szándékoznak különösebben emlegetni, hangsúlyozni főleg nem. Holott politika, gazdaság, honvédelem, szociá­lis kérdések, mi több, nemzet- és külpolitika sem létezik igazán kultúra nélkül. Tényleg mindig minden a kultúrán múlik, akár tudomásul vesszük, akár nem, akár figyelembe vesszük, akár pragmatikus-„politikai” meggondolásokból „túllépni” akarunk rajta.

Sütő András vagy Kocsis István drámái, Németh László vagy Csoóri Sándor esszéi, Farkas Árpád vagy Buda Ferenc versei, akár csak Makovecz Imre templomai, Aba-Novák Vilmos képei vagy Sára Sándor filmjei: higgyük el, fölérnek a lehető legjobb, mert a legmélyebben nemzeti politika mozgásterének és szolgálatának gazda méltóságával és tetterejével. Ha a Fidesz-kormányzat ezt kellő következetességgel, erővel és ismeretanyaggal felismeri és érvényesíti: nemcsak hosszú távon, de alighanem mindörökre megszerzi a legeslegfontosabb politikai-társadalmi tőkét: a magyar nemzet erkölcsi-tudati alapokon nyugvó, halhatatlan lelkiségét.

És ez a lélek már több, mint a többségi támogatás, a szavazóbázis és a politikai akarat kifejeződése vagy akár összessége. Ez már maga a legmélyebb és legigazibb, a legteljesebb és a lehető legkorszerűbb magyarság. Ha úgy tetszik: a mindenség a Kárpát-medencében, merthogy az szabadíthatja ki bilincseiből az oroszlánt.

Június 4-ére emlékezve nincs helye esélylatolgatásnak vagy konkrét programadó javaslattételeknek. Csak jelezni lehet és kell is. Mert ez a 101 így, ezekben az időkben, mostanában különösen üzen. 

(A szerző író)


 

Kapcsolódó írásaink