Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Szárnyalni

Kétpercesek

Méhek

Joó K. szeretett történeteket olvasni. Nem foglalkozott vele, hogy a történetek szereplői igaziak-e vagy kitaláltak. Néha saját magáról sem tudta eldönteni, hogy igazi vagy kitalált.

Amikor fölnézett az éjszakai égboltra, aztán lehajolt, hogy szorosra kösse a cipőfűzőjét, mert majdnem megbotlott benne, valószerűtlennek érezte az egész létezését.

Kioldódott fűző, rajta a legutóbbi esőből maradt sár és a csillagok. Hogyan férhet meg ez a két dolog egymás mellett? A férfi nem tudott választ adni erre. Nem volt filozófus alkat, csak néha.

Például olyankor, amikor arról kellett döntenie, hogy melyik magazint vagy könyvet vegye meg. Nem mindig az ár szerint döntött, és ez már félig filozófia.

Joó K. egyszer arról olvasott egy novellákat és színes híreket is közlő magazinban, hogy pusztulnak a méhek. Egy tudósokból álló csapat tagjai összevitatkoztak. Ha a méhek elpusztulnak, vége az embereknek is.

De a méheket csak úgy lehet megmenteni, ha kiirtják az embereket. Legalábbis egy részüket. Azt a részt, amelyik a méhek pusztulását okozza.

A fantasztikus elbeszélésben a tudósok nem értettek egyet, hogy milyen szempontok szerint válogassák ki a méhek pusztulásáért felelős embereket. Az egyik tudós szerint csak a tudósokat kellene életben hagyni.

A mézet is kedvelte Joó K. magazinokat olvasott, és közben mézet nyalogatott. Azon tűnődött, hogyan tudná megmenteni a méheket. Tudós már nem lesz, amúgy sem szerette volna eldönteni, hogy ki legyen a túlélő.

Lehet, hogy a méhek is éppen azon tanácskoznak, mi legyen az emberekkel. Joó K. ebbe a lehetőségbe szinte beleremegett. Ha a méhek tényleg tudnak gondolkodni, talán éppen őt okolják a saját pusztulásukért.

Egyik este, amikor tiszta volt az égbolt, Joó K. megevett egy kis üveg mézet. Gondolta, elmegy csillagnézőbe, hátha eszébe jut valami a méhek megmentéséről.

Mielőtt kilépett volna az éjszakába, gondosan bekötötte a cipőfűzőjét. Az előző esőből ott maradt sarat is lekefélte róla.

Angyal

Az angyal megsebesült. Elveszítette az eszméletét, fehér gyolccsal bekötötték a homlokát. Most két kisfiú cipeli az ágakból összetákolt hordágyon.

Valaki az angyalt fejbe dobta egy kővel.

Szórakozásból. Mert ugyan miért ne lehetne bántani egy angyalt. Ha fejbe dobjuk egy kővel, azt dobjuk fejbe, aki elküldte őt a hírrel.

Amikor Joó K. ránézett a képre, elszégyellte magát. A képen két kisfiú cipeli a sebesült angyalt. A művészet nem érdekelte, nem is értette, mit akarnak a művészek kifejezni. A bekötözött homlokú és vérző sebű angyal azonban könnyeket csalt a szemébe.

Az egyik kisfiú ránéz a képről. A fiú tekintete megvető és fájó. Mintha éppen ő, Joó K. dobta volna fejbe egy kővel az angyalt.

Szokta olvasni a Bibliát. Tudta, hogy az embert néha félelemmel tölti el, amikor meglát egy angyalt. Jelenléte azt tudatosítja, hogy az ember tulajdonképpen ajándék.

Joó K. még soha nem érezte, hogy ajándék volna. Az kellett ehhez, hogy meglássa most a sebesült angyalt.

Bekötözött homlokkal, vérző sebbel.

Pedig lehet, hogy éppen ő hajította el azt a követ.

Veréb

J. Károly azt álmodta, hogy madárrá változott. Mindig irigyelte a sasokat és a sólymokat.

Két ok miatt is. J. Károly szemüveges volt, és folyton izzadt. A szemüvege ezért állandóan bepárásodott, de a sasoknak és a sólymoknak nem kell szemüveg.

A másik ok az volt, hogy félt a repüléstől. Tériszonya is volt, de ha már fönn van, akkor már mindegy. A sasok és sólymok nem félnek a repüléstől, sőt. Irigyelte még a verebeket is, hiszen azok is madarak.

Talán ezért lett az álmában veréb.

Nem olyan nemes jószág, mint a vércse vagy az ölyv, nem olyan kecses, mint a fecske, énekelni sem tud, mint a nádi rigó – de legalább nem dögkeselyű.

Szörnyű belegondolni, milyen lett volna, ha keselyűnek álmodja magát… Hullarabló, pfuj, undorító!

Szeretett volna sirály is lenni, pingvin azonban nem. Varjú sem, bár a varjú hozzá képest sokáig él. Végül is jó így, hogy veréb. Röpködött a cseresznyefa és a tornác között, és félrehúzódott, amikor föltűntek a seregélyek.

Hogy történt-e valamilyen különleges dolog vele, arra már nem emlékszik. Biztosan nem történt semmi.

Hiszen álmában veréb volt.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Gyurcsány jogtiprói

ĀGyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök néhány hónapja még maga fenyegetőzött

Bogár László

Bogár László

A ’22-es (év) csapdája

ĀPozsgayt, Csurkát és Orbán Viktort minden különbségük ellenére az kapcsolja össze, hogy csupán ők képesek a legmélyebb történelmi csapda felismerésére