Domonkos László

Vélemény és vita

Pósa tanár úr leckéje

Pósa tanár úr docensként világirodalmat adott elő a bölcsészkaron, és Shakespeare volt a mindene

Nemcsak azt tudta a legapróbb részletekbe menő, elképesztően aprólékos pontossággal, hogy a nagy stratfordi hol, mikor és mit írt, de ismerte azt is, hogy hol, mikor, mit és hogyan csinált, beleértve ebbe (szerintem) a Mester  szokásainak, ismeretségeinek, hétköznapjainak megannyi részletét, könyveinek választékát, hajlékának berendezését, továbbá étkeinek receptjeit és gúnyáinak színét, szabását, talán még a szagát is.

Pósa tanár úr némiképp hirtelen haragú, olykor a hisztériára is hajlamos ember lévén, bámulatos és parttalan Shakespeare-imádata közben  kissé nehezen viselte, ha egy Auditorium Maximum-béli előadáson két ifjonc, mondjuk, hosszasabban sugdolózik a női nem néhány vonatkozó aktuális rejtelméről, és enyhén szólva kissé emelt hangon szólította fel őket, hová és mikor és hogyan menjenek, ha nem érdekli őket A szentivánéji álom vagy a Macbeth megannyi filológiai részlete. Ilyesmiben nem ismert tréfát. Sőt.

Gyakran eszembe jut újabban Pósa tanár úr. Eltűnődöm, ugyan mit szólna, ha megtudná, hogy Amerikában az egyik egyetemi kurzuson már idén ősztől a faji hovatartozás, a gyarmatosítás és a fehér felsőbbrendűség szempontjából elemzik majd imádott, legendás drámaírójának műveit – de még azt is meg fogják vizsgálni, a fenti kritériumok alapján egyáltalán érdemes-e tanítani A szentivánéji álmot és a Macbethet, a Lear királyt és a Hamletet, és a többit is, mind, nem feledkezvén meg persze a színműveken kívül pél­dául a nyilvánvalóan mélységesen szexista, hetero szonettekről sem.

Elképzelem Pósa tanár urat, amint a hír hallatán az Auditorium Maximum asztalára csap, és a Syracuse Egyetem őszi szemeszterének fenti programját kezdi taglalni, vagy kifejti véleményét Amanda McGregor  tanárnő koncepciójáról, amely szerint Shakespeare művei tele vannak problémás, idejétmúlt elvekkel, nőgyűlölettel, rasszizmussal,  egyik oktatókollégája  szerint pedig Shakespeare művei helyett olyanokat kellene előtérbe helyezni, amelyek jobban reprezentálják a fekete bőrű és hispán diákokat, és a mai kor ügyeivel foglalkoznak.

Az elmebajnak, talán eddig nem tudatosítottuk eléggé, nincsenek határai. Shakespeare írásai a rasszizmust és az imperializmust népszerűsítik, mondják a nagy és szabad és felvilágosult Egyesült Államokban, ahol már bizony szép számmal vannak olyan egyetemi oktatók, akikben fel sem merül, hogy Shakes­peare-t vagy hasonszőrű kóbor irodalmi fasisztákat tanítsanak.

Olvasom, hogy a  Disrupt Texts nevű tanári kezdeményezés égisze alatt azt követelik egyes tanárok, oktatók, hogy egyáltalán ne kelljen oktatniuk Shakespeare-t (sem), hiszen – a  Disrupt Texts alapítója, Lorena German szerint – nem lehet felelősségteljesen tanítani Shakes­peare-t az iskolákban úgy, hogy közben ne rombolják az emberek fejlődését.

Ennyit a fejlődésről, zárhatnánk le az ügyet ironikus flegmával. De nem tehetjük. Mert előlép drága emlékezetű Pósa tanár úr, kinek emléke (és leckéje!)  éppúgy kötelez, mint az emberi kultúra és a világirodalom – no meg a talán mégiscsak létező józan ész – megannyi kötelme.

Hogy Othello velencei mór vala (és jaj, fekete, ó, irgalom atyja, ne hagyj el!), mellékesen féltékenységből embert ölt – legalább annyira egyértelmű, mint hogy A velencei kalmárban Shylock zsidó, sőt a lelketlen kalmár még azt is kimondja, hogy neki nemcsak pénz, de a szív is kell. (Más kérdés, mennyivel okosabb-érettebb-intelligensebb a zsidóság, hiszen nem tudunk arról, hogy akár Shylock – Németh László által oly emlékezetesen elemzett – alakja miatt antiszemitizmus vádjával bárki Shakespeare totális okítási kiiktatását követelte volna…)

Stratford-upon-Avonban, Shakes­-peare szülőházában döbbenten láttam, hogy ott a bölcső, amelyben a kis Williamet ringatták. Nemrégiben az Országos Széchényi Könyvtárban jártam, és meghatva fedeztem föl az angol nyelvű Shakes­peare-kötetet, amely Kossuth Lajos  tulajdonát képezte. Ilyenekről (is) szól Pósa tanár úr örök életű, halhatatlanságában gyönyörű, olykor kissé emelt hangú kurzusa. A mi leckénk, ha úgy tetszik. A többi: füstkarika. Tovaszáll.

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Bezzeg maguknál!

ĀNem feltétlenül haszontalan régi írásokat – esetemben régi rádiós riportokat – megőrizni egy-egy porosodó fiók mélyén

Őry Mariann

Őry Mariann

Egy százalék

ĀEgyre kevesebb gyerek születik Európában, ebből baj lesz, emellett már nem lehet elmenni – kesergett vasárnap szerkesztőségi álláspontjában a The Guardian