Államcsőd és polgárháború

A balliberális moslékkoalíció pártjainak eddig napvilágra került programjai két irányba mutatnak: az egyik a társadalmi-gazdasági szempontokkal, vizsgálatokkal, hatástanulmányokkal alá nem támasztott osztogatás, a másik pedig a választási győzelmük esetére akár a brutális erőszak kilátásba helyezése a nemzet nagyobb részét kitevő konzervatív–keresztény tábor ellen.

Milyen pénzosztásokat kínálnak a Gyurcsánytól Jakabig tartó baloldali csoportok? Csupa olyant, amik vonzóak lehetnek azok számára, akik munka, erőfeszítés, társadalmi felelősségvállalás nélkül szeretnének – nem élni, hanem csupán – létezni. Ilyen a munka nélküli alapjövedelem.

Az egyelőre még egyedi előválasztási pártprogramokból keresztény–konzervatív szempontból sajnálatosan egy segélyalapú társadalom képe rajzolódik ki, a polgári kormány által hangsúlyosan, az élet minden – a gazdaságpolitikától a családpolitikáig terjedő – területén képviselt munkaalapú társadalom helyett. Jövőre derül ki majd, hogy vajon mennyire sikerült felszámolni a Kádár-nosztalgiát, és mennyire vált immunissá a magyar társadalom a „nekem ez jár” reklámokkal szemben.

Az ígéretcunami még csak az elején tart, de már a kezdeti ígérethalmaz is gyorsan bekövetkező államcsődöt jelent, az állam, az önkormányzatok, a családok eladósodásával fenyeget, amiből egyszer már nagy nehezen, az egész nemzet erőfeszítése árán kivergődtünk. A rendszerváltozás utáni szocialista időszakok már kétszer is – 1994-98 és 2002–2010 között – megmutatták, hogy mire képesek a balliberálisok: államcsődre és eladósításra, az egész ország megnyomorítására. A mostani szereplők pontosan ugyanazok, mint a jelzett időszakokban, egységfrontba tömörülve azokkal, akik eredetileg velük szemben határozták meg magukat.

Miért Budapest és a nagyvárosok a legfőbb célterületei az ellenzéki választási programoknak? Az egyik válasz az, hogy az összetartó társas közösségek hiánya, a nagyfokú atomizáció miatt ezeken a településeken és régiókban a vidékhez, a kisebb városokhoz és falvakhoz képest aránytalanul többen vannak a csupán egyéni érdekeiket nézők, az individualisták, a sorsukkal örökké elégedetlenek, akik ugyanakkor annak jobbra fordulása érdekében tenni nem akarnak, viszont irigyek mindenkire, akinek jobban megy a sora.

A kérdés az, hogy milyen társas állapotot képzel el a tisztán önérdekkövetők sokasága, amelyet a nemzet, a vallás, a kultúra közösségi élmények által alátámasztott és hitelesített szabályai nem befolyásolnak? Egy fontos felismerés, hogy minél nagyobb az ilyen alapokon létezők száma, annál kisebb a valódi együttműködés, a szolidaritás, a cselekvés és a spontán együttműködés lehetősége és annál nagyobb a valószínűsége a potyázásnak és a dezertálásnak.

E két utóbbi jelenséget számtalan módon és formában látjuk: a felelősséget nem vállalókban, a döntésképtelen fiatalságban, a reklámok csábításának könnyen engedőkben. Thomas Hobbes az individuálisan racionális emberek sokaságát politikai hatalom nélküli „természeti állapotnak” hívja, amely szerinte a lehető legrosszabb társadalmi állapotok egyike, és ebben a helyzetben szerinte elkerülhetetlen a polgárháború.

Ezeket látjuk a balliberális programok és politikai kommunikációjuk hátterében. Eljutottunk – még csak – a verbális polgárháború szintjére, ami egyelőre a parlamenti megszólalások egyre brutálisabb hangnemében és a média kaotikus, adok-kapok világában jelenik meg.

A totális fenyegetés – a Rákosit idéző földönfutóvá tétel és a konzervatív szavazók, újságírók börtönbe zárási, sőt akasztási szándéka – viszont azt jelzi, hogy könnyedén átlendülnek ezen a szinten, nem riadnak vissza már a 18. századi jakobinusok, 19–20. századi marxisták és bolsevikok, majd a 20. századi izmusok, azaz a nemzeti és a nemzetközi szocializmus módszereitől sem, átvéve a 21. század anarchista, BLM- és antifamozgalmak törekvéseit is.

A jogállamiságot kérik számon – jogtalanul és konkrét európai jogállamisági normák hiányában megalapozatlanul – a konzervatív, keresztény alapokon álló magyar kormánytól, és az őt támogató, intézkedéseivel egyetértő millióktól. Ugyanakkor az igazi és tételes törvényekkel garantált jogállamiságot nem csupán félredobnák, hanem meg is szüntetnék: illegitimnek tartják, és meg kívánják szüntetni a kétharmaddal elfogadott húsvéti alaptörvényt, felfüggesztenék a polgárjogi törvényeket. Ezt a tizenkét éves tehetetlenségükből fakadó bosszújuk végrehajtása érdekében tennék. A hatalom megszerzését nem a közjó szolgálatába állítanák, hanem alantas törekvéseiket szolgálná.

Ezek a gondolatok nem valamely titkos szobákban, a konspiráció leple alatt hangzanak el, hanem pártvezetők szájából, a nagy nyilvánosság előtt, elég Gyurcsány, Jakab, vagy Fekete-Győr megnyilvánulásaira gondolnunk: a törvények és az igazságszolgáltatás felfüggesztéséről szóló handabandázásaikra. És a jogállamiságot rajtunk számon kérő Európa balliberális szárnya, maga a befolyásuk alatt álló Európai Bizottság, Jourová asszony és társaik, az otthagyott EPP tagjai még csak fel sem szisszennek!

Hogyan tudunk védekezni a balliberális ellenzék programjaiból üzembiztosan bekövetkező államcsőd és a polgárháború réme ellen? Teljesen világos, hogy először is következetesen le kell leplezni a végzetes egyensúlytalanságot okozó osztogatást, a társadalom egy részének lekenyerezését. Az, hogy ezeknek a biztos konzervatív, keresztény alapokon állók nem dőlnek be, nem elég, arra is szükség van, hogy világosan, közérthetően kifejtsük minden fórumon, hogy ezek milyen következményekkel járnának.

Másodszor a nemzeti, keresztény identitásunk és az emberi méltóságunk elleni támadásokra határozott és erőteljes válaszokat kell adnunk, ami a bizonytalanok számára is kapaszkodókat jelenthet. A hármas identitásunk védelme egy sorba tehető a hármas – az ország, az önkormányzatok és a családok – eladósodottság elleni védekezéssel, hiszen az identitásaink deficitje ugyanúgy alááshatja a kedvező társadalmi-gazdasági folyamatokat, mint a többszintű adósság.

A nemzeti-konzervatív-keresztény közösségeink szövetét meg kell erősíteni, ahol szakadozott, össze kell varrni, az összekapaszkodásunkat számtalan formában meg kell jeleníteni. Nyugodtan, bátran, a normalitás talaján állva, elutasítva minden szélsőséget készüljünk egy mindent elsöprő létszámú és méltóságú Békemenetre magunk, gyermekeink és unokáink érdekében!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)