Boros Imre

Vélemény és vita

Világjárvány, védekezés és felelősség az áldozatokért

Azonnal nyílnak a cellák a globalista koalíció jövő évi választási győzelme esetén. Ez nem náci, hanem veretes népi demokratikus beszéd volt

Alig két hete történt, hogy az egyik politikai, tévés vitaműsorban egy fiatal politikai elemző nagyon szokatlan magyarázatba kezdett. Azt fejtegette, hogy a járvány áldozatainak gyorsan növekvő száma alkalmat ad az ellenzéknek, hogy a hozzátartozók fájdalmainak megszólítása útján akár százezres nagyságrendben szerezzenek potenciális szavazókat. Mondókáját még akkor sem szakította meg, amikor vitapartnerei arcára egyértelműen kiült a rémült döbbenet, és ezt a műsor nézői is láthatták.

Fiatal elemzőnket ez egy cseppet sem hozta zavarba, tovább folytatta fejtegetését, tovább emelte a növekvő áldozati számokra alapozott optimizmusát. Semmi kérdés, a járvány nagyon sok halálos áldozattal jár, ezt kár lenne tagadni. Azt azonban még a legtehetségesebb éleslátó sem gondolta álmában sem, hogy a fiatal elemző felvetése esetleg nemcsak egy mértékét vesztett túlzás, hanem nagyon is előre elgondolt - noha  korábbi politikai küzdelmekben mellőzött, brutális támadás harcba hívő kürtszava.

Érdeklődésünket ugyanis elkerülte, hogy a világjárvány kezdetén ugyancsak a globalista oldal politikusaitól hangzott el, hogy a vírus hazánkba történő bejutása a kormány felelőssége. A kijelentést akkor egy kézlegyintéssel intéztük el, bolond lyukból bolond szél fúj alapon. A harcba hívő kürtszó elérte a globalista csapat vezérét, Gyurcsány Ferencet is (lehet, hogy csak erre várt). Most nem blogolt, vagy nyilatkozott újságoknak, tévéknek, hanem enyhén kapatos állapotban az ország legszélesebb nyilvánosságát, a parlament képviselői székét használta, hogy a választókkal megossza nézetét, miszerint a regnáló kormány a felelős a járvány kapcsán a nagyszámú elhalálozottakért.

Nemcsak arról van szó szerinte, hogy nem volt alapos a védekezés, hanem arról, hogy a kormány, bűnös módon, nemcsak hanyag, de vétkes is az ügyben. Annak érdekében, hogy az elkövetett kormányzati bűnök kiemelkedő mértékének nyomatékot adjon, édesapja hajdani botlásaiból bekövetkezett többszöri börtönbüntetéseire hivatkozott. Ha ezekért a botlásokért börtön járt, akkor az állítása szerint elkövetett járványkezeléssel kapcsolatos, sokkal súlyosabb bűnökért minimum jár a börtön („mi az hogy, nagyon is”). Azonnal meg is ígérte, hogy azonnal nyílnak a cellák a globalista koalíció jövő évi választási győzelme után. No, ez nem náci, hanem veretes népi demokratikus beszéd volt (ha lesz Tanú 2 film, biztos belekerül).

Ezúttal javasolom, hogy pártját is rögvest neveztesse át Népi-Demokratikus Koalícióra. (Népi demokráciában volt több mint négy évtizedig részünk, nem kérünk belőle.) Az első döbbenet és a csak nehezen csituló harag után mindenképpen megéri az üggyel érdemben is foglalkozni, nem csak legyinteni rá, mert vannak akik komolyan elhiszik a mondottakat.

Ez annál inkább is indokolt, mert a globalis­ták (korábban főként baloldali néven futottak) gyakran élnek azzal a módszerrel a politikai küzdelem­ben, hogy nem igazat beszélnek, szándékosan lódítanak, de azzal is, hogy a saját bűnüket a legnagyobb lelki nyugalommal politi­kai ellenfeleik nyakába varrják. (Elég megemlíteni, hogy a katyini tömegmészárlást évtizedekig az egyébként is hosszú náci bűnök listájához sorolták, noha a sztálini NKVD volt a kivitelező.) A számok világában általában kiderül az igazság, ha a dolgok egyáltalán számszerűsíthetők. Itt pedig erről van szó, az életről és a halálról pontos állami statisztikai gyűjtések állnak rendelkezésre, akár évtizedekre visszamenőleg.

Az adatokat szigorú rendben és protokollok szerint gyűjtik és jelen­tetik meg. Mindjárt fel is tettem az első kérdést, amire vártam a számszerű választ: 2019. még járványmentes év volt, hiszen az első fertőzötteket csak 2020 márciusában azonosították hazánkban. A 2020-as évben két hullám zajlott le, és a harmadik is elindult. A Gyurcsányi okoskodás alapján már 2020-ban jóval több elhalálozásnak kellett lennie hazánkban, mint 2019-ben, hiszen a kormány bűnös volt, és nem törődött az emberi életekkel. Az elmúlt 10 év halálozási számai országosan 3-4 ezer fős különbözetet mutatnak. A 2020-as év valóban csaknem tízezerrel haladja meg a 2019-est, mert utolsó hónapjaiban ugyancsak megugrott a covidhalálozások száma is, de valóban nem tudhatjuk, hogy a növekménynek mekkora hányada a rendszeres ingadozás, és mekkora a covid hatása.

Felkeltette a gyanakvásomat, és tovább vizsgáltam a számokat. A napi elhalálozások átlagszáma a covid előtti időkben mediánsze­rűen 345 fő volt. A covid kapcsán ez az átlagszám természetesen megemelkedett, legmagasabb értéke 2020-ban (covidos év) napi 457, a legalacsonyabb értéke pedig 385 fő volt. Ha ezekből az értékekből kivonjuk a covid előtti átlagos napi 345-ös elhalálozási számot, akkor a legrosszabb napon is csak 112, a legjobb napon pedig csak 40 covidhalott maradna. (Ezt már bátran össze lehet hasonlítani más élenjáró országok adatával.)

Miként lehet ezt a tényt a valóságnak megfeleltetni, ez itt a kérdés. Választ a statisztikai nyilvántartás rendszere ad. Nálunk, ha valaki az elhalálozásakor covid­fertőzött volt, belekerül a covidáldozati statisztikába. (Talán még akkor is, ha közlekedési balesetet szenvedett, de a vizsgálatkor kiderül, hogy éppen covidfertőzött is volt.) Nyilvánvaló, hogy a számszaki megoldást az alapbetegségek (diabétesz, daganatos betegségek, szív- és érrendszeri betegségek stb.) miatti haláleseteknek a covidos időszakban bekövetkezett drasztikus csökkenésében kereshetjük.

Erről azonban Robespierre vérgőzös lendületére hajazó Ferencünk elfelejtett szót ejteni a parlamentben. Szóval Gyurcsány most is csalt, és csalással kíván riadalmat kelteni, és a kormány ellen hergelni. A Gyurcsány-féle halálaritmetika felveti annak szükségességét, hogy utánajárjunk, a kétségtelenül gyorsan javuló népegészségügyi adatok ellenére miért nem vagyunk még mindig előkelő helyen az európai népegészségügyi adatokban.

Mindenek előtt induljunk ki abból, hogy a Horthy-rendszer után a negyvenéves kommunista rémuralom drasztikus népegészségügyi romlást eredményezett. Az ENSZ összehasonlító adatai azt mutatják, hogy 1950-ben (tekinthetjük az évet a kommunista rémuralom első teljes évének) Ausztriá­ban a várható átlagos élettartam 66,3 év, míg hazánkban 64,1 év volt. Az érték 1985-ben Ausztria esetében 75, hazánkéban 69 év volt. A harmincöt év alatt tehát romlottunk 3,8 évet, azaz egy magyar 1985-ben már 3,8 évvel élt kevesebbet, mint egy osztrák, nem csak 2,2-vel mint még 1950-ben.

Ez a szám lényegében mindent megmagyaráz a kommunista humanizmus valódi természetéről. Ezért a drasztikus romlásért sok mindent kellett tenni. Tettek is, kilakoltattak, Kistarcsára, Hortobágyra internáltak, vagyonokat koboztak el, tízezreket zártak börtönbe, napirenden voltak a kivégzések stb. A kemény diktatúra után a puha is megtette a magáét, lehetett fusizni, két-három mellékállást vállalni, falusiaknak kétlaki életet folytatni, önpusztító életet élni. Mindez nem múlt el nyomtalanul.

A covid áldozatai jórészt az idősebb, a kommunizmus évei alatt megnyomorított, majd később önnön szervezetüket kizsákmányoló ma 69-90 év közöttiek, akik között számtalan a súlyos betegséget magával cipelő ember. Beszélni kell az egészségügy megnyomorításáról is. Rákosiék államosították a betegbiztosítók felhalmozott vagyonát. Az ellátást ezután a folyó befizetésekből fedezték.

Addig, amíg fiatalok tömegeit állították munkába az iparban, lehetett fedezni a költségeket, sőt más célokra is kiloptak az egészségügyi pénzekből. Csehák Judit egészségügyi miniszterként, még a nyolcvanas években azt mondta, hogy az egészségügyi kassza többletben van, amit a költségvetés elvon. Az ötvenes években a falvak öregei viszont ellátás nélkül maradtak. Az abortuszpárti kommunista rendszer végére a csökkenő születésszám miatt már a folyó kasszában is deficit jelentkezett.

A covid kapcsán azonban szólni kell a globalista csapat védekezéssel kapcsolatos folyamatos obstruk­ciójáról is. Szűnni nem akart az az igyekezetük, hogy mindig az ellenkezőjét hirdessék a szükséges intézkedéseknek, amiket az egyébként eredményesen védekező kormány hozott, szigorításkor enyhítésért, enyhítéskor szigorításért agitáltak. A mai napig konokul támadják a védekezés egyetlen végleges és eredményes módszerét, a védőoltásokat. A kormány, tapasztalva az egyébként ígéretesnek tűnő, közös, EU-szintű beszerzések kudarcát, élt jogosultságával, és saját hatáskörben is szerzett oltóanyagokat az unión kívülről.

Egyrészt vitatták a kormány jogkörét ehhez az intézkedéshez, de lesújtó ítéletet mondtak a kínai és orosz vakcinák hatékonyságáról is, nem zavartatva magukat a ténytől, hogy azokat minden nemzetközi fórum elismeri, mi több, közben hosszú sor alakult ki más EU-országok hatóságaiból, akik szeretnének ezekből beszerezni. Miközben az embereket az oltások ellen hangolják, egyes tisztségviselőik soron kívül buliznak ki maguknak oltást, sokszor a bírált orosz és kínai anyagokkal. Oltásellenes propagandájuk miatt nálunk az oltási kedv 20-25 százalékkal alacsonyabb  mint a többi EU-országban, potenciálisan tehát 20-25 százaléknyi többlethalálesetet eleve saját számlára könyvelhetnek.

Hajdanában a kommunistákról az járta, hogy csalnak, lopnak és hazudnak, és ezekről a szokásaikról nem is hajlandóak lemondani. A Gyurcsány-féle halálaritmetika kifejezett csalás, hazugságaikból magas tornyokat lehetne építeni. A lopást azonban manapság kreatív könyvelésnek nevezik. Kommunista korukban erre nem is volt szükségük, mert a tisztességes könyvelést nem is ismerték. Akkor most kinek a bűne a magas halálozási szám, a negyvenéves kommunizmusnak és mai hű követőinek, vagy a kormánynak?

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

A Föld napja

ĀAz emberiség egész létmódjának kell megváltoznia, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Régi szavak – új szótárak (6.)

ĀCentenáriumi szószedetet állít össze Pilinszky János születésének századik évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Juhász Anna Szalon