Kő András

Vélemény és vita

Törött cserépedények

A vízhordónak két nagy cserépedénye volt, amelyek botjának két végén lógtak

A bot a vállán pihent. Az egyik edényen volt egy repedés, a másik tökéletesnek látszott. A pataktól a házig vezető hosszú út végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. A vízhordó naponta csak másfél edény vizet szállított.

A tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, de a törött cserép szégyellte, hogy selejt. Két év keserűség után a törött cserép így fordult a vízhordóhoz: „Szomorú vagyok amiatt, hogy utam során hazafelé a víz kiszivárog belőlem.” A vízhordó így válaszolt a cserépnek: „Nem vetted észre, hogy a virágok csak a te oldaladon virágoznak? Azért van ez így, mert tudatában voltam hibás voltodnak, és virágmagokat szórtam szét az ösvénynek erre az oldalára. Mindennap te locsoltad őket, mialatt megtettük a folyótól a házig tartó utat. Két éve ezek a gyönyörű virágok díszítik az otthonomat. Ha te nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.”

Hogy mi ebből a tanulság? Nem él olyan ember a földön, aki még ne hibázott volna. A hibátlanság természetellenes. Valamennyien törött cserépedények vagyunk. Gyári hibásak. De ezek a hibák teszik emberivé, egyedivé, értékessé és csodálatossá az életünket. Goethe szerint az embereket hibáik miatt szeretjük, nem a jó tulajdonságaik miatt. A hiba mulasztást, tévedést, baklövést feltételez. A hibás a hiba főnév származéka, olyan (személy), aki hibát (bakit) követ el, vagy sérült áru, mint például a cserép. Ha rossz villamosra szálltál, nem segít, hogy jó irányba kezdesz el futni. De az embernek nem kell szégyellnie, ha hibázott, vagy úgy is mondhatjuk: ma bölcsebb, mint tegnap volt.

Egész életünkben korrigálunk. A hibás szó jelentése magában rejti, hogy valami javítható. Értelmezése sokirányú. Olvastam valahol, hogy az embernek nagynak kell lennie ahhoz, hogy beismerje a hibáit, elég okosnak ahhoz, hogy hasznot húzzon belőlük, és elég erősnek ahhoz, hogy kijavítsa őket.

A hibák megtanítanak bennünket felelősséget vállalni. Aztán van, amikor a hiba – bűn! Ismert eset volt a háború előtti Pesten, hogy egy fogorvos injekciót adott be egy kis cselédlány foggyulladásos ínyébe – vita volt később, hogy szabad vagy nem –, amitől a lány meghalt. Orsós Ferenc neves törvényszéki orvos vizsgálattal kimutatta, hogy az injekció hatására a fertőzés az állcsontból az idegcsatornán keresztül a koponyaüregbe jutott, és ez gennyes agyhártyagyulladást okozott. A műhibapernek egy nagy hírű sebész, budapesti egyetemi tanár volt az elnöke. Az ülés előtt kijelentette. „Ferikém, mindenben igazad van.”

Aztán az ülés során egészen más véleményt formált. „Hát így is lehet, meg úgy is lehet… Pontosan nem lehet megállapítani, tehát nincs műhiba.” Amikor befejeződött az ülés, Orsós megkérdezte tőle: „Mondd, kollégám, mi történt?” Az ülés előtt azt mondtad, hogy…” „Feri, te ezt nem érted meg – hangzott a válasz –, agglegény vagy, neked nincsen fiad, nekem viszont van… Ha én néhány orvost kikészítek, az én fiamból sohasem lesz magántanár, egyetemi professzor…” No comment.

Aztán van, amin mosolygunk. Amikor Richard Nixon 1974 áprilisában Párizsba érkezett a francia elnök, Georges Pompidou temetésére, az esze valahol máshol járhatott, mert a reptéren kijelentette: „Nagyszerű nap ez Franciaországnak!”

 A szürrealista festőtől, Salvador Dalítól származik a következő mondat: „Ne félj a tökéletességtől! Úgysem éred el sosem.” Ady Endre másképpen fogalmazott: „Sosem az ember a hibás, hanem valami más. Valami más, a pillanat, a múlt, a sors, az átok, valami, amit nem ismerünk.” Kevés az ilyen szép vigasztalás.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Ideje cselekedni

ĀHatékonyság, nem Brüsszel a neved! A megállapítás nem új, legkésőbb a végzetesen félrekezelt migrációs válság óta tudjuk, hogy az Európai Unió finoman szólva nem mindig csillog a válságkezelésben