Kondor Katalin

Vélemény és vita

Hamis prófétáink közül a leghamisabb

Loptak és lopnak éjjel-nappal, mint a szarka

„De a halál majd szemeinket
 Szelíd, lágy csókkal zárja be,
 S virágkötéllel, selyempárnán
 Bocsát le a föld mélyibe.”

Nem, kedves olvasó, ne számítson ily kegyes halálra, lágy csókra, meg ilyesmikre, amiket Petőfi Sándor A XIX. század költői című zseniális versében éppen 174 esztendővel ezelőtt megjósolt. Még akkor se számítson, ha úgy érzi, eleget küzdött, fáradt, izzadt életében, és ezért megérdemli a kegyes halált. Főképp pedig akkor ne számítson, ha ön véletlenül úgynevezett jobboldali, azaz eljutott odáig, hogy nem kívánja a kommunista rablóbanda visszatérését, ha nem kíván újabb megszorításokat, ha szeretne nemzeti ünnepeinken méltó módon emlékezni, ha nem akar a hazugságtengerben fuldokolva asszisztálni ahhoz, hogy a szovjet rendszer talpnyalói szerepét levetve az uniós talpnyalókhoz csatlakozzunk. Nem! Nekünk, tisztességes, nyugodt, értelmes és méltó életre vágyó embereknek bizony nem jár a kegyes halál, selyempárna meg virágkötél. Nem bizony! Nekünk a börtön „néz ki”. Netán még egyéb büntetésféle is.

Erről éppen a minap győződhettünk meg, amikor is előlépett egy cseppet sem költői tehetségű vátesz, egy virtigli gazember, aki ez idő tájt éppen korunk legnagyobb jósa szerepében tetszeleg, és rögtön megmondta a tutit.  Mármint azt, hogy mi vár ránk a jövőben. Gondolom, szinte senkinek sem kell megneveznünk ezt a beteges önbizalommal megvert embert, ő ugyanis Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, aki bizony nem tett mást, mint egész életében hazudott.

E nem túl tisztességes magatartás mellé mostanság beemelte a fenyegetőzést is, kijelentve, lakolni fog mindenki, aki miatt százak haltak meg (naná, hogy a pandémiának nevezett gazságot is Orbán hozta az emberiségre), és nem lesz kegyelem. Ez utóbbi szót amúgy mosolyogva hallgattam az ő szájából, hiszen a közelmúlt, a kommunizmus történeteire gondolva bizton állíthatjuk, hogy ők ezt a szót, pontosabban ennek tartalmát tényleg nem ismerik.  Hiszen saját elvtársaiknak sem kegyelmeztek soha. „Mondd, Imre” – emlékszik-e vajon még erre a kedves olvasó?

Kegyes, szelíd halálra amúgy nemcsak a járvány kezelése miatt nem számíthat senki, aki Gyurcsány Ferenc és társai listáján szerepel, hanem azért sem, mert azok, tehát a listázottak – szerinte – lopnak. Loptak és lopnak éjjel-nappal, mint a szarka, lehet, hogy a szarka csak nappal lop, ezért meglehet, rossz a hasonlat. Nincs mód e kijelentést hitelt érdemlően ellenőriznem, ám annyit tudok, mert erre kétséget kizáró bizonyítékok vannak, hogy nem a jelen hatalom szereplői, hanem a posztkommunisták adták el a rendszerváltásnak nevezett hazugság idején az ország vagyonát, privatizáció címén.

Nem a jelen hatalom szereplői laknak tisztességes emberekről elrabolt házban. És valahogy úgy hozta a sors, hogy nem igazán a jelen hatalom szereplői és rokonai között vannak hóhérok, gyilkos ávósok és köpönyegforgató nemzetárulók, valamint a sajnálatosan ma is az Európai Parlamentben ücsörgő hazaellenes, pontosabban e szót, hogy haza, nem ismerő senkiháziak.

Nem sorolom. Sorolták már mások éppen elégszer, bár nem nagyon látom, hogy elegen levonták volna a következtetést: ezektől minden kitelik. Jobb tehát, ha csodálatos költőinkre hagyatkozom, bennük, általuk keresve kapaszkodót és reményt. Gyurcsány és hívei ily szépelgésekre amúgy sem vetemednének.  Sokan mondják, nem divat ma verset olvasni. Nem az én tisztem ezt elemezni. Ám hogy leginkább költőink, íróink és gondolkodóink hivatottak arra, hogy reményt adjanak az igazságtalansággal, bánattal, bajjal teli mindennapok elviseléséhez, az nehezen vitatható. Jöjjön tehát most egy részlet napjaink kiváló költője, Bobory Zoltán beszéd a csúszó-mászóhoz című verséből, amelynek első és utolsó versszakát idézem:

„csússzál-másszál haver!
jó lenne magad után valami nyom
piszkos-fehér fényes csík
ami a végsőkig mondjuk
 a kerítésig elkísér…
(…)
ha nem is örökre de addig
míg nem jön egy zápor
ami elmossa fényes nyomodat
s megszűnik a mámor hogy
örök nyomot hagytál jámbor…”

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Mocskos torta

ĀFricska. Ma Bauer Tamás a „soros”. Elosztják ezek egymás közt a mocskot, mint jó testvérek az ünnepi tortát

Őry Mariann

Őry Mariann

Ideje cselekedni

ĀHatékonyság, nem Brüsszel a neved! A megállapítás nem új, legkésőbb a végzetesen félrekezelt migrációs válság óta tudjuk, hogy az Európai Unió finoman szólva nem mindig csillog a válságkezelésben