Simon Gábor

Vélemény és vita

A klímapropaganda következményei, avagy ne szüljünk gyereket?

A körforgásra vonatkozó példákat még lehetne folytatni, de a lényeg: a szén biogeokémiai körforgása a földi élet létrejöttének és fejlődésének alapvető feltétele. Ezért karbonsemlegesség nem létezik

A klímakatasztrófa állandó napirenden tartása nemcsak az energiapolitikára van hatással. Ebben a cikkben a klímapropaganda káros társadalmi következményeiről szeretnék írni

A környezetvédelem területén gyakran alkalmazzák a karbonlábnyom (szénlábnyom, carbon footprint) fogalmát. A definíció szerint a karbonlábnyom a termék vagy szolgáltatás teljes életútja során keletkező üvegházhatású gáz mennyisége tonnában. Kifejezhető csak a szén-dioxid mennyiségében vagy az összes üvegházgáz mennyisé­gében, utóbbi esetben szén-dioxid-egyenértékben. Ez utóbbit alkalmazzák gyakrabban, a többi üvegházgáz (pl. metán) mennyiségét megfelelő szorzószámokkal átszámítják szén-dioxidra. Alapvető cél a karbonlábnyom csökkentése, hogy ezzel megvédjük a bolygónkat a klímakatasztrófától.

Fontos tényező, hogy ebben az esetben nem mérik, hanem számítják a szén-dioxid kibocsátását. Az energiatermelésben például a tüzelőanyag fajtájából, fűtőértékéből és az ehhez tartozó kibocsátási tényezőből kiszámítható, hogy például adott tömegű barnaszén elégetéséből mennyi szén-dioxid keletkezik. De kiszámítható egy termék, egy adott vállalat vagy akár egy háztartás karbonlábnyoma is. Ezekhez különböző karbonkalkulátorok állnak rendelkezésünkre. Egy háztartás esetén a felhasznált villamos és fűtési energia, a vízfogyasztás, az étkezés és hulladéktermelés, az utazási és vásárlási szokások, a szabadidős tevékenységek stb. alapján lehet kiszámolni az egy év alatt egy főre jutó karbonlábnyomot.

Saját háztartásom karbonlábnyomát két különböző karbonkalkulátorral számítottam ki. Gondosan ügyeltem arra, hogy az energiafelhasználásnál, vízfogyasztásnál, autóhasználatnál pontos értékeket adjak meg. Ennek ellenére az egyik eredmény a másiknak majdnem kétszerese volt.

Ez akkor is túlzottan nagy különbség, ha a vásárlási szokásokra és a szabadidős tevékenységekre vonatkozóan a két kalkulátornál részben különböző kérdések voltak. De hasonló jelenséget tapasztaltam az ezzel foglalkozó szakirodalomban is. Egy vállalat esetében (azonos bemeneti paraméterekkel) négy különböző kalkulátorral számították ki az éves karbonlábnyomot. A legkisebb és a legnagyobb érték között mintegy két és félszeres volt a különbség. Jogosan merül fel a kérdés: mennyire megbízhatók ezek a számítások, tényleg lehet erre alapozni a szén-dioxid-kibocsátás számítását?

De tegyük fel, hogy az Európai Bizottság 2018-as jelentésében (Fossil CO2 emissions of all world countries) pontos és helyes módszerekkel számoltak, és az abban szereplő adatok megbízhatók. Ebben a jelentésben a világ országaiban lakók karbonlábnyomát tüntették fel egy évre és egy főre vonatkoztatva. A világátlag 4,9 tonna szén-dioxid-eq (szén-dioxid-ekvivalens)/fő/év, Magyarország 5,2 tonna szén-dioxid-eq/fő/évvel rendelkezik. A legnagyobb karbonlábnyomaik a gazdaságilag legfejlettebb országoknak vannak, például Egyesült Államok 15,7, Hollandia 10,3 és Németország 9,7 tonna szén-dioxid-eq/fő/év.

A legkevésbé fejlett országok karbonlábnyoma a legkisebb, például Szomália 0,1, Afganisztán 0,3 és Nigéria 0,5 tonna szén-dioxid-eq/fő/év. Ez utóbbiak a migráció kiindulási országai, a legfejlettebbek pedig a migráció célországai. Az újonnan érkezőknek két lehetőségük van: vagy integrálódnak a befogadó országokban vagy nem. Ez utóbbinak is jókora esélye van, de ezek részletezése nem ennek a cikknek a feladata.

Ha viszont beilleszkednek, akkor energiafogyasztásuk, utazási szokásaik és életvitelük egyre inkább hasonlítani fog a befogadó ország szokásaihoz, ami a karbonlábnyomuk és ezáltal a világátlag megnövekedését eredményezi. Annak ugyanis nagyon kicsi az esélye, hogy érkezésük után az eredeti lakosok fogyasztása és karbonlábnyoma csökken. Ezért nem lehet egyszerre támogatni a migrációt és harcolni a klímavédelemért. Mégis ugyanazok a szervezetek (ENSZ, EU, baloldali pártok és civil szervezetek) támogatják mindkettőt, ami jókora ellentmondás.

A klímapropaganda következménye a táplálkozási szokások megváltoztatására gyakorolt hatás is. Aki igazán védeni akarja a klímát – mondják –, az nem fogyaszt húst (vegetáriánus táplálkozás), sőt elutasíthat minden állati eredetű terméket, így a tejet, tejterméket, tojást és a mézet is (vegán táplálkozás). Helyette inkább mesterségesen előállított vegán hús, vegán szalonna, tej helyett növényi „tejek”, mint szójatej, rizstej és kókusztej fogyasztását javasolják.

Extrém esetben a szükséges fehérjebevitel pótolható rovarok fogyasztásával, mint például a sült tücsök, tücsökliszt, sáska, szöcske, csótány stb. evésével. (Természetesen mindenki egyen azt, ami neki megfelelő és ízlik. Ha valaki egészségügyi okból nem fogyaszthat valamilyen élelmiszert, vagy valamilyen összetevőre (például laktózra) érzékeny, azt figyelembe kell venni a táplálkozás során. De kifejezetten a klíma megmentése érdekében észszerűtlen dolog lemondani az állati eredetű táplálékról, amelyre nagy szüksége van az emberi szervezetnek.)

Ebben az esetben a klímavédők célkeresztjében a szarvasmarha és az általa kibocsátott második számú bűnös gáz, a metán van. Az ENSZ becslése szerint az összes üvegházgáz 14 százalékáért az állat-, ezen belül is elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés a felelős. A kérődző állatok (szarvasmarha, juh, kecske) emésztése során bendőgáz keletkezik, melynek nagy része böfögéssel távozik, és főleg metánt és szén-dioxidot tartalmaz. Egy tehén, a táplálékától függően átlagosan 200 liter metángázt ereget ki magából. Ez tömegre és egy évre átszámolva azt eredményezi, hogy egy tehén metánkibocsátása 48 kg/év.

Ez a kibocsátás csak nagyon kis része a teljes metánkibocsátásnak, ami főként a mocsarak és lápok emissziójából, a növények metántermeléséből, valamint a kőolajiparból és a földgázkitermelésből származik. Cserébe viszont húst, tejet és tejtermékeket kapunk, amelyek alapvető élelmiszerek. Vagyis ne bántsuk a teheneket. A Föld szarvasmarha-állománya az 1990-es 1,294 mil­liárdról 2018-ra 1,485 milliárdra nőtt, ami 15 százalékos növekedés. Eközben a lakosságszám 5,288 milliárdról 7,631 milliárdra változott, ami 44 százalékos növekedésnek felel meg. Ezt az egyre növekvő számú lakosságot élelemmel kell ellátni, és ebben a növényi eredetű élelmiszerek mellett az állati eredetűeknek is fontos szerepük van.

A klímapropaganda leginkább káros és megdöbbentő következménye, hogy a megszületett gyermekeket teszik felelőssé a klímaváltozásért. Az Environmental Research Letters című szaklapban 2017-ben jelent meg a svédországi Lundi Egyetem két kutatójának a publikációja, melyben azt írják, hogy a leghatékonyabb klímavédelmi módszer a gyermektelenség. Állításuk szerint egy csecsemő évente 58,6 tonna szén-dioxid kibocsátásáért felelős, ami jóval több, mint az autóhasználat vagy a repülőgépes utazás kibocsátása. Honnan vették ezt a számértéket?

Ez tizenkétszer akkora, mint az Európai Bizottság 2018-as jelentésében szereplő 4,9 tonna/év karbonlábnyom világátlag. Egy csecsemő hozzájárulása az energiafogyasztáshoz nem számottevő, önállóan nem utazik, étkezése az anyatejre és a gyerektápszerekre korlátozódik. Ez mindenképpen hibás számérték, ennek ellenére az ezzel foglalkozó irodalomban úgy idézik és ismételgetik, mint egy alapvető igazságot.

Megindult az úgynevezett antinatalista mozgalom, a gyereket tudatosan, a klímavédelem érdekében nem vállalók mozgalma. Új fogalmakat alkotnak, mint például a születéssztrájkoló (birthstrike), a gyermekmentes (kinderfrei) fogalma a gyermektelen (kinderlos) helyett. Gyermekmentes az, aki önként nem vállal gyereket, megkülönböztetve attól, akinek nem lehet gyereke. Verena Brunschweiger német írónő és középiskolai tanárnő több könyvet jelentetett meg ebben a témakörben. Javaslata szerint az az ötven­-éves nő, akinek nincs gyereke, kapjon az államtól ötvenezer euró jutalmat, mert a „gyermekszülés a legrosszabb, amit a környezet ügyében teszel”. És nem ő az egyedüli szereplő ebben a témában.

Másik javaslat szerint a gyermekgondozási támogatásokat fokozatosan nullára kell csökkenteni, utána pedig a gyermekeket vállalók fizessenek a szén-dioxid kibocsátása miatt babaadót, összhangban a szennyező fizet elvével. Berlin utcáin 2020 őszén olyan plakátok jelentek meg, amelyek szomorú édesanyákat és elhanyagolt kisgyerekeket mutattak. Feliratuk: Jövő vagy klímagyilkos? Hasonló tartalmú plakátok voltak kanadai nagyvárosokban is. A csecsemő tehát szerintük nem áldás, nem örömet okoz a család számára, hanem potenciális szennyező. Ezért a gyerekvállalást nem támogatni kell, mint például Magyarországon, hanem inkább büntetni. Mindez azokban a fejlett nyugat-európai országokban történik, ahol már évtizedek óta alacsony a születésszám.

Az a véleményem, hogy ez kimeríti a gyűlöletkeltés fogalmát. Azokban az országokban, ahol egyébként más témákban olyannyira kényesek az úgynevezett gyűlölködésre, azt szabadon lehet hirdetni, hogy a gyermek klímagyilkos. Az ilyen nézetet valló embereket tévéműsorokba hívják, rendszeresen adnak interjúkat újságokban. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a nézet (még?) nem általánosan elfogadott, vannak követői, de vannak, akik ellentmondanak neki. Az általános felfogás szerint azonban ez egy fontos téma, amiről beszélni kell, és meg kell vitatni a különböző álláspontokat.

Végül a karbonsemlegesség fogalmáról. A carbonium latin szó szenet jelent, tehát szénsemlegesnek, szénmentesnek lehet fordítani. Ez egy konkrét részfolyamat esetén lehetséges, de az a megállapítás, hogy az Európai Unió 2050-re karbonsemleges lesz, az hibás és megtévesztő. Manapság több mint tizenkétmillió széntartalmú, azaz szerves vegyület ismert. Ezek építik fel az élő szervezeteket (ember, állat, növény).

A szén a természetben állandó körforgásban van. A zöld növények megkötik a levegő szén-dioxidját, szerves anyagokat építenek belőle, de az elpusztult növények és állatok bomlanak, és visszajuttatják bomlási termékeiket, köztük a szén-dioxidot a természetbe. Az óceánok elnyelik a levegő szén-dioxidját, de megváltozott körülmények (például a hőmérséklet emelkedése, a légnyomás csökkenése) esetén a szén-dioxid kioldódik a vízből. A körforgásra vonatkozó példákat még lehetne folytatni, de a lényeg: a szén biogeokémiai körforgása a földi élet létrejöttének és fejlődésének alapvető feltétele. Ezért karbonsemlegesség nem létezik. Nem azért, mert ez a propaganda szerint klímatagadóknak nevezett emberek rögeszméje, hanem mert ez a természet törvénye.

(A szerző adjunktus)

Szerkesztőségünk a témában várja a további véleményeket, észrevételeket a publicisztika@magyarhirlap.hu e-mail címen


 

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

A szimuláció valóra válása

ĀMolière utolsó darabjából (táncos vígjátékából), amelynek 1673. évi negyedik előadásán lett rosszul a királyi komédiaszerző a színpadon, a humor erőtartalékához ugyanúgy hozzá tudunk férni, mint a jelenségek mögé látás képességéhez