Domonkos László

Vélemény és vita

Húsvét után

Sokan emlékszünk még az iskolából Babits Húsvét előtt című versére – hát hogyne, hiszen majdnem annyit nyúztak vele bennünket, mint szegény Attilától a Mondd, mit érlellel (de persze mindkettőt utcahosszal előzte Váci Mihály Nem elégje…)

Egynéhány évtized elteltével azonban, láss csodát, ki kell mondani: ideje jobban vigyáznunk ezekkel az oly meguntnak-elcsépeltnek vélt egykori-örök társakkal. (Ráadásul Váci Mihályról – naplójának előkerülése után – már tudhatjuk, hogy távolról sem volt az a könnyen fel- és kihasználható, naiv népi-balek kommunista társutas, aminek hihettük…)

Babits esetében meg, csekélyke 105 évvel a mű születése után könnyen kiderülhet:  a valamikori közhelyes okítási panelek – háborúellenesség, pacifizmus, a tömegek békevágya – mögött nagyon is örök érvényű, netán a mainál is maibb gondolatok, eszmék és vágyak rejtőznek.

„(…) akárki, / ki először mondja ki azt a szót, / ki először el meri mondani, / kiáltani, bátor, bátor, / azt a varázsszót, százezerek / várta lélekzetadó szent / embermegváltó, visszaadó, / nemzetmegmentő, kapunyitó, / szabadító drága szót, / hogy elég! hogy elég! elég volt! (…) Aki alszik, aludjon, / aki él az éljen, / a szegény hős pihenjen, / szegény nép reméljen. / Szóljanak a harangok, / szóljon allelujja!  (…) egyik rész a munkára, / másik temetésre: / adjon Isten bort, buzát, / bort a feledésre! (…) Aki halott, megbocsát, / ragyog az ég sátra, / Testvérek, ha tul leszünk, / sohse nézünk hátra! (…)”

Babits ezt a verset 1916-ban írta, 1916 húsvétja előtt és húsvétja után háború volt és dögvész, tömeges pusztulás és vérözön, mészárlás és nélkülözés. Ma, Istennek hála, nem ez a helyzet. (Ezért ne papoljon most itt senki  „háborús helyzetről”. Próbálta volna ki azt, és dumáljon azután.)

Csakhogy az idézett sorok most, 2021 húsvétja után is „találnak”, méghozzá jócskán. Igen, mert a Szabadulást másfajta, enyhébb helyzetben is ugyanígy várhatja és várja is az ember. Megpihenve kissé, szemét lehunyva egy pillanatra, mint ezen az előttem levő fényképen egykoron a magyar irodalmi publicisztika egyik legnagyobb alakja, Bálint György –  mellette lapja, a Pesti Napló húsvéti száma, világosan olvasható a vezércikk címe: Az ember feltámadása.

Erről van szó, pontosan. Babits és Bálint György után ennyi évtizeddel, világháborúk és szörnyű történelmi korszakok után, most is. És mivel meglehet, nagycsütörtökön ama bizonyos budapesti Hármas Találkozóval a Kezdet kezdete érkezett meg Európába: ami a politikában sarjadni kezd, ki kell nyílnia a lelkekben, akármennyire is fenik ellenségeink a fogukat 2022 tavaszára. És itt, ezen a ponton lép be a mi jó öreg Babitsunk és  derék Bálint Györgyünk lapvezércikke, szimultán. Meg a többi. Mert valószínűleg – inkább előbb, mint utóbb – tényleg ragyog az ég sátra. Húsvét után, túl a feltámadáson pláne.

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Korompay Csilla

Korompay Csilla

Az aranyhal

ĀAz aranyhal – bár fogalma sem volt arról, mi az a vakcina, pláne DK vagy baloldal –, egyre idegesebben körözött az akváriumban

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Szemben a széllel

ĀHa Németország hatalmas ráfordításokkal sem tudja elérni a kitűzött célokat, mi lesz azokkal az országokkal, amelyeknek nincs annyi pénzük irracionális kísérletekre, mint a németeknek