Kondor Katalin

Vélemény és vita

EU-tanázia

Európa feladja erkölcsi és szellemi értékeit, amelyek egy közösség megtartó erejét jelentik

Nem gondolom, hogy a politika iránt átlagosan érdeklődő embernek alaposan kellene ismernie az Európai Unió működését. Már csak azért sem, mert kívülről és belülről sem volt módunk nemhogy alaposan, de még csak felszínesen sem megismernünk. Amikor a belépésünk szóba került, ócska maszlagokkal (nyithatunk cukrászdát Bécsben, mehetünk, amerre látunk az unión belül vízum nélkül, vállalhatunk munkát) próbálták rokonszenvessé tenni azt a szervezetet, amelyről még leendő magyar munkatársai sem nagyon tudták, milyen is lesz. Ám viszonylag hamar megtudtuk.

Aki több pénzre vágyott és olyan foglalkozása volt, amely hiányszakmának számított az unióban, az elment pénzt keresni. Hozzánk meg cserébe bejöttek a hiénák, az IMF és társai, mert rájöttek arra, hogy a posztkommunistákkal jól elboldogulnak, velük együtt bármikor készséggel képesek (így is volt) erkölcsi-anyagi romlásba dönteni az országot. Meghonosították a velejéig erkölcstelen devizahiteleket, az infláció száguldott, a hiteleket nyakló nélkül vettük fel.

Nagyjából így kezdődött. Ezt kellett volna nekünk megszeretnünk mint uniós ajándékot. No meg az uniós testületek alpári vitáit, amely hangnemet aztán sikeresen meg is honosítottak egyesek a magyar parlamentben is. Kifogásaink vég nélkül sorolhatók. Mára pedig oda jutottunk, hogy csak a vak nem látja, Európa önmaga megmentésére is képtelen. Hajdani szellemi, erkölcsi értékeit nem becsüli, pontosabban inkább eltüntetni igyekszik. Sikerrel. És üti-vágja mindazokat, akiknek ez nem tetszik, mert nem ez volt az eredeti cél.

Nos, a fentebb leírtak miatt csodálkoztam el a minap Navracsics Tibor Magyar Nemzetben megjelent cikkén, amelynek alcímében azt írta: „Vannak vitás kérdések az EU-ban, de sokkal több a közös pont”. Azt feltételezem, hogy ma a mi országunkban a vitás kérdéseket ille­tően az átlagosan érdeklődő ember elég jól tájékozott. Ám a közös pontot keresve-kutatva sem találja. Meglehet, politikusaink elfelejtettek bennünket ezekről a közös pontokról tájékoztatni, csak éppen nem találok magyarázatot arra, miért. Mi lehet ez a közös pont?

Ha a legfontosabb vitás kérdéseket vesszük sorra, a migránshelyzetet illetően, a demokrácia és a jogállamiság fogalmát illetően, az egyesült Európa megvalósítását erőltető elképzeléseket nézve ugyan hol és miért is lenne közös pontunk nekünk az uniós elképzelésekkel?  Én nem találtam ilyet. Miért kellene nekünk például az életidegen, provokatív genderelmélet támogatóivá szegődnünk?  Miért nem elég, hogy eltűrjük ezeket, de nem támogatjuk?

Összegezve: miért is kellene nekünk örömmel fogadnunk minden olyan, az unió felelőseitől származó hagymázas elképzelést, amelyek mindegyike egyértelműen azt mutatja, hogy Európa feladja szellemi és erkölcsi értékeit, azokat, amelyek egy közösség megtartó erejét jelentik. Szerintem nemhogy nem kellene, hanem egyenesen tilos feladnunk ezeket.

Jó volna tehát, ha politikusaink felvilágosítanának bennünket arról, ők vajon találtak-e közös pontokat napjaink gondjainak megoldását illetően az unió hangadó vezetőivel. Azokkal, akik naponta hirdetik Európa-szerte, hogy Magyarországon a demokrácia lebontása folyik.

Nos, magam civilként csak annyit mondhatok, számomra az Európai Unió még semmiben nem mutatta meg a szebbik arcát. Ha egyáltalán van neki olyan. Navracsics Tibor cikkében az is olvasható, hogy a „nemzetek közötti súrlódásokat jogi megoldásokkal igyekszünk feloldani”. Szomorúan állapítom meg, hogy ez rendre nem sikerül. Hiszen akkor miképp lenne lehetséges, hogy a németek olyan videót készíthetnek Magyarországról, amiben a budai Vár felújítása kapcsán (reménykedjünk, hogy ez azért mégiscsak belügy) a legdurvább módon támadnak bennünket, mondván, a Horthy-érát akarja a kormány megidézni. Nem részletezem, mindenki olvashatta.

Vajon ez a „súrlódás”, amelyet a német média generált, feloldódott valami jogi megoldással? Vagy csak én nem vettem észre? Vagy ott van a minap a svéd televízióban vetített, Magyarország Európa ellen című film, amely szerint „a koronaepidémia alatt Orbán és pártja, a Fidesz folytatta a demokrácia lebontását az EU vezetőinek szeme láttára”. Nos, ez az orbitális hazugság vajon milyen jogi megoldással fog feloldódni?

Úgy is kérdezhetjük, ki van kijelölve arra, hogy ezeket a mocskos hazugságokat hitelt érdemlően megcáfolja? Mert sokan azt látjuk, bármily kiváló kommunikációs képességgel megáldott ember legyen is megbízva ezzel, eleddig cseppet sem miattuk nem sikerült a magasságos uniós színtársulat meggyőzése. Hanem sokkal inkább a fensőbbségtudattól már rég megrészegült uniós „szakemberek” machinációi miatt.

Mi, egyszerű civil állampolgárok nemcsak a covid támadásaiban merültünk ki az elmúlt időszakban, hanem a méltatlan uniós lét bizonyítatlan igazságtalanságai­ban is. Annak a társaságnak az alkalmatlanságában, amelynek még az uborka görbületében sem sikerült egyezségre jutnia, nemhogy az óraátállítás egységesítésében. Így aztán már csak azt nem értem, miért is nem akaródzik nekem cukrászdát nyitni Bécsben.

P. S., azaz utóirat. Az eutanázia magyarul nem más, mint a gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára és beleegyezésével történő – meggyorsítása, szenvedésének megrövidítése céljából. Hogy itt ki a gyógyíthatatlan beteg, és kinek a feladata a gyógyíthatatlan betegtől való végső búcsúzás, azt mindenkinek az egyéni döntésére bíznám. Ha a szenvedés tényét a keresztény elveknek megfelelően az élet természetes velejárójának fogjuk fel, akkor mi, magyarok már sokszor megéltük és átvészeltük ezt a kívánalmat.

Épp ezért, innentől fogva inkább Brüsszelt biztatnám, találja meg végre az európai integráció közös értékeit. Ez idáig ugyanis ez nem sikerült neki.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Tibi atya

ĀFricska. Nem állítanám, hogy „Tibi atya” a megtestesült igazság. De az vitathatatlan, hogy igen népszerű a virtuális térben, karcos bejegyzései ütnek jobbra és balra is

Varga Bence

Varga Bence

A jó, a rossz és a járvány

Ā„De – mondhatom – ha így reá meredhetsz / minden lakás olyan, akár a ketrec” – ki ne érezné át Kosztolányi Dezső sorait, amikor már egy éve ülünk szépen berendezett ketreceinkben, és most odakint már a Nap is egyre többször süt