Járosi Márton

Vélemény és vita

Politikai klímaizmus és az ideologikus energiapolitika

A globalizmus vértelen háborúval, jogállami, pénzhatalmi fegyverekkel a természetvédelem eszméjét is kisajátította és saját szolgálatába állította

Mára a zöldpolitika nemcsak a globalista ideológia szövetségesévé, de zászlóvivőjévé is vált, s embermentő köntösben a nemzetállami rendet támadja. A zöldeszme azért vált hamissá, mert a környezetért őszintén aggódók jóhiszeműségét kihasználva a globalizmus eszközévé silányították, sőt világvallássá igyekeznek tenni.

Ezt nevezhetjük politikai klímaizmusnak, amelynek semmi köze sincs a természetvédelemhez. A klímatudományt politikai termékké, globalista klímaharccá változtatták, ami a hajdani, imperialisták elleni szocialista békeharc mai megfelelője. A klímaváltozás elleni politikai küzdelem, a klímaharc áltudományos ideológiája az, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység, a káros anyagok, leginkább a szén-dioxid kibocsátása okozza, amiért elsősorban az energiatermelő erőművek felelősek. Ezzel globális szinten, de hazánkban is rátolták a klímavédelem maszlagját az energetikára. Ez a politikai kereslet működteti a klímahisztériát.

A klímaharc leghatékonyabb propagandafegyverei a napi közmédia, a „szakmai” folyóiratok és a konferenciaipar mellett az egész világra kiterjedő közösségi hálók, a Facebook, Twitter, Instagram vagy TikTok, amiket a leggazdagabb oligarchák működtetnek és szabadon cenzúráznak. Ezek a hálózatok a hagyományos fegyvereknél sokkal hatékonyabb globális szuperfegyverek, amelyek az egész világon folyamatosan, „békésen”, a tudat befolyásolásával hatnak. A hamis információcunami fénysebességgel tölti be a világot.

A világméretű akolban a nyáj önként veti magát alá a tudatmérgezésnek, azzal a hamis élménnyel, hogy kitágult a világ, közel kerültünk egymáshoz, megtörtént az emberiség egyesítése. Vagyis a hazug módon legyártott virtualitás valóságként hat. Ez az igazi demokrácia, tudás és felelősség nélkül mindenről véleményt nyilváníthatunk, „felértékelődtünk”.

 Ezzel szemben az igazság: a nyáj önként belépett a globális hazugság birodalmába, és ott jól is érzi magát. A nyugati civilizáció pedig a leépüléshez vezető lejtőre került.

A globalizáció viszonyai között annak az országnak/országcsoportnak lehet túlélési reménye/esélye, amelynek elitje megkísérel ellentállni a világméretű globalizációs erőszaknak. Ez a folyamat Magyarországon 2010-ben elkezdődött, a nemzeti kormány felismerte az EU által támogatott globalista erőszak veszélyeit és következményeit az energetikában is, és megkezdte a helyreállítást. A 2011-ben az Országgyűlés által elfogadott magyar Nemzeti Energia Stratégia (NES) abból indult ki, hogy ellátásbiztonság szempontjából csak magunkra számíthatunk. Ezért fogalmazta meg az atom-szén-megújulók hármasán alapuló villamosenergia-termelést.

A nemzeti érdekű energiapolitika 2010-ben beindult helyreállítása azonban meglátásom szerint 2018 után megtorpant, majd rossz irányba fordult. Megkezdődött és folytatódott a villamosenergia-ellátás biztonságának csökkenése. A nemzetközi nyomásra hazánkban is a klímavédelemnek egész intézményrendszere alakult ki. Ennek a szemléletnek a következménye a NES felülvizsgálata is.

Az energetikai államtitkárság a Regionális Energia Kutatási Központot (REKK) tekintette az energiapolitika szellemi bázisának. Az ebben az intézetben készített tanulmányok lettek az energiapolitika hazai forgatókönyvei, ezáltal a természettudományi alapú energiapolitika globalista ideo­lógiai alapúvá vált. A kormányzati energiapolitikában a fő törekvés az ellátásbiztonság garantálása helyett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése lett. A villanytermelésben, a klímavédelem jegyében, a megújulók részesedésének növelését erőltették, lemondva a hazai lignitvagyon tiszta széntechnológiákkal való hasznosításáról, a hagyományos időjárás-független erőművek megújításáról (korszerűsítéséről), létesítéséről.

Az időjárásfüggő naperőműves projekteket azzal a hamis szakmai ideológiával erőltették, amely egyenlőségjelet tesz a teljesítmény (kapacitás) és a termelt energia közé. Erre alapozva ujjongott a média és hirdette, hogy a naperőművek (beépített!!) teljesítménye már elérte az atomerőmű teljesítményét. Arról azonban persze hallgattak, hogy 2020-ban a Paksi Atomerőmű a hazai áram-előállítás közel 48 százalékát adta, az áramtermelésben a naperőművek 4,79, a szélerőművek 1,91 százalékos arányban vettek részt. A létfontosságú atomerőmű-bővítést, bár folyamatosan ellene dolgoztak, csak azért nem sikerült megfúrni, mert 2011-ben törvénybe iktatták.

A villamosenergia-igény kielégítésére 2040-re a magyar rendszerben akár 6000 MW-ot megközelítő, saját rendelkezésű, folyamatosan üzemeltethető erőművi kapacitás működésére is szükség lehet. Márpedig a tervezett 12000 MW naperőművi, erősen időjárásfüggő, húsz-harminc százalékos kihasználhatóságú kapacitás ezt a feladatot nem tudja ellátni. Ezért jelentős mértékű importra is szükségünk lenne.

Az import azonban egy látszólagos kapacitás, amivel nem mi rendelkezünk. A villamosenergia ellátásbiztonságot nyújtó mennyiségben nem tárolható. A biztonságot csak az jelentheti, ha a termeléshez szükséges szabályozható erőművekkel a közösség, az adott állam rendelkezik. Más államoktól való kereskedelmi beszerzés, az importvillany nem nyújt biztonságot, mert nemcsak a termelés technikai lehetősége korlátozott, de (most a vírushelyzet miatt különösen) a potenciális exportálók szándéka is megkérdőjeleződhet.

A technikai lehetőség csökkenését a liberalizált villanypiac természete szülte: megszüntette a közösségi ellátási felelősséget, az áruvá degradált villamosenergiával folytatott kereskedelem nem ösztönöz az elhasználódott kapacitások pótlására, új kapacitások létrehozására. Emiatt kerültek vagy kerülhetnek a liberalizált európai árampiacok is a kapacitáshiány közelébe, ha nem változtatnak energiapolitikájukon, amit uniós nyomásra, az úgynevezett dekarbonizációs törekvések vezérelnek.

Ha minden ország arra számít, hogy a hiányzó áramot importálja, de közben a mai termelés zömét adó fosszilis és atomerőműveket a klímavédelem és az élemedett koruk miatt leállítják, akkor Európa és így az importra számító hazánk is stabil villamosenergia-ellátás nélkül maradhat. Jelenleg ugyanis az európai uniós áramtermelés közel 25 százalékát atomerőművek, mintegy 40 százalékát fosszilis energiával üzemelő erőművek adják. Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy Európa nagy erőművi kapacitásainak egyhatoda ötven évnél idősebb, az agyon reklámozott szélerőművek pedig 20-25 százalékos éves kihasználtsággal termelnek. Vagyis a jövőbeli európai importlehetősé-geink nem megalapozottak.

A villanyellátás mára olyan helyzetbe került, ami már a nemzeti szuverenitásunkat veszélyezteti, mert a villanytermelő kapacitás harmadrésze bizonytalan import, s távlatilag is ennek fenntartását tervezték. Sajnos az atomerőmű-építés létfontosságú szükségszerűségét bizonyító kommunikáció is elsősorban a klímavédelmi ideológiára alapozott, miközben a legfontosabb, a hazai termelőkapacitások hiánya szinte nem is szerepelt benne.

Ez a kommunikáció indirekt módon erősíti a klímahisztériát, ami ugyan a lakosságra nézve nem jelent valós veszélyt, de az ország erőforrásait indokolatlanul megterheli, s a figyelmet elvonja a létfontosságú erőműfejlesztésekről. Ezzel szemben a hazai villanytermelő-kapacitás hiánya az ország teljes gazdaságát és lakosságát érintő valódi veszély.

Miközben már a kertek alatt van az akár regionális blackout (elsötétedés) réme, a leváltott energetikai vezetés az ellátásbiztonság növelése helyett az úgynevezett klímavédelmet tette energiapolitikai céllá. Egy éve már odáig fajult a helyzet, hogy a hatályos, az atom-szén-megújulók hármasára épülő NES-t is módosítani akarták, törvénybe iktatva a 20-25 százalékos importot.

Árulkodó az energetikai államtitkárságon végrehajtott reménykeltő kormányzati változtatások siratása az ellenzéki, baloldali sajtóban. A nemzet érdeke, hogy újra folytatódjék a 2010-ben beindult nemzetmentő/-építő politika a villamos energetikában is.

(A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

A „vége” után

ĀA filmek „vége” felirata után a teljes stáblista, a regényekben a tartalomjegyzék következik

Kiss Antal

Kiss Antal

Egy édesanya halálára

ĀA napokban a hetedik gyermekének császármetszéssel életet adó, vírusfertőzött édesanya a szülés után azonnal lélegeztetőgépre került