Kondor Katalin

Vélemény és vita

Védett férfiak

Az uniós tisztségviselőket érintő korrupciós ügyeknek annyi a tanulságuk, hogy az emberek többsége semmiből sem tanul

Mégiscsak létezik egyfajta igazságszolgáltatás. Mégpedig a sorsé, és nem az Európai Unióé. Most, amikor talán már mindenki érzi, hogy a világ nagy bajban van, miként ez az emberiség történetében vélhetően már sokszor előfordult, megjelentek a vámszedők, az élősködők, és lássunk csodát, néhányan le is buktak közülük. Nem is akárkik. Jassznyelven szólva, visszanyalt a fagylalt.

Akik unos-untalan a magyar kormányt tolvajozták, valamint mindenféle jelzőkkel vádolták az unióban, most kénytelenek szembenézni azzal, hogy a roppant demokratikus nyugati mintaállamokban, ahol már a csecsemők is az anyatejjel szívják magukba a jogállamiság definícióját, még a legmagasabb pozíciókban sem szentek ülnek. Hanem Harpagonok. A fösvények fösvényei, a világtragédia vámszedői. Akik álszent nyilatkozataikról is ismertek, no és egyesek közülük már régóta a magyarok örökös kioktatóinak szerepében tetszelegnek.

A szorgos újságolvasó csak a mi lapunk híradásaiból legalább hat korrupciós ügyet ismerhetett meg, mármint olyat, amelynek szereplői lebuktak. Valamit ügyetlenül csinálhattak, hogy korrupciós ügyleteik nyilvánosságra kerültek, és ebben a legszomorúbb az, hogy többségük a gazdag Németország vezető politikusai közé tartozik. (Talán éppen ezért gazdagok.) Ulfkotte könyveinek elolvasása óta persze már nemigen csodálkozunk, ha Németország belpolitikai életéről van szó.

Ám van a mostanában lebukottak között más országbeli is – például máltai kormánytagok –, akik nem is akármilyen gyilkossági üggyel vádolhatók, no és ott van hazánk örökös kioktatója, a szintén nem az erkölcs bajnokának számító Juncker egyik bizalmas barátja is. Mit tesz a sors, a luxemburgi politikus, Frank Engel is korrupcióval vádolható. Ő amúgy egy kereszténydemokrata. Legalábbis annak mondja magát. Íme, így festenek tehát a magukat kereszténynek és demokratának valló, bennünket pedig állandóan lejáratni akaró, önnön tisztességüket meg örökké példaképnek állító uniós társaság díszpintyei.

Akiknek a cselekedeteit – egy pillanatig se felejtsük el – jelentősen súlyosbítja, hogy egy valódi világválság vészhelyzetét kihasználva hajtották saját malmukra a vizet. Ezek az emlegetett és ma már a sajtó jóvoltából név szerint is megismert emberek mindegyike a vezető réteghez tartozó szereplő. Fejétől bűzlik a hal, mondja a magyar közmondás, ami ezúttal mindenképpen megfelel a valóságnak.

A hírekhez tartozik, hogy az emlegetett emberek valamennyien lemondtak tisztségükről. A folytatást nem ismerjük, talán majd kiderül. Ha annyival meg lehet úszni mindenfajta korrupciót, hogy lemond az ember az éppen birtokolt pozíciójáról, és másnaptól éli víg életét, mintha mi sem történt volna, akkor az nagyon nincs jól. Akkor ki kell derülnie, hogy ezek az emberek bizony védett férfiak (lehet, lesznek majd nők is). Mindenesetre egyik eset sem erősítette meg egyetlen tisztességes emberben sem az unió működésébe vetett bizalmat. Már csak azért sem, mert ez a bizalom igencsak elpárolgóban van.

Írásom címét Robert Merle francia író nagy sikert aratott, 1974-ben megjelent könyvéből vettem kölcsön, és ha valaki ma elolvassa, nagyon is aktuálisnak fogja érezni, hiszen az emberiség elfajzását vizionálja, különös tekintettel a nő-férfi viszonyra. Az emberiség elfajzása – jelentem – igencsak halad, aligha kell példákat sorolni, mindenesetre nem csak a nő–férfi viszonyt tekintve. Leginkább erkölcsileg.

Érdemes újra kézbe venni a könyvet, amelyben még egy veszélyes járvány ábrázolása is kínál bizonyos párhuzamosságot mai életünkkel. Mindenesetre előrevetíti megbolydult életünket. Ha még inkább visszamegyünk az időbe, elővehetjük Molière egyik legismertebb színdarabját, A fösvényt is. Bizony az is előrevetíti megbolydult életünket. A főszereplőt, Harpagont ugyanis kizárólag csak a pénz érdekli.

Közönséges uzsorás ő, a pénz imádata nála mindenek feletti tulajdonság, amely jellemtelenné és elviselhetetlenné teszi, ráadásul a környezetét is erkölcsi romlásba dönti. Ellentmondást nem tűr, azt meg nem veszi észre, hogy a pénz, amin ül, mint király a trónon, holt vagyon. Semmiféle értéket nem képvisel és nem is teremt. Viszont az emberi kapcsolatokat képes megölni.

Nos, mindkét felidézett irodalmi mű – zseniális íróik jóvoltából – rengeteg tanulsággal szolgál. Harpagon mint típus, örök. Sorsának tanulsága nem rendít meg sokakat. A pénz jelenleg is a legnagyobb úr sokak életében. Az unióban ma már – bocsánat, már régóta – zsarolási eszköz.

A nemek harca pedig, azaz a természetes útról való letérés, semmi jóhoz nem vezethet. A Teremtőt ugyanis nem lehet legyőzni. Ennek az egész, Covid-járvánnyal is összefüggő, uniós tisztségviselőket érintő korrupciós sorozatnak egyelőre sajnos csak annyi a tanulsága, hogy az emberek többsége semmiből sem tanul. Sem a más kárából, sem a maga bukásából, sem pedig irodalmi példákból nem képes levonni a következtetéseket. Ugye nem kell hazai példákat sorolni?

(A szerző újságíró)


 

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Ildikó, az őszinte

ĀFricska. „Az őszinteség jobban hitelesít, mint a sikerhandabanda.” – írja Lendvai Ildikó a Népszavában

Brém-Nagy Ferenc

Brém-Nagy Ferenc

Mi hihető és mi nem?

ĀVilágos, hogy az ellenzéki turmixkoalíció és szellemi hátországa abban érdekelt, hogy szavainak és tetteinek ne legyen időbeli kiterjedése