Kő András

Vélemény és vita

Együtt

Közhírré tétetik – ahogy a kisbíró dobolta ki annak idején a falvakban –, hogy egy határozószó, az „együtt” ünnepélyesen bevonult a nemzetközi olimpiai mozgalom életébe

Rangot, értelmet, megbecsülést kapott. Szavaink gazdag tárházából az élre verekedte magát, kulcsszó lett egy időre, lesöpörhetetlen, mindenre kiható, átfogó fogalom, amely a világjárvány idején kijelöli az utat a nagy találkozóra, a tokiói olimpiára. Mert a vágy a megrendezés sikerére csak közös erőfeszítéssel, összefogással, csapatmunkával – együtt érhető el.

A magyarázat az „együtt” repülésére nagyon egyszerű. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közelmúltban újraválasztott elnöke ajánlotta „alattvalóinak”, hogy az olimpiai mozgalom híres jelszavát, a Citius, altius, fortius!, azaz a „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” szlogent egészítsék ki az „együtt” (together, zusammen) határozószóval, mert ez fejezi ki legjobban a leendő ünnep lényegét, a nemzetek fiataljainak egyesülését.

És az ötlet elfogadtatott!

Tudvalévő, hogy a latin jelszót egy francia dominikánus szerzetes, bizonyos Henri Didon használta először egy 1891-es ifjúsági versenyen, egy héttel később pedig barátja, Pierre de Coubertin, az újkori olimpiai játékok atyja aktuális írásának címéül választotta. Az 1894-es kongresszuson aztán elfogadtatta a mottót a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaival. (Henri Didon Jezus Christ – magyarul Jézus élete – című könyvével vált világhírűvé.)

Visszatérve az „együtt” szó repülésére. A családról mondják, hogy boldogabbak, ha együtt vacsoráznak, és ilyenkor beszélgetnek is egymással. Az olimpia résztvevőiről is gyakran hangoztatjuk, hogy egy nagy család képviselői. Hinnünk kell abban, hogy az emberi faj egyetlen vidám család, amelynek tagjai vetélkednek, birokra kelnek az olimpián egymással, de együtt is vigadnak, és örülnek egymásnak.

Ahogy a dalban áll: „együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat”. Amikor a test és a szellem együtt dolgozik, bármi lehetséges. Vannak titokzatos egyesülések, ilyen például a tenger és a felhő, az ég és a termőföld, a virág és a napfény, de ilyen egyesülés a csapat is. Nemzetenként külön-külön vannak, de az olimpián összeolvadnak. A hasonlóságok révén lépünk közös útra, a különbözőségek révén maradunk együtt. Az olimpia gyógyír lehet a lehangolódás, a depresszió, az aggódás, a politikai csatározások idején. Ha az egyén a közösség javára dolgozik, felemeli a közösséget, és maga is felemelkedik, mert erősebb lesz általa. Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű, alkalmatlan társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódással teli.

Az olimpia a barátság, a barátkozás szimbóluma is, amelyben nem lehet csalódni. A lángnyelvek együtt lángolnak, a fáklyák fénye összeadódik. Az 1920-as antwerpeni olimpián a magyar küldöttség nem vehetett részt, de az olimpia a világháború és a spanyolnátha után eufórikus esemény volt! Nem nehéz megjósolni, hogy a pandémia miatt az lesz Tokióban is. Bárha külföldi szurkolók nélkül, bárha tengernyi szervezési gond közepette…

„Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat – írta Kölcsey Ferenc –, egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.”

Nem kétséges: együtt vagyunk a legközelebb az üdvösséghez.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Önagyonülésezők

ĀBrüsszelben megint adtak egy pofont az ürüléknek. Az Európai Tanács online ülésének vezető napirendje a koronavírus-járvány elleni védekezés volt

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Hozzáférni a sírhoz

ĀII. Rákóczi Ferenc emléknapja van ma, március 27-én, születésének napján. Egy nagyszerű kor elevenedik meg, ha valaki veszi a fáradságot és beletekint e rendkívüli férfiú életregényébe