Boros Imre

Vélemény és vita

Fél(szeg) rendszerváltozás (3.)

Hazánk egyesült globalista politikai alakulatai 2022-ben ismét kormányra készülődnek

Kormányon 1945 óta hazánkban már többször voltak, nem is csak rövid időszakokra a 20. században és e század elején is. (1948–1990 között MDP és MSZMP néven.) Bőven volna lehetőségük, hogy korábbi kormányzásuk eredményeivel hozakodjanak elő, és ezeket hasonlítsák össze a patrióta kormányzat tevékenységével, és vonják le a nekik kedvező következtetéseket. A korábbi ténykedéseik felemlegetését azonban mégis nagy ívben kerülik.

Náluk ugyanis már jó százhetven éve az a jelszó, hogy a múltat végképp eltörölni (Kommunista Kiáltvány). Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló, hiszen az ő múltjuk tele van soha meg nem valósított ígéretekkel, de főként szörnyűségekkel, tömegnyomorral, üldöztetéssel, tömeggyilkosságokkal. Ezekre hivatkozni sokkal inkább kudarcos, mint lelkesítő. A múltban gyökerező, de a jövőre vonatkozó ígéretek (ítélet nélküli bebörtönzések és vagyonelkobzások stb.) csak a társadalom marginális selejtjét-söpredékét vagy a demokratikus államrendtől elrugaszkodott kalandorokat lelkesíti.

Ha véletlenül mégis múltjukkal hozakodnak elő, azt csak akkor teszik, ha a nép már semmit nem tapasztalt személyesen az idézett időkből és cselekedetekből. Ilyenkor a múltbeli történéseket simán meghamisítják, a briganti, tömeggyilkos szereplőiket heroizálják. Így lett az 1919-es népbiztos tömeggyilkos Lukács Györgyből világhírű nagy filozófus vagy az országát, történelmi osztályát is eláruló Károlyi Mihálynak szobra az ország főterén. Szabó Ervin terrorteoretikusról pedig máig egy könyvtár van elnevezve.

A kommunista és a liberális globalisták fontosnak tartott kulcshívószavai teljesen csereszabatosak. Leninék példaképet láttak a párizsi liberálisnak mondott „szabadság, egyenlőség, testvériség” jakobinusokban (szabadság, elvtársak – volt a kommunisták köszönése is). Lukács György véres kezű 1919-es népbiztosról pedig halála után a „liberális Nyugaton” a Szabad Európa Rádió tartott egyórás méltatást.

Amikor ez elhangzott, azok, akiknek kortársait Lukács a falhoz állította, ugyanis már rég nem éltek A velük folytatott politikai küzdelemnek felettébb szükséges velejárója, hogy az ő valós történetükről mi, a patrióták beszéljünk a valós múltbéli tények felhasználásával. Ők ugyanis mindig a választók megtévesztésében hisznek és nem is alaptalanul, ezért céljaik elérése érdekében mindig csalnak, lopnak és hazudnak.

Az, hogy ez a tényszerű felvilágosítás időben megtörténjen, mindennél fontosabb. Ma ugyanis sok ember van, aki a rendszerváltozásban csalódott, mert nem azt várta, amit kapott. Közülük csak nagyon kevesen jutottak el a következtetésig, hogy a rendszerváltozás első húsz éve nem szólt másról, mint hogy a keleti, bolsevik rítusú globalizmus szép csendben semmitől és senkitől nem zavartatva átsiklott a nyugatias globalizmusba, közös „értékeik” gondos átmentésének jegyében, különös tekintettel a tevékeny káderanyagra. Magukkal vitték a már 1919-ben és főként 1945 után felhalmozott kommunista–globalista hagyományokat, különös tekintettel az államadósság-halmozási rutinjukat, és az adóssághegy kialakításában közreműködő nyugati liberális kapcsolataikat.

Az 1990 óta hivatalos rendszerváltozásnak tekintett idők óta úgy telt el húsz év, hogy ezt a „varázslatos átváltozást” a választók még nem látták igazán át, ezért az ismételt ígérethalmazokat elhitték és többször visszatapsolták őket
a hatalomba. 1990-től is újra ígérték a választóknak (1994-ben), hogy szakértőként vezetik majd az országot szemben a képzetlenekkel, utalva az első demokratikus kormány kétségtelen hibáira. Ebből lett a Bokros és Surányi által vezényelt, a hazai érdekek és értékek totális terrorbombázása, az ország nyomorbatyuba csomagolása.

Medgyessy Péter 2002-ben még azt ígérte, hogy semmin sem változtat, amit az első Orbán-kormány jól csinált, de ők még jobban fogják csinálni. Ebből lett a devizaalapú hitelprogram a háztartások, hazai vállalkozások és az önkormányzatok végzetes eladósítása. Az első Orbán-kormány 1998-as jelszava „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” megvalósításának kezdetei ezért a „kegyesnek” nem nevezhető hazugság miatt további nyolc évig várattak magukra, mert minden trükkös választási leleménnyel felvértezve ismét hatalomra jutottak 2006-ban. (Ebbe beleférhettek az 1947-es kék cédulás választás jelenre hangolt, modernizált változatai is, mint a láncszavazás és a délutáni, illegális mozgósítás.)

A ma már szavazóképes 1995 után születetteknek nincs személyes élménye a 2002–2010 között eltelt évekről, mert nem kellett dolgozó emberként, családfenntartóként vagy nyugdíjasként megszenvedniük. Ez tíz fiatal korosztály, több mint egymillió ember.

A történtek felidézése az idősebbeknek sem árt, mert sokan közülük a mai javuló, rendezett viszonyokat örök érvényűeknek, nekik automatikusan járóknak és nem verejtékkel megteremtettnek tekintik, mi több, sokan közülük isszák a bemozizott leendő „csodákat” is, amikben nem lesz hiány, ahogy közeledünk a választáshoz. 2002-ben mindenek előtt megígérték a „jóléti” rendszerváltást.

Ennek alapja az Orbán-kormány által a kasszában hagyott ötszázmilliárd forint volt, ami ki is tartott az év végéig. Lett pedagógusbér-emelés, de főként a saját támogatói kör jóltartása. Az örömtüzek hamar kialudtak, és jöttek a sötét hétköznapok. Csúcsra járatódott a globalisták örök érvényű jelszava a „lopj, csalj, hazudj” harci biztatás, ami már oly sokszor bevált. A jelszó teljes fényében ragyogott az úgynevezett devizaalapú hitelek ügyében. Azt hazudták kormányzati segédlettel, no meg hatalmas külföldi tulajdonú bankérdekeltséggel is támogatva, hogy a drága forinthitelek helyett olcsó devizaalapú hiteleket kell felvenni, mert így lehet jól járni.

A hitel másik, fenyegető költségtényezőjéről egyáltalán nem volt szó, pedig négy évtized tapasztalata állt rendelkezésre, hogy a fő céldeviza, a svájci frank és a forint árfolyamának alakulását áttekintsék, amiből kitűnik, hogy a forint leértékelődésre van ítélve, ami hamarosan megjelenik a hitelek költségében. Amikor egy alkalommal népes bécsi közönségnek ezt részletesen bemutattam, a hallgatóság el volt képedve, és el sem akarták hinni, hogy bankjaik nálunk mit műveltek. Náluk ugyanis a sokkal kisebb árfolyammozgást létrehozó svájcifrank-alapú hitelezés is törvénytelen volt.

A hitelezők érdekében a teljes hazai globalista csapat bedobta magát, még a legfelső bírói fórum is. Írásba adták, hogy az is lehet devizahitel, amikor az ügyfél devizát nem is látott, de az is, ha a szerződésben a deviza szó nem is szerepel. A devizaalapú hiteltörténetet joggal lehet a modern kori magyar történet nép elleni „hideg” fegyverekkel elkövetett terrortámadásának tekinteni, családok tízezrei jutottak koldusbotra.

Potom pénzért lett oda a legutolsó valamirevaló állami vagyon, a budapesti reptér is. Végül 2008–09-ben csődbe juttatták az országot, közben azt hirdették, hogy megmentették a húszmilliárd eurós IMF-hitellel, ami hosszú időre megvonta a gazdasági cselekvőképességet az országtól.

A ma kormányra igyekvő liberális és annak maszkírozott erők nagyon komoly fegyverzettel indulnak a választási küzdelembe. Az ő támogató közönségük nemcsak e hazában él, de szerte a nyugati világban is. A földgolyót valamiféle nyílt társadalommá alakítani akaró, önjelölt „megváltó”, hálózatszövő csapat. Sajnos ezek a körök nagyon komoly előrehaladást értek el évtizedes lappangó stratégiákkal. Őket pénzeli a nemzetközi pénztőke, aki kortesnek már régen megfogadta Soros Györgyöt. Szolgálataiért a korábban a nevén tartott mintegy huszonötmilliárd dollárból (Open Society Fund) mintegy hatmilliárdot meg is tarthatott privát vagyonként. A többiből majd követői gazdálkodnak, lévén ő már kilencven év feletti.

Manapság a nemzetközi nagytőke csak és kizárólag olyan tudományos műhelyeket, írókat „tudósokat” támogat, akik telve vannak a multikulturalizmussal. Érdemes azt is átfutni, hogy Nobel-díjat irodalmi alkotásokért manapság ki kaphat. A média nemzetközi szerepéről sem szabad megfeledkezni. Hiába írt a „megtért”német újságíró, Ulfkotte tartalmas könyvet a hazug sajtóról, minden megy tovább zavartalanul. Mi több, a hazai új, modern kis Kun Béla-jelöltünk (Fekete-Győr) már egyenesen az általa propagandasajtónak tekintett orgánumokat betiltaná (sajtószabadság!), és rögtön, bírói ítélet nélkül ültetne le embereket (jogbiztonság!).

Vélhetően két lapot tűrne meg: a DK újraírná a Vörös Újságot, a Momentum pedig kiadná a Szivárványunk című napilapot. Nagy a támogatottsága a szivárványos, migránsos „világmegváltásnak” egyes nemzetközi szervezetekben is. Az ENSZ például arra törekszik, hogy a migrációt alapvető emberi jognak kezeljék mindenütt. (Szerencse, hogy erre azért még sok országban nem hajlanak.) Ami az Európai Uniót illeti, nem szükséges a részletezés. Fegyverük a definiálatlan jogállamiság, ami nem más, mint jogalap nélküli ürügy a zaklatásra, agyament fából vaskarika. Semmi kérdés, 2022 tavaszán a patrióta nemzeti erők állnak majd szembe az egyesített kommunista és liberális globalista had hazai és külföldi osztagaival. Erre kell készülni, és nem fél(szívvel), hanem teljes lendülettel.

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Kapituláció

ĀA hidegháborúra emlékeztető kelet–nyugati konfrontációvá fajult a koronavírus elleni vakcina uniós beszerzése

Rab Irén

Rab Irén

Fő a bizalom!

ĀNémetország történetében még soha nem volt ekkora segélyprogram, mint most, a járvány idején