Régi szavak – új szótárak (1.)

Régi szavaink kikopnak, elfogynak, már a János vitéz és a Toldi számos kifejezésének értelmezése is nehéznek tűnő általános iskolai feladat – a bögöly a falusi gyerek számára talán még ismerős, de a vendégoldalról nem tudja, hogy micsoda, nem beszélve a legénytollról, amely még az ő állán sem „pehelyzik”. Átalakulnak a kifejezésformák, de mindez a nyelv természetes változásával függ össze. Szavaink legnagyobb részét átvettük vagy kaptuk, a többit hoztuk vagy magunk alkottuk meg.

Vannak azonban a nyelvnek és a jelentésnek természetellenes változásai is, amikor az új jelentést ránk kényszerítik, és egyes, ideológiailag terhelt szavak használatát kötelezővé teszik. Régen nyelvújításról beszéltünk, Kosztolányi a nyelvtisztítást szorgalmazta, ma a nyelvszegényedést figyelhetjük meg; a nyelvrendőrség pedig azonnal lecsap arra, aki bizonyos szavakat az eredeti jelentésükben merészel használni.

Köldöknézőben. A házasulandó fiú háztűznézőbe ment a menyasszonynak választott lányhoz és a családjához, s ugyanezt tette a leány rokonsága a kérőnél. A piromániások is szeretik a háztüzet nézni, akiket ez a társadalomra is veszélyes beteg hajlam egészen más okból izgat rá az eseményre. Ma az emberek egy jelentős része a köldöknézéssel van elfoglalva, tehát „tétlenül szemlélődik”, nem foglalkozik azzal, hogy mi zajlik körülötte, nem érdeklik a nagyobb és mélyebb összefüggések, így azt sem veszi észre, ha már a köldökében is fészket vert a szellemi és lelki piszok.

A „köldöknézés” eredetileg egy önmegfigyelő meditációs technika volt, filozófiai jelentését azonban elveszítette. A manapság divatos piercing eleve oda irányítja a figyelmet, aztán pedig könnyen előfordul, hogy a fiú máris a lány köldökével babrál, de az sem kizárt, hogy azonos neműek nézik egymás köldökét intim környezetben.

Feketén-fehéren. Nem rasszról és bőrszínről van szó ebben a kifejezésben, de még csak nem is ellentétről, hiába próbálnák félremagyarázni vagy beágyazni azt az újonnan föllobbanó faj- és identitásüldözés diktatórikus környezetébe. Épp ellenkezőleg: a gyakran használt fordulat azt jelenti, hogy „egyértelműen, félreérthetetlenül”. Szemantikai és lexikai nyelvi univerzálé. (Ez persze a szakzsargon miatt magyarázatra szorul, tehát: a különböző nyelvekben ugyanúgy érvényesülő, a nyelvi formák jelentésére és a szókészletre vonatkozó tendencia vagy szabály.)

A legtöbb európai nyelvben föllelhető, és mindenütt ugyanazt jelenti: a fehér papíron rögzített fekete betű sokkal megbízhatóbb, mint az, ami csak szóban hangzik el – miként a szó elszáll, az írás megmarad latin eredetű közmondásunk is utal erre. Például: feketén-fehéren kijelenthetjük, hogy a Föld lakosságának majdnem száz százaléka magát fiúnak vagy lánynak, férfinak vagy nőnek gondolja – s így van ez már a bibliai idők óta, akár ismeri valaki a Szentírást, akár nem.

Szivárvány. A szivárvány fizikai (optikai) és metafizikai (biblikus és jelképes) jelentése mellé szegődött az ideológiai tartalom, sőt a gender propagandistái erősen tesznek is arról, hogy az utóbbi egyre inkább kiszorítsa az előzőket. A légréteg eső- és páracseppjein prizmaszerűen megtörő, a vöröstől az ibolyáig színeire bomló fényív az özönvíz után azt jelentette: Isten szövetséget kötött minden élővel, hogy az emberiséget nem fogja többé özönvíz által elpusztítani. Mózes első könyve viszont nem szól arról, hogy más módon nem fog-e büntetni a Mindenható.

Például éppen a szivárvány által, hiszen az LMBTQ (stb.) jelképe a szivárvány lett. A régi és a tájnyelvben a szívócső vagy szívókút jelentésében is használták – Pázmány Péter írta például, hogy Isten a szúnyogoknak olyan szivárványt adott, mellyel „igen hamar az ember bőrét által fúrják, vérét kiszívják”. Ilyen erőszakos szúnyoghad lobogtatja most a szivárványos zászlókat, amelyek agresszív módon takarják el a nemzeti jelképeket; szivárványosodik a világháló, ami ugyan a természetes toleranciát üzeni, annak viszont soha nincs jó vége, ha az elfogadást erőszakkal éri el valaki. Persze, a gyermek lelki egészséghez való jogaira sem gondolnak a szivárványcsaládok jogvédői; nem beszélve arról, hogy egy költő ma már azért sem rímeltetheti a szivárvány és királylány szavakat, mert a királylány lehet, hogy fiú.

Moslék. Több jelentése van, leggyakoribb az ételmaradékot darával és vízzel összekevert sűrű disznóeledel; használjuk a mosogatólére vagy az ehetetlen ételre; a pálinkafőzéskor a cefréből is marad egy kis moslék az üst alján. Az undorító
figurákat szintén nevezhetjük mosléknak, a viccet pedig a disznóról való névátvitel útján moslék viccnek. A politikai szlengben nálunk ma a szélsőjobbot és a baloldalt összeházasító koalíciót értjük alatta.

(A szerző irodalomtörténész)