Kő András

Vélemény és vita

A lélek

Márai Sándor ír egy helyütt arról, hogy az emberi aljasság mértéke oly korlátlan, hőfoka oly égető, találékonysága oly eredeti és változatos, megnyilatkozási képletei oly meglepők, hogy néha visszahőkölünk, és úgy érezzük, mintha a legnagyobb emberi erő volna. Ez ötlött fel, amikor a televízióban arról társalogtak a körasztal meghívottjai, hogy a fiatalok nagy hányada nem érdeklődik a múlt iránt, fogalma sincs arról, milyen világ volt Magyarországon például az ötvenes években. A jelen ugyanis úgy tetszik, hogy felfalja a múltat.

Az író ítéletére tökéletesen ráillik, amit Komjáti Jánostól hallottam, aki a Venkovics testvérek perének VII. rendű vádlottja volt 1951–52-ben. A testvéreket röplapok terjesztéséért ítélték halálra. Komjáti beszélt arról, amit több börtöntársa is megerősített: a próbaakasztásról. A fogalom ezzel az elnevezéssel vonult be az annalesekbe. Nem tudom, fiatal olvasóim elmélkedéseik során találkoztak-e vele?

Hogy az éjszakai őrök jól múlassák az időt, egy-egy halálraítéltet kiszólítottak a cellájából, levitték a földszintre, történetesen a Pest-vidéki Fogházban, a Fő utcában, és egy félszer alatt az akasztás ceremó­niáját játszották el velük. Aztán tudtukra adták, hogy most mégsem őket fogják felakasztani. A hátsójukba rúgtak, és mehettek vissza a cellájukba. Képzelhetjük azoknak a lelkiállapotát, akikkel ezt az alávalóságot művelték! Úgy játszottak az élettel, ahogy a macska szokott az egérrel.

Komjáti János elmondta, hallották a halálraítéltek beszélgetéseit az őrökkel, akik arról faggatták a szerencsétleneket, mégis, milyen érzés, hogy vége szakad az életüknek. A beszédfoszlányok jutottak csak el hozzájuk, de így is beleborsózott a hátuk. (A Gyűjtőfogházban dolgozott egy orvos, akinek az volt a perverzitása, hogy a halálraítéltek viselkedését és utolsó szavait jegyezte le…)

Az őrök „ceremóniája” azt támadta meg az emberben, ami a legsebezhetőbb, de a legerősebb is benne: a lélek. Mark Twain szerint a lélekben ötvenszer annyi kitartás van, mint az izmokban. Mi a lélek? Az agy és az idegrendszer közös működése. Elválaszthatatlan az elmétől. A szellemi és az anyagi világ egysége. Érzékeny műszer. Kincs. Megfoghatatlan és sérthetetlen hatalom. Nem ismeri a gyávaságot. Szabad. Belső tere végtelen és titokzatos. A próbaakasztás a lélek milyen zugait érintette meg? Hogyan viszonyult hozzá a test, amely szoros kapcsolatban van vele? A lelki terror néha rosszabb a verésnél, a kínzásnál, a fizikai fájdalomnál.

A gonoszságot milyen emberi élet táplálta? Gyermekkori sérülések, jellemgyengeség, szadizmus, cinizmus, bosszú, testi és lelki alkat, csalódások, neveltetési hiányosságok stb. Születhet-e az ember gonosznak?

A lélek halandó vagy halhatatlan? Ha van kezdet, akkor van vég is. Ez a halandóságra utal. Vagy örökéletű, és nem lehet megsemmisíteni? Ez viszont a halhatatlanságra céloz. Edison és Bartók nem hitt a lélek halhatatlanságában, Goethe ellenben igen. József Attila így fogalmazott: „Lelkem elröppen a Végtelenbe, / tovább nem vágyom arra az egyre, / a Végtelenbe.” Az okostelefonok, a pénz, a gyűlölködés, az önzés, a rohanás, a szorongás, a technika zsarnokságában már nem értjük a lélek nyelvét.

Fiatal barátaim, emlékezzetek és gondolkozzatok!

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Brém-Nagy Ferenc

Brém-Nagy Ferenc

Bábok, színpad, bábmester

ĀAki figyeli a híreket, érzékelhette, a turmixkoalíció prominensei próbálnak megbirkózni az őszödi igazmondó rájuk vetülő árnyával

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Lerázni a lidércet

ĀAz már menthetetlen, aki ma csak abban reménykedik, hogy „végre együtt kezdjünk utálni”