László Tamás

Vélemény és vita

A székelység számára kinyílt a nagyvilág

Békés úton lehetne kimunkálni, adaptálni már létező, célba jutott megoldásokat és újakat megfogalmazni a kisebbségek jogai, gazdasági-társadalmi fejlődése érdekében

Az erdélyi magyarság, benne a székelység, mindig is Európában létezett, elég megnézni Erdély középkori műemlékeit, az erdélyi templomok és kastélyok szá­zait. Erdélyiek tanultak Európa híres egyetemein, Bolognában, Genfben, Párizsban, Wittenbergben. Hollan­diából hozta haza a nagyszerű Misztótfalusi Kis Miklós magyarrá vált betűkészletét, kint nyomtatott Bibliáit. Kőrösi Csoma Sándor Göttingenben angol ösztöndíjjal tanult, az itt szerzett tudással felvértezve indult keletre, a magyarság eredetét kutatni. Erdély és Európa kapcsolatairól köteteket olvashatunk, egészen Trianonig.

Trianon úgy tűnt, hogy ezeket a közvetlen kapcsolatokat megszakítja, ehelyett az történt, hogy például az európai szecesszió sajátos magyar stílussá érlelődött Kós Károly és társai munkássága révén a 20. század elején, majd Trianon után is. Mindennemű elnyomás ellenére az erdélyi művészet, az irodalom és a képzőművészet egyaránt európai magaslatokat ostromolt, elég a szobrász Szervátiusz Jenőt és Tibort vagy a marosvécsi helikoni közösség íróit, költőit említenünk. Ez utóbbiról írta Kuncz Aladár, hogy ez „a szellemi csoportosulások között talán egész Európában a legösszefogóbb és legegyetemesebb kisebbségi alakulat, amely egyszer hivatva lesz arra, hogy a kisebbségi irodalmak tisztán művészi, pacifista eszméit bevigye az európai köztudatba”. Csak néhány példát villantottunk fel annak bizonyítására, hogy Erdély minden helyzeti és történeti hátránya ellenére töretlenül Európa szerves részeként határozta meg magát.

A címben az áll, hogy „a székelység számára kinyílt a nagyvilág”. Előbb azonban végzetesnek tűnően bezárult. A kettős állampolgárságról szóló, második, lelki Trianonként megélt népszavazáson, 2004. december 5-én a határon túli magyarság, köztük kiemelten a székelység joggal érezte azt, hogy az anyaország megtagadta. Bezárultnak érezhették a horizontot, összeszorult a szívük, bezárult a világuk is.

A 2004-es trauma után innen kellett elindulni 2010-ben. Hat évig kellett várni az első gyógyító lépésekre, a kettős állampolgárságról és a nemzeti összetartozásról szóló törvényekre. Ezt követték az egymilliót is meghaladó állampolgársági eskük a határon túlra rekedt magyarok számára, akik így már nemcsak a nyelvükben, de ténylegesen is megtapasztalták a hazát, a magyar nemzethez tartozás eltéphetetlen élményét. Az anyaország számtalan eszközzel erősítette a határon túli nemzetrészeket, ezek révén 2018-ban már ki lehetett mondani azt, hogy „a nemzet közjogi egyesítése gyakorlatilag befejeződött, a magyar Országgyűlés már nemzetgyűlésként működik”. Ez akkor is igaz, ha vannak olyan politikai erők Magyarországon, amelyek 2004. december 5-ét kívánják újra és újra megismételni.

A Bálványosi/Tusványosi Nyári Szabadegyetem csaknem három évtizedes tevékenysége révén elmondható ugyanaz, mint amit II. Rákóczi Ferenc mondott 1705-ben: „Azon fáradozunk, hogy hazánk szabadságának visszaszerzésével nemcsak a nemzetnek, de az egyetemes Európának és a keresztény ügynek is szolgálhassunk”. A szabadegyetemnek európai jelentőséget Orbán Viktor évenként itt elmondott programadó beszédei, nemzetpolitikai, egész Európára vonatkozó víziói adtak.

Ezzel a háttérrel székely kezdeményezésre – a siker reményében – indulhatott a Minority SafePack európai polgárjogi kezdeményezés, amely az őshonos kisebbségek jogaiért szállt síkra. A szükséges aláírásokat tizenegy uniós államban sikerült összegyűjteni, az Euró­pai Parlament zöld utat adott a jogalkotási folyamatnak, az Európai Bizottság azonban elkaszálta az ügyet, mondván, a kezdeményezésben foglaltak jelentős része már teljesült.

Ezt anélkül mondták, ki, hogy szembenéztek volna azzal, hogy milyen hátrányok érik Szlovákiában, Romániában a magyarságot: a Benes-dekrétumok a mai napig érvényesek, az itt élő magyarság állampolgársága is bizonytalan lábakon áll, Erdélyben olykor évtizedek alatt – megalázó jogi procedúrák eredményeként – sem mindig sikerült visszaszerezni a jogos tulajdonukat az egyházaknak, a hajdan tulajdonos családoknak, civil szervezeteknek, intézményeknek. A jogfosztottság és jogbizonytalanság számtalan esetével találkozhatunk. Az Európai Bizottság illetékes bizottsága – élén Vera Jourová áll – részéről tapasztalható nem is érdektelenség, hanem cinizmus megbocsáthatatlan.

Az ezután indult másik európai polgári kezdeményezés, amely a nemzeti régiók védelmében indult, kilenc országban érte el a szükséges számú aláírást. Ez a folyamat rendkívüli siker, az ezért küzdő mozgalom vezéralakja, Pesty László minden elismerést megérdemel.

Ezzel a két célba ért európai polgári kezdeményezéssel (74-ből mindössze hat jutott célba, ebből kettő az erdélyieké) Erdély, a székelység számára kinyílt a világ, Európa mindenképpen. A kulturális szempontból értékelhető Európa legtávolabbi pontjának egyikén lévő Erdély, a székelység a figyelem homlokterébe kerülhet. Ezzel a lehetőséggel mindenképpen élni kellene. Az alig több mint hétszáz kilométerre lévő Budapest mellett az aláírásgyűjtés révén megjelent a csaknem ezernyolcszáz kilométerre lévő Riga, a lett főváros, a több, mint háromezer kilométerre lévő Baszkföld, a kétezer-hétszáz kilométerre lévő Barcelona és más országok, városok is ott vannak Erdély, a székelység kapcsolati hálójának térképén.

Elsődlegesen ezekkel az országokkal kellene kulturális, idegenforgalmi, társadalmi és gazdasági kapcsolatokat kezdeményezni, szorgalmazni. Össze kell hasonlítani az adott országok jogrendjét, az ottani őshonos kisebbségek helyzetét. A közös pont a kisebbségek megítélése lehet, békés úton lehetne kimunkálni, adaptálni már létező, célba jutott megoldásokat és újakat megfogalmazni a kisebbségek jogai, gazdasági-társadalmi fejlődése érdekében.

Egy sok száz, olykor ezer éve létező ügy új dinamikával felkerült az egyenlő nemzetek európai kerekasztalára. A nemzetek Európája újabb és újabb érvekkel gazdagodhat! 

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

A háttérhatalom anatómiája

ĀNe felejtsük el, hogy a mai hatalmi szerkezet évtizedek alatt jött létre, amelynek bástyáit egy huszárrohammal nem lehet bevenni, de a regiment toborzását azért el kellene kezdeni

Szakály Sándor

Szakály Sándor

Nem kellett megvárni

ĀSok-sok minden előkerülhet a ládafiából. Olyan dolgok is, amikre esetleg már nem is emlékszünk, hogy mikor és miért is kerültek oda