Kő András

Vélemény és vita

Összjáték

Bura Kovács Andortól, a Gellért Szálló egykori kitűnő cigányprímásától származik a mondat, hogy sokan azt hiszik, gyerekjáték órákon át a hegedűt a vállon tartani

Pedig komoly erőfeszítést igényel. Polyák Imre birkózó, olimpiai győző és háromszoros világbajnok azonban kijelentette, hogy semmiség. Bura Kovácsot annyira felpaprikázta a bajnok megjegyzése, hogy fogadást ajánlott. Amennyiben Polyák egy órán keresztül a vállán tudja tartani a hangszert, komoly összeget fizet neki. A birkózó azonnal ráállt. A banda körbevette őket, elkezdték mérni az időt. A bajnok erősen koncentrált, megpróbált laza lenni, megpróbált erős lenni, de – a tizenötödik percben feladta.

A tanulság egyértelmű: a birkózás nem nélkülözheti az erőt, a hegedűjáték pedig a technikát. De az a birkózó, aki csak erőből akar megoldani mindent, alulmarad, és az a cigányprímás, aki csak a technikára bazíroz, nem tud előcsalogatni érzelmeket.

Bura Kovács Andor azt fejtegette, hogy a hegedűre a bal és a jobb kéz összjátéka jellemző. A jobb kéz helyezi a vonót a húrokra, szerepe hasonló a tüdőéhez, az énekes lélegzéséhez. Itt jut szóhoz az értelmezés is: a jobb kéz és a jobb kar fizikai mozgását ugyanis a bal agyfélteke irányítja. A vonó szabja meg a hang erejét, színét, kezdetét és végét.

Továbbá a hegedűs játéka teljes egészében teste minden porcikájának egyensúlyától, egészséges viszonyától függ. A jó hegedűs nehéz­sége részben éppen a jobb és a bal oldal különböző funkciójában rejlik. Yehudi Menuhin, a világ legnagyobb hegedűseinek egyike számtalan különleges fej-, törzs-, kar- és kézgyakorlatot dolgozott ki, amelyek függetlenné teszik a mozgásokat, ugyanakkor segítik a testrészek koordinálását. Hitt abban, hogy a hegedű annak köszönheti különleges erejét, hogy sajátosan egyesíti a szívet és az elmét, az érzést és a jelentést. Ennyit a technikáról.

Polyák Imre, aki pontosan ismerte az erő és a technika (az erős és a technikás) közös érvényesülését, nem akart hinni karjai elgyengülésének. Általános értelemben mondhatjuk, hogy erőink nemcsak azért apadnak el, mert elapadnak a források, hanem mert nem találjuk meg az utat képességeink kibontakoztatásához. Nem akkor vagyunk fáradtak, amikor túlteljesítünk, hanem amikor alulteljesítünk.

Ha a magunk háza tájára gondolok, hiába jártas valaki a technikában, hiába ismeri a helyesírás, a nyelv törvényeit és szabályait, hiá­ba utánozza Ady ráhangoló, prózáit indító mondatait, Gárdonyi rövid lélegzetű, apró lépéseit (a legritkábban írt tizenkét-tizennégy szónál hosszabb mondatokat), Jókai felnagyításait és Mikszáth lekicsinyítéseit – ha nincs az írásban lélek, üres marad, amit leír, mert hiányzik belőle az erő. Nem érinti meg az olvasót, nem szólítja meg. Apropó: azt szoktuk mondani, hogy a rossz karakterű emberek írásaiból rossz jellemük is kiviláglik. Az írás (és a beszéd) tudniillik árulkodó.

A művész – akár fest, akár hangszeren játszik – az erő mellett kialakítja magában azokat a technikai eszközöket, amelyekre szüksége van. Ugyanígy a sportember is. De Einstein szavaival élve: nem jó dolog, ha valamit így is lehet, meg úgy is lehet. Szerinte az a jó, ha azt mondhatjuk: „Vagy így, vagy sehogy.”

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szakály Sándor

Szakály Sándor

Trianon?

ĀSok-sok minden előkerülhet a ládafiából. Olyan dolgok is, amikre esetleg már nem is emlékszünk, hogy mikor és miért is kerültek oda

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Két koffer

ĀA faluba, ha visszatért tíz év múlva a meghurcolt paraszt, csak azért is a saját házát igyekezett visszavásárolni. Ebben a gesztusban benne volt az egész század összes gyötrelme

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom