A helyzet fokozódik

Igen, a nemzetközi is meg a hazai is. Eddig is döbbenten hallgattuk, olvastuk a minden bizonyíték nélkül vádaskodó hazaárulókat, miként öntik el rágalmaikkal a médiát szerte a világon, s hogyan hazudnak a mértéktelen diktatúráról, ami ugyebár Orbán műve szerintük. Kértük, de most már követelnünk kell a rágalmazóktól a konkrétumokat, a megrágalmazottaktól pedig azt, hogy bizonyítsák be ártatlanságukat.

Minap egyik rutinos hazaárulónk, bizonyos Donáth Anna kürtölte világgá, kezdeményezik a jogállamisági mechanizmus elindítását Magyarország ellen. A cél, hogy megvédjék a Klubrádiót és a magyar sajtószabadságot. A Klubrádió ugyanis bizonyos mulasztásokat követett el, ha jól értem, nem vették figyelembe, hogy frekvenciaengedélyüket meg kellene hosszabbítani, mert lejár. És lejárt.

Így aztán lehetett világgá kürtölni, hogy – idézem Donáthot – „Orbán Viktor rendszere újabb független médiumot darál be és lehetetlenít el. Persze papíron ismét minden a legnagyobb rendben van, hiszen a piszkos munkát egy függetlennek hazudott médiahatósággal intézték el, a kormánynak látszólag ehhez semmi köze nincsen. De ezt már megszokhattuk, Orbán Viktor rendszerében minden igazságtalanság le van papírozva, hogy a felületes érdeklődő semmi kivetnivalót ne találjon. Ebben a rendszerben az igazságtalanság lett alkotmányos szintre emelve.”

Rendben. Ügyes ez az Orbán, kétségtelen. Csak éppen arra is kíváncsi lennék, egy független médium miért követ el jogi mulasztást? Hogyhogy nem vették észre, az engedélyt meg kellene már hosszabbítani? Vajon Orbánék meghamisították a naptárt is, hogy a Klubrádióban ne észleljék az idő lejártát? Csak nem ezt a helyzetet szerették volna kiprovokálni? Cseppet sem csodálkoznék, ha így történt volna. Micsoda dolog, hogy a szakembereik nem vették észre az engedély lejártát?

Donáth Anna pedig legyen szíves elárulni, a nagy orbáni diktatúrában milyen cikkek nem jelenhettek meg Orbán utasítására? Milyen konkrétan megnevezhető eszközökkel nyomja el a sajtót a miniszterelnök? Soroljon fel példákat a mindennapi gyakorlatból, és álljanak elő azok az újságírók, akiknek cikkeit nem „engedélyezte” Orbán. Higgye el, valamennyien kíváncsiak vagyunk rá. Ugyanakkor a médiahatóság pedig szolgáltasson a civil emberek számára is olyan bizonyítékokat, amelyek azt támasztják alá, hogy valóban jogszabályi mulasztás történt a Klubrádió részéről.

Donáth vádaskodásai tehát azért nem hitelesek, mert semmi konkrétumot nem tartalmaznak. Megvédjük a magyar sajtószabadságot! – kiáltja bele az éterbe, miközben ő és pártja ez idáig soha, semmit sem védett meg. Leginkább aljas módon támadott. Magyar rendezésű olimpiát és a hazát egyaránt. Vajon mit jelenthet számára a jogállamiság? Ennek megmagyarázásával ő is és pártja is adós.

Donáth azt is írja, Klubrádió-ügyben minden le van papírozva, hogy úgy tűnjön, minden rendben van. Vajon ki akadályozza meg a soha, semmit az asztalra le nem tett politikus hölgyet, hogy bebizonyítsa, milyen módon papírozták le Orbánék a jogtalanságokat? Várjuk a bizonyítékokat! A papírokat. Amikor ennek az országnak a jövőjét 1990 előtt pár esztendővel már eldöntötték az akkori honi hazaárulók, bizonyára az idő tájt is le volt már papírozva minden. Így aztán külföldi vagy hazai árulóink kezébe került szinte az egész gazdaságunk. Roppant „törvényesen”.

S erre bizonyítékok is vannak, nem sikerült ezeket eltüntetni. Cseppet sem mellesleg máig ennek a kirablásnak a levét isszuk. Ebből kiindulva reménykedhetünk, hogy talán Donáthnak is könnyebb lesz előkeresni a mai papírokat, s netán összehasonlítani ezeket a régiekkel. Érdekes összehasonlítás lesz.

Mint ahogy annak bizonyítását is várjuk, milyen embertelenségeket követett el a kormány az elmúlt tíz évben. Donáth szerint ezekről rendre beszámolt a Klubrádió, csak akkor végképp nem értem, mit jelent itt a szólásszabadság csorbítása, ha egyszer a Klubrádióban mindig megismerhettük a tényeket, mert ők sosem hallgatták el az embertelenségeket.

Úgy gondolom, ezek a kijelentések bizonyításért kiáltanak. Talán nem túlzok, ha követelem, sőt sokakkal együtt követelem, hogy mind a jelen kormány által elkövetett embertelenségekről, mind pedig arról a vádról, miszerint Orbánék az uniós pénzekkel való visszaélésekkel lerombolták a jogállamot, adjon számot, bizonyítékokkal alátámasztva.

Donáth továbbá vizsgálja meg azt is, mondjuk összehasonlításképpen, mostanában mi mindent titkoltak el a választópolgárok elől a sajtószabadságot fennen hirdető EU-országokban. Ahol még azt sem írták meg az újságok, milyen nagy létszámú tüntetések szerveződtek a különböző városokban a normális életet lehetetlenné tévő események miatt. Ahol kormányválságok vannak, ahol a napi terhekkel (járványhelyzet, migránscunami, gazdasági gondok) sem képesek megbirkózni.

Mi pedig kíváncsian és igazságérzetünktől vezérelve várjuk tőle a bizonyítékokat. Visszaélésekről, a sajtószabadság eltiprásáról, az uniós pénzek elsikkasztásáról, az ország elszegényítéséről. Csak vigyázzon, nehogy családi archívumából véletlenül a 2002-től 2010-ig tartó időszak alatt keletkező dokumentumok kerüljenek elő!

(A szerző újságíró)