Vélemény és vita
Gatsby helyett buldog
Mostanában, hogy hónapok óta el vagyunk zárva tőlük, egyre többet gondolok az úgynevezett szórakozóhelyek - neveire
Igen: ugyanúgy nevük van, mint az embereknek vagy mint a háziállatoknak vagy éppen a folyóknak és a hegyeknek. Nélkülözvén az éttermeket, sörözőket-borozókat, presszókat-kávéházakat, pubokat és korcsmákat, kezd mindinkább értékesebbé, fontosabbá válni – a nevük. Miként egy macska vagy egy kutya neve is akkor válik igazán fontossá, ha nélkülözni vagyunk kénytelenek őket. Ha elvesztek, ha nincsenek meg…
A különleges, eredeti-szellemes, jó hangzású-kedves nevekkel bíró vendéglátóipari egységek sora és választéka a magyar világban imponáló, Rejtő Jenő Szilvakék Paradicsomától ifjúkorom szegedi kültelki univerzumának Nejlonjáig és Cukijáig. És akkor még nem említettük Erdélyben a Zokogó Majmot és az Édes Lyukat, idehaza a Hatcsöcsűt és a Sótartót, a Kapcát és a Páter Bonifácot, és mind-mind a többit.
A legutóbbi időkig egyik kedvencem volt a Rákóczi úti egykori Bástya helyén a Neked csak Dezső elnevezésű műintézet, de igencsak megállta a helyét például anno a Vakegér vagy mostanság a Lesz Vigasz is. És a kultúra diadala itt is, sokadszorra: pince elnevezve Zorbáról és kávéház Puskinról, helyek Bulgakovról és Spinozáról, Háryról és Faustról és így tovább. Külön öröm, hogy egyik kedves regényem, Francis Scott Fitzgerald jeles műve, A nagy Gatsby előtt is tiszteleghettem.
Csakhogy Gatsby, döbbenet volt észrevenni – akárcsak a Nejlon és a Cuki Rókuson, a Neked csak Dezső meg a Rókus-kápolna mellett – eltűnt. Tovaröppent, megsemmisült, esetleg tulajt-nevet váltott. Csakhogy nagyon-nagyon nem mindegy, mit és mire. Egy-egy ilyen váltás, gyanítom, alighanem igen-igen sokat kifejez és elárul jelenünk közvetlen és közvetett szellemi hullámveréseiről, netán uralkodó szellemiségéről, eszmeirányzatainak tendenciáiról, szokásrendszerének alakulásáról, Jelez és jelképez. Elég riasztóan, úgy látom.
Gatsby, Fitzgerald regényének s a belőle készült, Leonardo di Caprio nagyszerű főszereplésével vetített filmnek címadója, rémülten és szomorúan láttam, átkereszteltetett, méghozzá – így szokás ez – feltűnően és látványosan, határozottan, félre nem érthetően. Gourmand Bulldog (ha így jobban teszik, fonetikusan: zsúrman bulldog) – ez lett a neve. Ínyenc Buldog, magyarul.
Gatsbyből ínyenc buldog.
Ilyen a világ, attól tartok. Ebbe az irányba tart.
A buldog, valljuk be, enyhén szólva nem tartozik a legrokonszenvesebb kutyafajták közé, nem éppen a puli, a husky vagy egy klassz magyar kuvasz hasonmása, de ez még hagyján. Hanem a világon semmi módon nem hozható semmiféle kapcsolatba azzal a könnyedségében is sugárzó költőiséggel, ami A nagy Gatsby főhősét oly megejtően jellemzi a tovatűnt ifjúság szerelméhez való ragaszkodás bűvöletében.
Egy ínyenc buldog: alighanem sunyi élvhajhász, legjobb esetben is éhenkórász-mohó, alamuszi vagy agresszív, szervilis vagy korlátoltan randa és közönyös eb, Jay Gatsbyről pedig még a kommunista idők amerikai irodalomtörténetében is azt írták, titokzatos, nagyvonalú és pazarló, már-már dekadens gazdagságával együtt van benne valami tündérmesei, ugyanakkor magával ragadó, megrendítő szépséggel emberi, amint a kikötő örök reményt jelentő zöld jelzőlámpafényét figyeli…(Egy másik nagy amerikai regény, a híres Salinger-féle Zabhegyező hőse, a 16 esztendős Holden Caulfield azt mondja, ezt a Gatsbyt teremtő írót, ezt a Fitzgeraldot ő bizony felhívná, bárhol, bármikor, „döglöttem A nagy Gatsby-ért”, „rendes szivar. A falra kell mászni tőle”.)
Mindegy, akárki akármit is mondott vagy írt: Gatsbynek vége. Úgy lehet, Puskinnak is (tudtommal már szintén átkereszteltetett a Semmelweis utcában), aztán majd esetleg így jár Kolozsvárott a Bulgakov is, a Zorba már régen nincs meg, azt hiszem, a Háry sincs. Így megy ez. Ínyenc Buldog. Aztán jön a Tűnődő Rotweiler, netán a Figyelmetlen Krokodil , a Farkaséhes Patkány vagy az Úszómester Víziló.
A vérebséggel, a krokodil- vagy éppen patkánymentalitással egyetemben, hűen kifejezve a váltás üzenetlényegét. Gatsbyre, Zorbára nincs szükség, még Háry Jánosra sincs. Más kell. Új. Ilyen Gourmand Bulldog-féle.
Aggódva, lehangoltan, új idők rémes új dalaitól letaglózva baktattam tova, próbálva a helyemet keresni és megtalálni a Gatsby helyett buldoggá váló világban. Aztán egy néptelen villamosmegálló mellett lassító autóból hirtelen gitárzene (azt hiszem, Shadows) hangjai röppentek ki, a melodikus szóló egyszerre idézte tovatűnt ifjúságunkat Gatsbyvel, a szerelmekkel meg a többiekkel - olyan volt az egész, mint a nemrég olvasott hír, miszerint a réges-régen kihalt kárpáti bölények újra szaporodnak és visszajönnek.
Meglehet, mégis van remény.
(A szerző író)
