Boros Imre

Vélemény és vita

Az európai egyesült államok támogatói teljes fegyverzetben

Haveroknak mindent, az ellenségnek a törvényt. Manapság erről szól az európai értékek tárháza, a mágikus jogállam és az ezzel történő durva visszaélésen alapuló hadviselés

Amióta Dobrev Klára nagyon potenciális balliberális miniszterelnök-jelölt nyíltan megvallotta, hogy az európai egyesült államokban képzeli el hazánk jövőjét, céltalan a tervezet létezését tovább tagadni. Renzi volt olasz miniszterelnök (az olasz Gyurcsány) is hisz benne, de nyíltan még nem vallotta meg.

Nem tudjuk, hogy kettejük közül melyikük van lemaradva egy brosúrával, mi is áll a kiskátéban, bevallani vagy inkább konokul tovább tagadni? Tény, hogy az elhúzódó Covid–19-járvánnyal a birodalmi készülődés szintet készül lépni. A tetemes államadósságok a járvány miatt erőteljesen tovább duzzadtak.

A kívánatos maximum 60 százaléknyi GDP-arányos helyett a teljes EU már 95 százalékos államadósságnál tart, az eurózóna pedig elérte a 101 százalékot. Figyelemre méltó a százasok „klubja” (Belgium 117, Franciaország 118, Spanyolország 123, Portugália 137, Olaszország 161, Görögország 202 százalék), szemben a normát ugyancsak túllépő vagy elérő, de szerényebb államadósságú országokkal (Németország 73, Hollandia 59 százalék).

Jellemző viszont, hogy a zónán kívüliek sokkal jobban állnak. A vakcinabeszerzés körüli ügyetlenkedésnek feltüntetett vélelmezhető szándékosság (nem publikusak a szerződések, innét a vélelem) idén is tovább növeli az adósságot, mert késik a gazdaságok beindulása.

Akarva-akaratlanul, de az unió máris rálépett az európai egyesült államok létrehozását megcélzó pénzpolitikai ösvényre, követve azt az utat, amelyet a 18–19. század fordulóján az egyesülő egykori tizenhárom brit amerikai gyarmat követett Alexander Hamiltonnak, az első pénzügyminiszternek az irányításával.

A tizenhárom gyarmat azért döntött az adósságaik közös kezeléséről és a közös pénzügyminisztérium létrehozásáról, hogy egyesítsék erejüket a gyarmattartó Anglia ellen, mert az Újvilágba érkezve, ez volt az egyetlen dolog, ami összetartotta a kevert identitású embertömeget. Az idő is alkalmas volt a lázadásra, hiszen Anglia Napóleonnal volt elfoglalva.

Ebből a helyzetből szökkent szárba a szövetségi állam és annak kiterjedt intézményrendszere, amely az államok polgárainak szövetségi adóiból táplálkozik máig, egyre nagyobb étvággyal. A szövetségi állam ugyanis világhatalmi terjeszkedésbe kezdett, noha a számlát az állampolgárok állták és állják adóik­kal, a terjeszkedés hasznából csak kevésbé és nem is mindig részesedtek. Ezt a túlélt rendszert kísérelte lebontani Trump az „Amerikát visszaadni az amerikaiaknak” jelszót hangoztatva, de terve nem járt sikerrel.

A hamiltoni modell alapján kezdődött az európai egyesült államok pénzügyi megszervezése azzal, hogy a 750 milliárd eurós helyreállítási alaphoz szükség volt a tagországok egyetemes hiteladósi felelősségét rögzítő garanciára, noha még nem közös államként. A közös vámkassza viszont már a szuper szuverén unió anyajegye. Az Európai Unióra alkalmazandó hamiltoni utat tekinthetjük úgy, mint egy kész és kibiztosított nukleáris fegyvert, ami bevetésre vár.

Amikor a közösség valamiféle veszélyt észlelt a birodalmi cél érdekében, már számtalan konvencionális fegyvert vetettek be. Kezdhetjük mindjárt az euró történetével. A közös pénz ötlete a hatvanas évek végéről származik. Azt célozta volna, hogy a gazdaság- és pénzügyi politikájukat majd harmonizáló országok (akkor hat ország) egy közös pénzzel könnyebben boldogul. Az ötlet hosszú időre elhalt, a harmonizálás is.

Amikor a közös pénz a megvalósítás útjára lépett, már szó sem volt harmonizált gazdaság- és pénzügyi politikákról, inkább a siettetés nyert teret. Ez már nem a nemzetek Európájának szelleme volt, hanem a nemzetek feletti, birodalmi szelek járta EU-bürokrácia ötlete. Az ügydöntő esemény a lisszaboni szerződés (1992) volt, ami kimondta a monetáris és gazdasági uniót.

A jó ötlettől az eldeformált euró bevezetéséig három évtized telt el, közben a tagországokban lezajlott nagyszámú pénzügyi „kozmetikai” művelettel, főként a déli országokban, hogy a közös pénz befogadásáig „partiképessé” váljanak. A kozmetikázást nemzetközi pénzügyi gigabankok végezték. Ezekről Draghi és Papademos, az olasz és görög jegybank hajdani elnöke köteteket tudna írni, ha akarna, de aligha teszik meg.

A valós pénzbirodalom csak 2008–2009-ben tárult az értő közönség elé. Európai nagybankokat ugyanis ezermilliárdos összegekkel nem az Európai Központi Bank, hanem az amerikai Federal Reserve mentett meg. Lett is ebből kisebb palotaforradalom az amerikai kongresszusban.

Kár, hogy a világmédia erről elfelejtett tudósítani. A médián keresztül folytatott agybódító altatás és az ellenvélemények képviselői-nek (konteósok) hülyének nyilvánítása, egzisztenciális kiszorítása is sokáig működött, mára éle kissé kicsorbult.

Gyorsan új fegyverzetre volt szükség. Van egy régi – állítólag Dél-Amerikában a katonai diktatúrákban használatos – mondás: „Haveroknak mindent, az ellenségnek a törvényt.”

Manapság erről szól az európai értékek tárháza, a mágikus jogállam és az ezzel történő durva visszaélésen alapuló hadviselés. Arról van szó, hogy konvencionálisan az emberi együttélés normáira épülő jogrendet a pénzbürokraták önkényesen kiegészítik azt nagyon is felkavaró, oda nem illő tételekkel, míg az évszázados konvencionálisakat hanyagolják.

Kitalálják, hogy téves az elképzelés a nemi identitásról. Kettő helyett növekvő számú nemi identitás van. Házasság azonos neműek között is köthető (love is love). A földgolyón történő ide-oda vándorlás megélhetési célból emberi alapjog. Joga van mindenkinek munka nélkül alapjövedelemre. A család nem vérségi kötelék, hanem fakultatívan választható stb.

Az időközben birodalmi lerakattá züllött Európai Parlament és részben a bizottság eközben fokozza a tagállamokra a nyomást, hogy ezeket az őrületeket kodifikálják saját jogrendjükben. Ha nem teszik, oda a jogállam. Ha oda a jogállam, nem adható pénz a közös költségvetésből, ami jog szerint megillet, de az új értékeken alapuló „jogállami normák” szerint már nem jár.

A modellben a haverok elsősorban a pénzhatalmi tényezők, amelyek az unióban nem kérnek, hanem utasítanak, újabban személyesen is megjelennek. Haverok a beavatott kormányok is, és mindazon politikusok és civilek mindaddig, amíg nincs ellenvetésük. Ha a legcsekélyebb ellenvetés is felmerül, rögtön kiderül valami leleplező az okvetetlenkedőről.

Ez történt David Cameronnal, aki betartotta az unióból való kilépésre tett népszavazási ígéretét. A legutóbbi Macron- és Merkel-féle megnyilvánulás is magáért beszél. Néhány napja még bírálták a közös vakcinabeszerzést és az orosz anyagot jónak találták. Vélhetően szóltak nekik. Mára az a véleményük, hogy nagyon is hasznos munkát végzett a bizottság ebben az ügyben is. Ezt sürgősségi videókonferencián adták a közönség tudtára. Még egy gyanú a vakcinabeszerzés körüli birodalmi érdekérvényesítésre.

Sajnos a patrióta oldal sokáig nagyon gyanútlan volt, a támadást felkészületlenül kapta, és nagyon későn kapcsolt. Az eredményes ellenállás záloga ugyanis a tisztánlátás. Mindenekelőtt legyen világos, hogy itt már rég nem a konvencionális bal- és jobboldal, hanem a pénzbirodalmi globalisták és a hazaszerető patrióták élet-halál harcáról van szó. Bár a globalisták fő fészkei a baloldalon vannak, a jobboldal sem mentes tőlük.

Az Európai Néppártot már alig lehet megkülönböztetni a baloldaltól, már csak egyének szintjén. Patriótaalapon a baloldali tradicionális szociális szempontok és a magántulajdonon alapuló gazdaságműködtetés sikeresen harmonizálható, erre nemzetközi példák is vannak.

Thilo Sarrazin igazi szociáldemokrataként írta műveit, igaz éppen ezért került ki a birodalmi szekértolóvá vedlett jelenlegi német szocdem pártból. (Nálunk az SZDSZ ennek esélyét ütötte el a négyigenes népszavazással). A jelenleg patriótaalapon működő kormányok kezében nagyon sok potenciálisan hatékony eszköz van.

Ennek bizonyítéka éppen Donald Trump példája volt. Ő elkezdte elbeszélni az eddig elbeszéletlent, de nem ért a történet végére, mert nem hagyták. Nemcsak beszélt, nagyon sokat tett is. Mindenáron meg kellett szabadulni tőle. Legelőször el kellett hallgattatni még elnökként.

Be kellett indítani azonnal az ellenpropagandát. Azt kell mondani, hogy sehol nem tudta bizonyítani a választási csalásokat. Ez azonban csak az igazság fele, de nem a lényege, mert klasszikus humorista-habzóborászunkat idézve, nincs az igazság minden részlete kibontva. A csokoládénál sem a csomagoláson van a lényeg, hanem azon, ami a csomagban van.

Az állítás bizonyítékait megvizsgálni hivatott „független” bíróságok ugyanis egyként nem voltak kíváncsiak a bizonyítékokra, hanem lapáttal szórták ki a kereseteket. (Az európai bíróságokon sem nagyon érdeklődnek patrióta ügyeket alátámasztó bizonyítékok iránt.)

Patrióta kormányok sokat tehetnek a pénzbirodalom törvényen kívüli módon működő médiaegységeinek és felforgató „civiljeinek” megregulázásában is. Nem szabad tűrniük az egyoldalú véleményterrort, és az ellenvélemények elhallgattatását. Tudatosítani kell azt is, hogy a jog forrása a nép, amelyet választott képviselői útján alakít. Ha nem jól működnek, leváltja őket. Nem lehet jognak deklarálni olyan tételeket, amelyeket senki által meg nem választottak és jórészt arctalanok követelnek jogként elfogadni.

Ez nem jogállamokat, hanem jogfosztott államokat eredményez, azaz diktatúrát. Régóta kilóg ugyanis a jogállami szimbolikus talár alól az újszerű európai jogbiztonságot diktálók fordított sertésbőr erőszakszervezeti egyencsizmája. Sok még a teendő a báránybőrbe bújtatott farkas természetű jogállami hatóságainak megállítására, de a helyzet nem reménytelen, ha a népnek elmondják a lényeget. Ez az egyetlen remény az őrület megállítására.

(A szerző közgazdász)


Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Covid-másnap

ĀFogják a fejüket a nyugat-európai vezetők Párizsban, Brüsszelben, Berlinben – mindenhol csak fejfájás