Bogár László

Vélemény és vita

Az állam én vagyok

Az állam én vagyok szállóigét XIV. Lajosnak tulajdonítják ugyan, de aki ma méltán jelenthetné ki azt, hogy ő az állam, az nem más, mint az a valaki vagy valami, amit „mélyállamként” szoktunk mostanában említeni

Bár a meghatározó globális beszédmód a mélyállamnak már a feltételezését is ostoba és elvakult összeesküvéselmélet-gyártásnak minősíti, de ettől még (vagy annál inkább) érdemes eltöprengenünk arról, hogy mi is ez a sajátos jelenséghalmaz, és hogy miért és hogyan kapcsolódik a Napkirály uralkodásához. Az elmúlt évek egyik leggyorsabban terjedő globális politikai fogalma tehát a mélyállam (angolul „deep state”).

Bár nincs egyértelmű meghatározása, de ez a sajátos konstrukció nem más, mint a nem létező világbirodalom nem létező magánállamának az a rejtett, de annál valóságosabb és ütőképesebb struktúrája, amelynek alapvető feladata, hogy a formálisan létező nemzetállami adminisztráció mellett, alatt, de leginkább felett a birodalom alapvető céljainak rendelje alá az államgépezet működését.

E szerveződés globális központi egysége természetesen a jelenlegi világ­-birodalom szerepét betöltő Amerika adminisztratív rendszerében működik, de sikerességének alapvető feltétele az, hogy lokális ügynökhálózatát a világ valamennyi nemzetállami struktúrájában felépítse és működtesse.

A globális média kommuniká­ciós hálózatait felhasználva ezért tud olyan hatékony pusztító erő lenni a világ bármely pontján, „csinált forradalmainak” láncreakcióival ezért tud romba dönteni bármit, bárhol, bármikor.

De még mielőtt a mélyállam mibenlétének részletesebb kifejtésébe belekezdenénk, érdemes kicsit visszatérni a Napkirályhoz, illetve ahhoz az uralmi konstrukcióhoz, amelyet a hivatalos történetírás többnyire „abszolutizmusként” nevez meg, és amely elleni lázadásként a Napkirály uralkodása alatt Angliában, aztán a Napkirály dédunokájának unokája személyében Franciaországban kivégeznek egy-egy királyt. (Ezeket a precízen felépített „csinált forradalmakat” angol és francia polgári forradalomként ismerjük.)

Erre a két kivégzésre uralmi szempontból semmi szüksége nem volt annak a bizonyos nem létező hatalomnak, a mai világot is uraló globális pénzhatalmi rendszernek, e kivégzéseket így elsősorban szimbolikus üzenetként használta. Az „abszolutizmus” ugyan a lejátszástechnikai felszínen a királyi hatalom féktelen tobzódása, az uralkodói akarat elszabadulása, ám valójában egészen másról van szó.

A valóságos hatalmat már akkor is a kezében tartó globális pénzhatalom ugyanis ennek az uralmi konstrukciónak a létrehozásával kettős történelmi célt ért el igen sikeresen. Az egyik az volt, hogy a globális kapitalizmus belső infrastruktúráját s különösen a globális gyarmatosító terjeszkedés roppant költséges és igen kockázatos alapvető szerkezeti elemeit „állami pénzen”, vagyis a már így is kellőképpen kifosztott, bár a politikai jelszavak szintjén éppen akkor egekbe emelt „NÉP” további kifosztásával oldják meg.

A másik ehhez szorosan kapcsolódó cél pedig az volt, hogy az így reménytelenül eladósított királyi kincstár deficitjét előzékenyen ugyanez a pénzhatalom finanszírozza meg, úgy hatalmába kerítve ezzel, hogy az bármikor bedönthető legyen. Ebbe a végzetes csapdába sétált bele I. Jakab angol király fia, I. Károly, majd a Napkirály és dédunokája, XV. Lajos uralkodása után ez utóbbi unokája, a vétlen áldozat XVI. Lajos.

Mindezt azért tartottam fontosnak előre bocsátani, mert ez a halálos csapda a „mélyállam” első látványos történelmi megjelenése, és mivel ez a mintázat már akkor ott, elsőre is kiválóan működött, a mélyállam alapvető működési sémája azóta se nagyon változott.

A globális hatalmi szuperstruktúra professzionálisan kiképzett ügynökhálózatát mintegy élősködő vírusként beépíti a nemzetállam hivatalos, „látható” struktú­ráiba. A nemzetállami költségvetéssel finanszíroztatja meg e rejtett globális birodalom világméretű hatalomgyakorlásának költségeit, azt a katonai, kereskedelmi, pénzhatalmi és gigantikus médiahatalmi komplexumot, amely lehetővé teszi számára a világhatalmat.

Az ennek nyomán katasztrofálisan eladósított nemzetállami költségvetés általa előidézett deficitjeit aztán persze „előzékenyen” szintén ő finanszírozza meg, ezzel bezárva a végzetes csapdát. Itt is megmutatkozik a fraktálok, vagyis az önismétlő mintázatok rendkívüli jelentősége, hisz a bevált történelmi mintázatot újra és újra alkalmazza a lelepleződés minden veszélye nélkül, hisz a lelki, erkölcsi, szellemi energiaáramlás rendszereit felszámolni képes médiagépezete önreflexióra már teljesen képtelenné tette a világ helyi társadalmait.

Napjaink világában ez az professzionális kifosztó rendszer éppen ezért csak akkor tud működni, ha ügynökei a világ valamennyi lokalitásában ott vannak. Vagyis a mélyállam a világbirodalmi központ (jelen esetben az Amerikai Egyesült Államok) nemzetállami adminisztrációjában épült fel ugyan, de globális feladatainak csak akkor tud eleget tenni, ha hibátlanul működtetni képes világméretű hálózatát.

Ezt azért fontos tudatosítani, mert a magyar államgépezetben az uralmi „szakszerűség” már a kiegyezés óta egyet jelent a mindenkori birodalomhoz való feltétlen hűséggel, s ez a rendszerváltás rendszerében sincs másként. Ráadásul az utóbbi egy-két évtized során a fiatal értelmisé­giek számára az anyagi és szimbolikus javakhoz hozzáférés egyetlen esélyét nyújtó pályaként képes felmutatni a birodalom kiszolgálását. Mindez rendkívüli veszélyforrás, hiszen a nemzetállami önazonosság felszámolásának legbiztosabb útja éppen ez.

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Blanka vége

ĀFricska. „Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!” – mondá Ádám

Dippold Pál

Dippold Pál

Ursula-bukta

ĀUrsula von der Leyen megbukott. Egyelőre csak történelemből. Az Európai Bizottság elnöke egy interjúban magyarázkodott a napokban az unió vakcinaügyi töketlenkedéséről