Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Házaló boldogság

Gyakran találok a virtuális és valódi postaládámban is „kéretlen” küldeményeket, amelyek az időre, a haszontalan információk ­miatti agyterhelési kapacitásra és a pénztárcára vonatkozó takarékossági okokból azonnal a kukában kötnek ki

A virtuális szemetet némi „tanulás” után a levelezési rendszer megjegyzi. Internetes kereséseim során a világhálós algoritmus erre a leszokási képességre nem sok hajlandóságot mutat, hiszen a sok-sok tiltás, az irreleváns vagy zavaró hirdetések bejelentése miatt már a legostobább kísérleti patkány is megtanulta volna, hogy nem vagyok fogékony az ideológiai érzékenyítésre, nincs szükségem potencianövelőkre, és nem érdekelnek az alternatív vérnyomáscsökkentő szerek.

Bevallom, néha adatlopásra gyanakszom: elektronikus receptjeim között vannak vérnyomáscsökkentők; szoktam interneten könyvet rendelni – ami magyarázza a könyvhirdetéseket –; viszont így annak is könnyen utána tudna járni a programozott robotagy, hogy nincs jogosítványom, ezért hiába bombáznak a legújabb autómodellekkel és márkaakciókkal.

A globális technológia egyelőre a kontextus értelmezésére nem képes, csak a szavak kiszűrésére. A „robotpatkány” nem tudja például, hogy a „liberális” jelző nálam eszmetörténetileg inkább pozitív, mai gyakorlatában inkább elfajzott és negatív jelentésű; hogy a fekete és fehér „nem szín”, a férfi és nő pedig „nem” (mármint biológiai és teremtett) – de azt sem értelmezi, hogy mi a Jóság és Szeretet, nem beszélve a hazaszeretetről.

Noha abban már nem lehetek biztos (s ez nem tölt el nyugalommal), hogy egy listázó program ne tudná azonnal megállapítani vallási nézeteimet és ideoló­giai hovatartozásomat…

Amúgy nem erről akartam írni, mert a virtuális világban az is átértelmeződik, hogy ki van a „toronyban”, ki a „toronyházban” vagy a tanyán, s mi a torony; hogy az nemcsak menedék, de lehet akár egy, a lakótelep közepén kialakított messzelátó is. Nos, a lakótelepi messzelátóhoz a minap éppen a boldogság kopogtatott be, pontosabban: a postaládámból szólított meg.

„Ésszerű útikalauz a jobb élethez” – írta a névtelen szerző az alcímben, a „Boldog élet” 21 szabályát foglalva össze. Nem tudom, ki volt a „boldogsággal házaló”, az viszont az impresszumból kiderül, hogy a hetvenoldalas, az Egyesült Államokban magyar (és ki tudja, hány) nyelven nyomtatott füzetet a Ron Hubbard Kiadó gondozta.

A kritikus olvasó számára azonnal kiderül, hogy szcientológuspropagandáról van szó, mert Hubbard az általa a „mentális egészség modern tudományának” nevezett üzleti vállalkozásból alapított vallást.

A 21 pontban ott van a Tízparancsolat, az újszövetségi üzenetek és ókori bölcsességek egy része is; nem hiszem, hogy sokan megkérdőjelezik a tanácsok helyességét. Törődj az egészségeddel; légy mértékletes; ne légy szabados a szerelemben; segítsd a gyerekeket, és tiszteld a szüleidet; mutass jó példát, óvd a környezetedet, légy szorgalmas és kompetens!

Vagy: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne tégy törvényellenes dolgot; ne árts a jó szándékú embereknek, tartsd meg az adott szót; légy szorgalmas, ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, ha ők is tennének veled! Sőt a 10. pontban, mint a boldogság elérésének garanciája, az ókortól érvényes etikai közjó gondolata is ott van, aktuálpolitikai köntösben: „Támogasd az egész nép érdekében felállított és vezetett kormányt!”

Ennek kifejtését olvasva, erősödik a gyanakvásunk, hiába próbálja a majd’ félszáz magyarázó lábjegyzet a tudományos megalapozottság látszatát kelteni. A propaganda szerint csak az vezet „boldogsághoz”, ha a kormány az „EGÉSZ” nép érdekében működik (kétszer is végig nagybetűvel). Aki nem az „egészet” képviseli, az „zsarnok”, azzal nem szabad együttműködni, ott az együttműködés megvonásával az embereknek reformot kell előidézni.

Hányan értik vajon, hogy milyen lopakodó bomlasztásról van szó; hogy a pozitív üzenetek sokaságába rejtve, úgymond szimpátiát teremtve, a többségi demokrácia megkérdőjelezéséről, így a káoszteremtésről van szó? S az érzékenyítő átnevelésről: már kisiskolás korban meg kell tanítani a gyereknek, hogyan lehet majd jobb kormányuk, hogy életüket ne a zsarnokság árnyékolja be.

Itt már a 7. pont is nagyobb súlyt kap, ami arra szólít, hogy „igazsággal” éljünk. S találják ki, vajon honnan származnak az igazságot gátló hamis információk, amelyek túlélési esélyeinket csökkentik? – „iskolából, társaságból, a foglalkozásunkból”. S igen veszélyes az ezt követő kijelentés is: „Senkinek nincs joga hozzá, hogy adatokat erőltessen rád, és utasítson, hogy hidd el őket, különben megjárod, Ha számodra az adat nem igaz, akkor nem igaz.”

A kritikus gondolkodás alapja valóban a bizonyítatlan állítások megkérdőjelezése, viszont a fejezet utolsó mondata („Ha számodra az adat nem igaz, akkor nem igaz”) megint a káosz, a tudományos tények megkérdőjelezésének is áruló jegye.

Az „érzékenyítéssel” tanítható szubjektív igazságérzet ezek szerint felülírja a ténybeli igazságokat vagy a pedagógiai elveket, sőt arra szólítanak, hogy tegyünk félre mindent, ami a tankönyvekben van.

Ennek a szép szavakba rejtett bomlasztó ideológiának a jegyében újraolvasva a kiadványt, a „boldog élet” egyáltalán nem boldog. Sőt félelmetes, ami bár csupa látszólag „jó szándékkal van kikövezve”, de megkívánja a kritikusan szelektív olvasatot, amelyre a célzott közösségek kevésbé vannak felkészülve.

(S a kiadvány magyarországi terjesztését segítő alapítvány elsősorban az iskolákra koncentrál, ami a rejtett összeesküvés-elméletekkel a gyermeket már eleve elidegenítené attól a társadalomtól, amelybe bele kellene magát tanulnia.)

Dobjuk kukába e „házaló boldogságot” – küzdjünk érte inkább, még ha nehezebb is, mint ahogy az a könyvekben le van írva!

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Gazdaság-újraindítás

ĀA költségvetés stabilizációja, a fegyelmezett gazdaságpolitika, valamint a beruházásösztönző fiskális és monetáris politika járult hozzá ahhoz, hogy Magyarországot felkészülten érte a járvány

Deme Dániel

Deme Dániel

Von der Leyen botladozik

ĀA liberális torzításoktól paralizált, öncélú brüsszeli szervezet nem tudja és nem is akarja képviselni az európai polgárok többségének érdekeit, értékeit