László Tamás

Vélemény és vita

Az élet védelmében

José H. Gomez érsek kinyilvánította, hogy az abortusz, az eutanázia, a halálbüntetés, a bevándorlás, a rasszizmus, a szegénység, az igazságszolgáltatás, a gazdasági fejlődés prioritásai nem pártfüggőek

Huszonöt évvel ezelőtt állapította meg Szent II. János Pál pápa, hogy a világban az élet és a halál civilizációjának harca folyik. Az eltelt időszakban a pápa figyelmeztetése és világos, egyértelmű állásfoglalása ellenére a halál civilizációja előretörésének vagyunk tanúi. Ez leginkább a balliberális nézetek uralomra jutásának tudható be, elsősorban Európában és az Egyesült Államokban, míg a fejlődő világ legfeljebb csodálkozásának ad hangot a folyamatok láttán.

Számukra az életnek nagyobb értéke van mind az egyéni életben, mind az élet továbbadásában, és ők adják a Föld népességének nagyobb részét. Erről sem szabad elfeledkezni, amikor az emberi életet és az érinthetetlen emberi méltóságot vizsgáljuk egyetemesen – a fogantatástól a halálig.

A balliberális nyomulásnak számtalan frontja van ebben a harcban (csak a közelmúltból néhány): a BBC oktatási anyaga szerint százféle nemi identitás létezik, a magzat életét még a nyolcadik hónapban, sőt megszületése előtt is törvényesen ki lehet oltani, a különböző, csekély számú képviselőre vonatkozó devianciákat a normalitás szintjére kívánják emelni, támadják a családot, a gyermekvállalást, a keresztény hitet – a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon –, az állati jogok előrébb valók, mint az ember jogai és a sor hosszan folytatható.

Mindez a szabadság hamis, mert korlátok nélküli értelmezéséből fakad, uralomra juttatva az egyéni önzést és a jövőbe vetett hit hiányát. A jog és kötelesség egyensúlya megbomlott, utóbbi háttérbe szorult. Az egyéni és közbűnök relativizálása miatt az erkölcsi érzék megrendült.

A keresztény–konzervatív, nemzetben gondolkodó értelmiség és az ehhez igazodó közvélemény későn eszmélt, minden téren – a média világában, az oktatás-felsőoktatás,  művészetek-közművelődés terén, a közösségszervezésben, a közpolitikában, de a gazdasági élet szemléletében is – visszaszorult, jelentős pozíciókat vesztett. Az utóbbi évek eszmélése, ami számos publikációban, mozgalomban jelenik meg, legfeljebb arra volt elegendő, hogy magára találjon az ezen nézetek szerint élni kívánók sokasága, hogy észrevegyék, hogy ők a többség, és a másik oldal csak hangos kisebbség.

Az, hogy az élet és a halál civilizációjának küzdelme mennyire jelenvaló, néhány közelmúltbeli esemény, megszólalás révén válik nyilvánvalóvá. Időrendben első helyen említendő, hogy Donald Trump leköszönő amerikai elnök utolsó döntéseként meghirdette az emberi élet szentségének nemzeti napjaként január 22-ét. A döntéssel kapcsolatos nyilatkozatban – többek között – ez áll:

„Minden emberi élet ajándék. Legyen az megszületett vagy meg nem született, fiatal vagy idős, egészséges vagy beteg, minden ember Isten szent képmására teremtetett. (…) Az emberi élet szentségének ünnepnapján az emberi létezés csodáját ünnepeljük, és megújítjuk elköteleződésünket afelé, hogy az élet olyan kultúráját építsük fel, amelyben minden korú személy védelmet élvez. (…) Ebben a hónapban lesz 50 éve, hogy (…) egy alkotmányosan hibás döntés felülírt abortuszt tiltó törvényeket, ez több mint 50 millió ártatlan élet kioltását eredményezte. Erős anyák, bátor diákok, hihetetlen közösségi tagok és hívők erőteljes mozgalmat visznek, hogy felébresszék Amerika lelkiismeretét, és helyreállítsák a hitet abban, hogy minden élet tiszteletre, védelemre és gondoskodásra méltó. E számtalan életpárti úttörőnek köszönhetően a felhívás, hogy minden ember ismerje el az élet szentségét, hangosabb Amerikában, mint bármikor azelőtt.”

Egy életpárti szervezet a leköszönő elnököt 2020 legéletpártibb személyévé választotta, mivel mandátuma alatt többet tett a meg nem született életek védelméért, mint bármely más amerikai elnök a történelemben. Az elnök döntését annak tudatában hozta, hogy Joe Biden megválasztott elnök ígéretet tett Trump életpárti rendeleteinek visszavonására. Ezek a visszavonások már részben meg is történtek, és félő, hogy Trump utolsó döntését is el fogják lehetetleníteni.

Nem véletlen, hogy Joe Biden beiktatásakor adott ki közleményt az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának elnöke. Már az elején leszögezi José H. Gomez Los Angelesi-i érsek, hogy imádkozik az új elnökért és családjáért. Kinyilvánítja, hogy az abortusz, az eutanázia, a halálbüntetés, a bevándorlás, a rasszizmus, a szegénység, a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás, a gazdasági fejlődés és a nemzetközi béke témakörében kinyilvánított prioritásaik soha nem pártfüggőek, azokat Jézus Krisztus evangéliumai és az egyház társadalmi tanítása alapján fogalmazzák meg.

Örömét fejezi ki az érsek Biden elnök katolikus hite miatt, ugyanakkor éppen erre hivatkozva hívja fel a figyelmét az ebből eredő következményekre: „Kénytelen vagyok rámutatni, hogy új elnökünk elkötelezte magát bizonyos irányvonalak mellett, amelyek morális értelemben rossz irányba vezetnek, és fenyegetik az emberi méltóságot, legsúlyosabban az abortusz, a fogamzásgátlás, a házasság, a gender területén.”

Majd így folytatja: „Remélem, ahelyett, hogy – amint megígérte – még inkább könnyítené az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való hozzáférést, az új elnök és adminisztráció az egyházzal és a jóakaratú emberekkel való együttműködést választja. Azt remélem, párbeszédet kezdhetünk azokról az összetett kulturális és gazdasági tényezőkről, amelyek abortuszra ösztönöznek és elbátortalanítják a családokat.

Azt is remélem, hogy végre elkezdhetünk együtt dolgozni azon, hogy legyen egy koherens családpolitika az országban, amely elismeri, hogy különleges jelentősége van a szilárd házasságoknak és a gyermeknevelésnek a gyerekek jólléte és a közösségek stabilitása szempontjából. Amennyiben az elnök az egyház vallásszabadsága teljes tiszteletben tartásával belekezdene ebbe a párbeszédbe, azzal nagyon sokat tenne a polgári egyensúly és az ország szükségletei helyreállításának érdekében.”

E két egymás mellé rakott dokumentum rámutat arra is, hogy mik lehetnek azok az egyetértési pontok, ahol a magyar és az amerikai kormány együttműködhet. Mindenképpen ilyen a magyar családpolitika, amely a Trump-kormányzat elismerését váltotta ki. Ugyanez mondható el az üldözött keresztények megsegítéséért viselt, szinte egyedülálló magyar felelősségvállalásról, a Hungary Helps Programról is.

Végezetül: hazánkban is vannak erős anyák, bátor diákok, hihetetlen közösségi tagok és hívő emberek, akik együttesen képesek visszaszorítani a halál civilizációját Magyarországon is – a túlnyomó többség egyetértésével találkozva. Bátran hallassuk a hangunkat, Szent II. János Pálra hallgatva: „Ne féljetek!” Közösen alakítsuk az élet civilizációját a Kárpát-medencében!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A Frontex-zsákutca

ĀA menedékjog létező szabadságjog (Magyarország tavaly is több száz esetben alkalmazta), a migráció azonban nem. Az oltalomra minden embernek joga van, ám a bevándorlás nem alapvető jog. Ezt keveri össze politikai szándéktól vezérelve Brüsszel

Lóránt Károly

Lóránt Károly

A hiányzó közös hang

ĀAz Európai Unió tagországainak alapvető nemzeti érdeke az lenne, ha mind Oroszországgal, mind Kínával békés, kiegyensúlyozott viszonyt folytatnának, hiszen egyik ország sem jelent sem katonai, sem ideológiai veszélyt az unió államaira