Vélemény és vita
Mirákulum
A furcsa dokumentumra a levéltárban akadtam rá. Arról szólt a szigorúan bizalmas feljegyzés 1953 márciusában, hogy egy ismeretlen repülőgép tölgy- és nyárfaleveleket szórt le három településre
A tényt megerősítették Galgahévíz, Hévízgyörk és Üllő községek „dolgozó parasztjai és a termelőszövetkezetek tagjai”. A riadalom abból adódott, hogy az igen nagy magasságból érkezett faleveleket röptükben röplapoknak hitték, ezért rögvest értesítették a történtekről a Pest megyei Államvédelmi Hatóságot. „A kihallgatások alkalmával és a kihallgatások után Berki József [üllői] tanácselnökkel és Hafjek László áv. szds elvtárssal átvizsgáltuk a Petőfi és a Hunyadi utcát és annak környékét, kb. 3–400 méteren – állt a jelentésben. Ez alkalommal igen sok levelet gyűjtöttünk össze… A levelek teljesen száraz állapotban vannak...”
Az üllői mezőgazdasági osztály vezetője, Matolcsi János egy ugyancsak szigorúan bizalmas feljegyzésben Rákosinak is ír a nem mindennapi esetről, a pártvezér a szignójával látja el az értesítést. Ahelyett, hogy jót mulatnának a dolgon, az ügy felkavarja az állóvizet. A levelekből megküldik a mintákat az ÁVH-központnak is, ahol vegyvizsgálatnak vetik alá őket! Kiterjedt nyomozás kezdődik – eredmény nélkül. Érthető az ÁVH félelme. 1953 tavaszán éppen egy olyan perben ítélkeznek, amikor röplapokat szóró fiatalok állnak a bíróság előtt.
A tizenhat vádlott közül egy fiatalembert halálra, kettőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. A fiatalok 1950 és 1952 között a vonatok utolsó kocsijának utolsó fülkéjéből szórták ki a röplapokat, de hogy ne hagyjanak nyomot maguk után, a nyomtatástól kezdve kesztyűt húztak. A röplapokon egyebek mellett a következők álltak: „Magyarok! Mi mégis bolsi jármot hordunk, ide vele, magyar kardunk!” Vagy: „Magyarok, ébredjetek! Ha minden ember csak egyet üt, holnapra nem marad bolsi!”, „Kötelet Rákosinak!”
A hulló falevelekről azt olvashatjuk az értelmező szótárban, hogy a tölgy „erős, magas növésű, karéjos levelű erdei fa”. „A nyárfalevél a fa hosszú, könnyen mozgó levele.” A görög mitológia szerint a tölgy Zeusz és Héra szent fája. Alacsony gyulladási hőfoka miatt a villám nagyon kedveli. De ami ennél is érdekesebb: leveleinek susogásából jósoltak Dodonában. A nyárfa mitográfiai adatai is igen gazdagok, mert a halál, a feltámadás és az újjászületés szimbóluma. Júdás állítólag egy rezgőnyárfára akasztotta fel magát, átkos fa – mondják egyesek –, és csak a vámpírok távoltartására alkalmas. Vajon miről susogtak az „égből jött” tölgy- és nyárfalevelek? Kiknek állt szándékukban megtréfálni, figyelmeztetni, elgondolkoztatni a diktatúra urait? Kiknek üzentek a levelekkel? Volt-e valamilyen összefüggés a röplapokat terjesztő és elítélt fiatalok, illetve az „égi jelenség” között? Az időpontok tudniillik összecsengenek. Kérdések, amelyekre nincsenek feleletek.
Arról nem szól a fáma, hogy mire jutottak a nyomozók. Sikerült-e megtudniuk, hogy ki vezette a repülőgépet, amely előidézte a kalamajkát. Azt viszont kiderítették, hogy nem idegen repülőgép volt. De ahogy az idős emberek egyre többet beszéltek a különös eseményről, azt is kezdték susogni, hogy a tölgy- és a nyárfalevelek hullása mirákulum volt! Csoda. Különben is: aki a csodákban akar hinni, azt úgysem lehet lebeszélni a csodákról. Majd jön egy új Mikszáth, és megírja, hogy mi is történt azokkal a fránya levelekkel.
(A szerző újságíró)