Lóránt Károly

Vélemény és vita

Törésvonalak Amerikában

A főhatalmat ismét visszaszerző „mélyállam” Donald Trumpnak még a nyomát is ki akarja törölni az ameri­kaiak emlékezetéből.

Joe Biden, az új elnök első intézkedéseivel Trump legemblematikusabb, az őt támogatók gondolkodását tükröző intézkedéseit eltörölte. A mexikói határon épülő fal építését leállította, visszatért a párizsi klímaegyezményhez, feloldotta a muszlim országokból való beutazás korlátozását, elrendelte az illegális migránsok újraszámlálását azzal a céllal, hogy állampolgárságot és ezzel együtt szavazati jogot adjon nekik, és felszámolta az 1776-os bizottságot. Mielőtt továbbmennénk az amerikai társadalom törésvonalainak elemzéséhez, álljunk meg egy pillanatra az utóbbi intézkedésnél, mert, gondolom, erről itthon keveset lehetett hallani. Az 1776-os bizottságot Trump az elnöksége utolsó hónapjában, 2020 decemberében állította fel azzal a céllal, hogy választ adjon a New York Times százoldalas történelmi tanulmányára (1619 Project), amely az amerikai történelmet az afroamerikaiak, azon belül is a BLM (Black Lives Matter) mozgalom szemszögéből ábrázolja, elítélve a „fehér szupremáciát”. A The 1776 Report nevű, sebtében elkészült 41 oldalas tanulmány lényegében az amerikai történelemről szól, úgy, ahogy azt mi is tanultuk annak idején (az 1619 az első rabszolgaszállítmányra, az 1776 pedig a Függetlenségi nyilatkozatra utal). A tanulmány megállapítja, hogy: „Az Egyesült Államok egyetemei ma gyakran az Amerika-ellenesség, a rágalmazás és a cenzúra melegágyai, amelyek együttesen jobb esetben a megvetést, rosszabb esetben kifejezett gyűlöletet plántálnak a hallgatókba és a tágabb kultúrába az ország iránt.” A tanulmány azután az oktatásról, ezen belül a hazaszeretetre való nevelésről és a hazaszeretet országot megtartó erejéről beszél: „Mint minden szeretetet, amely méltó a nevére, ezt a szeretetet is önként kell magunkba fogadni, és minden szentimentalizmus nélkül elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy együtt éljünk a csalódásokkal, a kritikákkal, a nézeteltérésekkel, az ellenkezésekkel, sőt az erkölcsi érettséggel és nyitottsággal együtt járó szégyenérzettel is. De mindazonáltal ez a hazaszeretet és az általa nyújtott mély alapok nélkül köztársaságunk elpusztul.” (Csak zárójelben jegyzem meg az utókor számára, hogy nálunk még a legvadabb kommunizmus idején is volt olyan fogalom, hogy szocialista hazafiság, és volt néphadsereg, amely a kritikus időben – 1956 – a nép mellett állt.) Természetesen az 1776-os bizottság anyagát a „történészek” (mintha csak itthon történne) történelemhamisításnak minősítették.

Az 1776-os bizottság anyagának fogadtatása rávilágít az amerikai társadalom egyik jellegzetes törésvonalára, a nemzeti és a nemzetek feletti értékrend közötti ellentmondásra. Ezt az ellentmondást példázza, hogy a mélyállamot képviselő média és politikusok teljesen rendben lévőnek találták, hogy a BLM mozgalom amerikai zászlót égetett, és amerikai politikusok szobrait döntötte le. Igaz, a mélyállam képviselőinek ősei többnyire nem a Mayflowerrel érkeztek Amerikába, hanem a 19. század második és a 20. század első felének közép-európai bevándorlóiból kerülnek ki. Például a New York Times Magazinban publikált 1619 Projekt szerzője, Nikole Sheri Hannah-Jones is félig afroamerikai, félig pedig cseh–angol felmenőkkel rendelkezik. Az identitás, hogy ki legbelül hova tartozónak érzi magát, számít, kiélezett esetekben nagyon számít. A BLM mozgalmakra és az amerikai egyetemeken tapasztalható politizálásra adott válaszok élesen húzták meg az elválasztó vonalat az Amerikát hazájuknak és az Amerikát lakó­helyüknek tekintők között.

A másik törésvonal etnikai jellegű. Amerikában számos nép leszármazottai élnek, érdekes módon a legtöbben, 14,7 százalék, német eredetet jelölnek meg, ezt követik a feketék 12,3 és a mexikóiak majdnem 11 százalékkal.

Nagyobb csoportok még az írek 10,6, az angolok 7,8 és azok a fehérek, akik őseiket már amerikai­ként jelölik meg 7,2 százalékkal. Az eredetre sokszínű népesség etnikai és kulturális szempontból három nagyobb csoportra osztható, a fehér nem latinokra 61,5, a latinokra 17,6 és a feketék 12,3 százalékára. Ez összesen 91,4 százalékot tesz ki, a fennmaradó rész számos más etnikai csoport (főleg ázsiaiak) között oszlik meg.

A Trump-ellenes BLM mozgalom világosan mutatta, hogy a feketék általában nem a republikánus párt támogatói, hasonlóképpen a kaliforniai választási eredmények jelezték, hogy a főleg mexikóiak által lakott állam többségében a demokratákra szavaz. A szavazási eredmények világosan mutatják, hogy az egyes rasszok között jelentős törésvonalak húzódnak, amelyek a feketék és a fehérek között a legerőteljesebbek (ezt jelzi a BLM mozgalom), és talán kisebb mértékűek a fehérek és a latinok között, aminek művészi feldolgozását láthattuk Berstein West Side Story című musicaljében.

Végül a harmadik törésvonal a jövedelmi különbségek növekedése, a politikai stabilitást általában biztosító középosztály erodálódása. Az Egyesült Államokban – ahogy az egész euroatlanti térségben – a neo­liberális gazdaságpolitika, a piacok és ezen belül a munkaerőpiacok megnyitása a globalizmus erői (konkrétan az olcsó bérű ázsiai országok versenye) előtt, továbbá az adórendszer progresszivitásának jelentős csökkenése lenyomta a béreket, és egyre nagyobb ollót nyitott az elszegényedő középosztály és a minden határon túl gazdagodó szűk réteg között. A széles rétegek elszegényedése kiélezi az etnikai feszültségeket, és a mobilitás hiánya miatt erősíti a területi szegregációt, végső soron – mint ahogy az elmúlt amerikai választások is megmutatták – veszélyezteti egy ország – a jelen esetben Amerika – politikai stabilitását. Mindehhez tegyük hozzá, hogy ez két összekapcsolódó ideo­lógia jegyében történik, az egyik a kultúrkommunizmus, amely a frankfurti iskola tanaira támaszkodva támadja a nemzetállamok történelmi alapjait, a másik a neoliberális gazdaságfilozófia, amelyik gazdasági oldalról igyekszik felszámolni a határokat és ezzel együtt a nemzetállamokat is. E két filozófia találkozik a háttérhatalom politikájában, konkrét intézkedéseiben, akár az Egyesült Államokról, akár az Európai Unióról van szó.

Ha az Egyesült Államok pártrendszere a fent leírt törésvonalaknak felelne meg, akkor talán kevésbé tapasztalnánk azt az elkeseredett küzdelmet, amit a legutóbbi választás hozott, mert az érdekek világosak lennének, és könnyebb lenne a kompromisszumok megkötése, mint például Európában, ahol, bár a pártok itt sem képviselnek már meghatározott társadalmi érdekeket, a rugalmasabb rendszer miatt – legalábbis eddig – nem került sor olyan jellegű összecsapásokra, mint az Egyesült Államokban. Az Egyesült Álla­mok kétpárti rendszere azonban, amely nem sokkal az állam megalapítása (a Függetlenségi nyilatkozat) után alakult ki, nem tudja a társadalom különböző érdekcsoport­jait megfelelően kezelni. Sőt az utóbbi évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két párt felett létezik egy harmadik hatalom, a „mélyállam”, amelynek önálló – az Egyesült Államok nemzeti érdekeitől eltérő – érdekei vannak, és ezeket az érdekeket – a pártfinanszírozáson és az általa birtokolt médián keresztül – mindkét pártban érvényesíteni tudja. E rendszerben a háttérhatalomtól nem függő Donald Trump megválasztása egy véletlen kisiklás, baleset volt, amelyet mindenáron kompenzálni kellett.

Ha Donald Trump vagy legalábbis az általa képviselt – és az említett 1776-os jelentésben körvonalazott – nemzeti Amerika újból hatalmi pozícióba akar kerülni, akkor Trumpnak nagyon kemény szervező munkát kell kifejtenie a következő években. Az amerikai történelem bizonyítja, hogy harmadik párttal kísérletezni felesleges, az egyetlen lehetőség az, hogy a konzervatív szavazókat meggyőzze arról, hogy a képviselői helyekre az ő (az 1776-os jelentés) elveit követő és nem a mélyállam által pénzelt jelöltek kerüljenek. Emellett ki kell nyúlnia a feketék és a latinok felé is, aminek érdekében felül kell vizsgálni a konzervatív pártot jellemző neoliberális gazdaságpolitikát. Ez az átalakítás nem egyszerű, kellenek hozzá tudásközpontok az ideológia kialakítására, kell média az üzenet közvetítésére, és kellenek a választókkal való közvetlen kapcsolatok. Ha Trump ezt a munkát elkezdi, akkor talán van esélye arra, hogy az általa és választói által képviselt értékrendet győzelemre vigye.

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Sötétség

ĀFricska. Nagy kínt okoz a DK pártportáljának, a Nyugati fénynek, hogy a kormány tavasszal törvényben szabályozná a közösségi oldalak gátlástalan, kirekesztő tobzódását

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Biztos forrásból tudom…

ĀA pletyka ragályosabb a vírusnál, ahogy a rémhírkeltés is nagyobb rombolást végez minden lelki nyavalyánál. Az álhír káros az egészségre, kiváltképp ha hihetően van csomagolva. Ezt pedig a hamis narratívát mesélő ellenzéki politikusok is jól tudják

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom