Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A nyelv (és a névadás) ereje

Egy látszólag ártalmatlan mozzanat figyelmeztetett újra a névadás és a nyelvhasználat erejére és a nyelvi kisajátítás jelenségére

Fotóművész barátom arról faggatott, hogy az országos tiszti főorvos (nyelvtanilag így helyes az írásmódja, nem egybeírva) „Én is fogok oltakozni” kijelentését a számítógép aláhúzza pirossal – jobb volna azt mondani, hogy: én is be fogom oltatni magam. Neki amúgy tetszik az oltakozni és az oltakozás kifejezés, ám elbizonytalanodott, aztán eszébe jutottak a következő szavak: hadakozni, tisztálkodni, törölközni, öltözködni stb. – Vajon besorolható-e az oltakozni szó ezek közé? – kérdezte.

Azt válaszoltam, hogy a kifejezés teljesen szabályos, hiába gondoljuk a szakzsargon részének, úgy viselkedik, mint bármelyik visszaható ige. Ha valaki fésülködik: megfésüli magát, ha étkezik: megeteti magát, így ha oltakozik, akkor beoltatja magát. Tárgyas igéről van szó, amelyből szabályosan képezhető az említett kifejezés, ráadásul választékosabb is (archaikusabbnak tűnik – noha nem az), tömörebb és magyarabb, mint a vonzatos ige kifejtése. A szövegszerkesztő amúgy nekem is pirossal jelzi a szót, erre azt mondtam, hogy ha zavarja, vegye föl a gép helyesírási szótárába, összes képzett alakjával együtt, beleértve az igekötős változatokat is. Mivel azt is fölvetette, hogy az oltakozás szerinte az önkéntes, közösségi tevékenységre utal, javasoltam, hogy az önkéntes és közösségi jelleget felejtse el – mert az már olyan ideológiai jelentésárnyalat, amelynek nem sok köze van a nyelvtani szabályokhoz.

Egyébként a barátoméhoz hasonló értetlenkedéssel fogadtam, amikor föltűnt, hogy tinédzser lányaim gyakran használják a random kifejezést. Csak utána kellett volna néznem a majd 150 ezer szócikket tartalmazó Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótárában, ahol az angol eredet mellett a jelentést is megtalálom: esetlegesen, véletlenszerűen választott, a kimenetel nem meghatározható. Én azonban maradok a magyarnál, bár most már tudom, hogy a randomizációt a klinikai vizsgálatoknál is alkalmazzák, amikor a gyógyszertesztek alanyait (hogy ki kerüljön az éles, ki pedig a placebocsoportba) véletlenszerűen választják ki.

Lányaimtól tanultam meg tehát a random kifejezést (a számítógép sem húzza alá, noha nem állítottam át a programot), ők pedig megtanulták tőlem a Halotti beszéd ómagyar, a nyelvi változások alapján rekonstruált, feltételezett változatát. „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por es homou vogymuk. Menyi milosztben terömtevé elevé miü isemüköt Ádámot, es adutta valá neki paraadicsumot házoá…” stb. – A nyelvi mellékjeleket nem tettem ki, ezért a zárt magánhangzók és diftongusok kiejtése sem helyes, de a mai magyar ugyanúgy nem érti meg, mint a mai angol Shakespeare-t vagy
a mai amerikai néha a mai britet…

Vagy az amerikai az amerikait, az európai az európait, a magyar a magyart – s itt most nem a nyelv-, hanem a társadalom- és az önismeretről van szó. S mivel a nyelv a nyelvhasználók lelkületét, gondolkodásmódját, ha úgy tetszik, világképét és attitűdjét is meghatározza: a névadás, majd a jelentéstulajdonítás hatalmáról van szó. Arról, hogy a ténylegesnek tűnő vagy a látszólagos demokráciák is egyre gyakrabban egy nyelvi diktatúra áldozatai lehetnek.

S nem kell messzire mennünk, elég „csak” a bibliai Genezisig tekintenünk.

A Teremtés Könyve úgy kezdődik, hogy mindannak, amit Isten teremtett, nevet is adott – magának a kimondásnak az erejével, mintegy mágikus hatalmával hozott létre eget és földet, sötétet és világosat, csúszómászókat és madarakat –, az élőlények elnevezését azonban rábízta az emberre. Ezzel adott hatalmat neki fölöttük. Ettől fogva pedig ezzel a hatalommal él vissza az ember, a kezdeti időköz képest különösképp a sokak szerinti utolsó időkben.

(Hogy mi az idő aktuális jelzője, arról nem dönthetünk, mert „az időt nem tudjuk” – azzal inkább magunkat jellemezhetjük –, ám ha a nyelvek bábeli zűrzavara jelzés volt arra, hogy az ember túl messzire merészkedett, a jelentések mai zűrzavara sem üzenhet ennél kevesebbet.)

Az önmaga kaotikus voltát (és önbeteljesítő pusztulását) segítő, magát kiváltságosnak kinevező ember átnevezi a férfit és a nőt¸ átnevezi önmagává az Istent, mert szeretne mindennek az irányítója lenni, mindeközben és mindennek érdekében meghatározza az Új Világ Rendjét – pusztán az általa alkotott „nyelvi szabályok” alapján.

S a nyelvi relativizmus ellen hadakozva maga relativizálja mindazt, ami az emberek nagyjából kilencvenvalahány százaléka számára alapvető értéknek számít.

Magáénak vallja a szivárványt is, amit egy modern, a nyelvkisajátítást magas fokon művelő, liberális kanonizálásra áhítozó költő le sem merhetne írni az ármány rímeként. Nagy László (az akkor még nem létező genderideológiától mentes) képeit is merészen gondolva tovább, saját szavaimmal, nem vágyva semmi liberális kánonra, például így:

„Ki feszíti föl a szivárványt, / s ki látja meg benne az ármányt; / hogy Istent leheljen az ágra, / az örökké maradó márványt / nem vonatkoztatva senki másra, / ki nem méltó az áldomásra, / mert maga-magát kelti vágyra, / elrohanva az éjszakákba; / ki imád a tücsökhegedűk / helyett hegedűpótló gyártmányt; / s ki vezet el a másvilágra / bennünket a megváltás nélkül – / s ki fektet le végül az ágyra, / élettelen testünk mutatva / az ördögnek föl menedékül?”

S ha már a visszaható igéket említettem elébb: a newtoni fizika vagy az isteni metafizika tulajdonképpen nem különbözik egymástól – a cselekvés mindig visszahat önmagára: egy erő mindig a vele arányos ellenerőt kelti életre. Persze, ennek ideje lehet, hogy randomszerű, de épp ezért kell fölkészülnünk a legnagyobb rosszra, mindig remélve a lehető legjobbat. Talán még azt is, hogy a fekete vagy a fehér pusztán önmagát jelentse egyszer, ne legyen az ideológia martaléka, a demokráciát ne kelljen átnevezni különböző jelzőkkel, hogy megtaláljuk a magunk lényegét benne, az oltakozás pedig ne az összeesküvés-elméletek, hanem a tudományos gyakorlat része legyen.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Deme Dániel

Deme Dániel

Konzervatív óriások csatája

ĀA társadalmi egyesítést sem a büntető hangulatban áskálódó baloldal, sem pedig a radikalizálódó és a valóságot ellenségként kezelő republikánus konzervatív szavazók nem fogják elhozni Amerikának

Vári F. Teofil

Vári F. Teofil

Pokoli színjáték

ĀA Népszavában Jézust és Müller Cecília országos tiszti főorvost ábrázoló gúnyrajz megjelenése és védelembe vétele kapcsán Dante Isteni színjátékából a pokolnak legsötétebb istenkáromlói elevenedtek meg és jöttek fel a mélyből

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom