A szabadság áldásai

Hogyan lehet, hogy az elnök (és kormányzat) keresetét – a választási csalások bizonyítékait – a bíróság nem veszi figyelembe, s végül a parlament kihirdeti a végeredményt. Ezek lennének a szabadság áldásai, amelyekről az Egyesült Államok alkotmánya rendelkezik?

Mit lehet most tudni? Hogy Biden Junior (!) 81 283 563 szavazatot kapott, míg Trump 74 223 433-at. Ez meggyőző fölény. Még nagyobb Biden fölénye az elektorok terén, itt 306:232 az arány. Az államok túlnyomó többségében meggyőző többség jött létre az egyik vagy a másik jelölt mellett. Néhány kivételt találtam. A hozzáférhető végeredmény szerint Arizonában az arány 49,36:49,06 százalék Biden javára. Georgiában 49,51:49,26 százalék, szintén Biden javára. Wisconsinban 49,5:48,8 Biden javára, Michiganben 50,6 Biden javára, Pennsylvaniában 50,0 százalék Biden javára. Ezeken a helyeken Biden összesen 278 695 szavazattal szerzett többet ellenfelénél. Michigan nélkül mindössze 124 507 szavazattal! Ennyi döntött, de persze nem ennyin múlott. Adalék: 1947-ben a kommunisták Magyarországon 200 ezer hamis szavazatot terveztek leadni, s ezt túl is teljesíthették. Pártjuk körülbelül 300 ezer szavazattal kapott többet, mint 1945-ben. Ezzel lett vége a magyar parlamentarizmusnak negyven évre.

A probléma abban áll, hogy ez az öt állam 73 elektort ad, s ha ezek Trump-pártiak lennének, a választási eredmény megfordulna. (305-233 Trump javára.) Ezt nehezen tudják elfogadni Trump hívei, s talán nem csak ők. Ám az eredményt kihirdették, az elektorok megválasztották Bident. Mindezt Trump is belátta, és rosszul sikerült apellálása a néphez csak súlyosbította helyzetét, ezért visszavonult, sok sikert kívánva az új kormányzatnak. Biden és Harris már le is tette az esküt, a rendezvény elképesztő ellentmondást sugárzott: harmincötezer állig felfegyverzett gárdista, katona, rendőr hermetikusan lezárta a környéket, miközben a győztesek a demokráciától meg a nemzeti egységtől szónokoltak, önmaguktól láthatóan meghatottan. Feltűnő volt az egész ceremónia vallásos (keresztény) jellege, nagyon sok szó esett Istenről. (Talán a lelkiismeretük nem volt tiszta.) Az elnökválasztás mellett képviselőket és szenátorokat is választottak. Eszerint ma a Szenátusban 50 re-publikánus van és 50 demokrata. A képviselőházban 222 demokrata, 210 republikánus. Az ötven államból 27-ben van republikánus és 23-ban demokrata kormányzó.

Ezek a száraz tények. Viszont nyilvánvaló, hogy túl sokan kérdőjelezik meg ezeket a számokat az Egyesült Államokban. Vagyis a tűréshatárt jóval meghaladóan fogják megkérdőjelezni Biden (és kormányzata) legitimitását. Teszik ezt nem a szabadság áldásai jegyé­ben, hanem csalásra gyanakodva. Ez már most rémisztő következményekkel jár: a szólásszabadság korlátozásával, a rasszista kártya kijátszásával, az utcai erőszak folyamatos jelenlétével, végső soron a demokrácia lejáratásával. Lesznek hangok, amelyek felvetik Trump és prominens híveinek teljes politikai (de lehet, hogy gazdasági és fizikai) likvidálását. Megindulhat egy olyan radikalizálódás mindkét oldalon, amely sötét jövőt sejtet.

Mindez azért lehetséges, mert a nagyarányú választási csalás gyanúja nem csak az említett öt államban merült fel. Bár mint láttuk, ez is bőven elegendő lenne. Mi különösen fogékonyak vagyunk erre a problémára, mert már tapasztaltunk ilyesmit. A csalók észjárását is ismerjük. Negyven évbe került, míg az ordenáré kékcédulás hadművelet után valahogy visszaszereztük a jogainkat, például a szabad választáshoz. Ezt az Egyesült Államok segítségével tehettük meg 1989-90-ben. Félő viszont, hogy az Egyesült Államokban most tapasztalható fals folyamatok átsugároznak felénk is. Ezért fontos, hogy a külső körülmények mellett érezzük, hogy alapvetően magunknak köszönhetjük a szabadságunkat. Az ’56-os pesti srácoknak, a lengyel Harcoló Szolidaritásnak, II. Szent János Pálnak. És a mi makacs, szívós, félszeg ellenállásunknak is. És azt is csak magunknak köszönhetjük majd, ha meg tudjuk tartani a szabadságot. Mástól nem várhatunk segítséget.

Az egykori kék cédulák szerepét most a levélszavazatok játszhatták. Mennyi? És abból mennyi hamis? Valóban voltak megyék, ahol a részvételi arány meghaladta a 100 százalékot? Nálunk 1947-ben Hajdú és Békés megyében, Debrecenben így volt. Hm. Mikepércsen 120 százalék. De ez csak bő négy évtized elmúltával derült ki. Akkor a kommunista szavazatok körülbelül 18 százaléka volt hamis. Ez az összes szavazatok 4,8 százaléka.

Hogyan lehet, hogy hatalmon lévő erőkkel szemben csaljanak, s hogyan lehet, hogy ezt nem vizsgálják ki, az egész manővernek nem lesz lényeges következménye? Pontosan ugyanúgy, ahogy ez Magyarországon 1947-ben volt. Valójában Trump nem volt hatalmon. Nem uralta a saját pártját sem, a képviselőházat, nem irányította a rendvédelmi szerveket, nem tudott úrrá lenni saját kormányzatán (adminisztráció), a gazdasági irányításra alig volt módja, a média teljes egészében összezárt ellene, és – bármilyen furcsa – kívülről is az elszigetelésére, szó szerint megbuktatására törekedtek mindvégig. És most nem a perzsa ajatollahokra, az aktuális Kimre vagy a kínai pártfőtitkárra gondolok. Sokkal inkább az Európai Unió vezetőire. Ó hogy megkönnyebbülhettek Brüsszelben.

Trump helikoptere elhagyta a Fehér Ház légterét. A birtokára távozott. Nálunk nem volt hová visszavonulni. A csalók előálltak azzal, hogy ellenfeleik csaltak. Klasszikus. Nem volt elég nekik a győzelem, megsemmisíteni akarnak. Én bízom az amerikai népben. Bízom abban, hogy ellenáll, s ehhez meglesz az eszköze is. Még abban is bízom, hogy sikerül megfékezni az elmúlt évben utcákon randalírozó, az „alapító atyák” szobrait gyalázó (róluk a beiktatáson de sok szép szó esett!) BLM- és Antifa-alakulatokat. Hisz most már nem érdek az instabilitás.

Hogyan tovább? Az eddigi ellenállási kísérleteket leginkább a naivitással lehetne jellemezni. Magyarországon 1947-ben volt Választási Bíróság, s Pfeiffer Zoltán vezetésével a nemzeti demokraták a végsőkig küzdöttek igazukért, hogy bizonyítsák: a választásokat a Magyar Kommunista Párt elcsalta. Igazuk azóta bebizonyosodott. De akkor a „győztesek” az egész eljárást megszüntették, se bizonyítás, se tanúk, se jogorvoslat. Pfeiffer ellen koholt vádak alapján eljárást indítottak, pártját Rajk László feloszlatta. Pfeiffer összeesküvő, veszélyes a demokráciára! – harsogták. Hova menekült? Amerikába. Negyven évre elfeledhettük a szabad választásokat. Néhány esetben talán az Egyesült Államokban bebizonyosul a csalás, de ez nem változtat a tényen: jön Kamala Harris! És Biden is ott téblábol majd valahol. De olyan árulkodó volt az a testbeszéd!

Amerika nem a világ, de a világ legnagyobb hatalma. Feladatunk, hogy fenntartsuk vele a jó viszonyt. S ha ott sokaknak nem is volt fontos, mi engedjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a népakaratra hagyatkozunk. Régóta gondolom, hogy mi egy fényűző nemzet vagyunk. S ennek semmi köze az aranyhoz, gazdagsághoz, még csak a hatalomhoz, a nagysághoz sem. Ennek a szabadsághoz van köze. A szabadság áldásaihoz. A szabadság foka, amit elérhetünk, mindig változik. A tapasztalatlan embert a saját szabadsága érdekli, az okosabbat – jó esetben – másoké is. Mert önmagában az ember szabadsága mit sem ér. Lehet nagyszerű vagy szánalmas, a közösség szempontjából ez másodlagos. A közösség szabadsága, az kincs. A lényeg: hagyd szabadon látni az embert, hagyd szabadon gondolkodni, szabadon tervezni, hagyd szabadon élni. Ha nem így teszel, lehet bármekkora hatalmad, elveszejt, hogy létednek fénye nincsen. Mindez vonatkozik a nemzetekre is.

Washington most újra kinevezte magát az emberi szabadság megváltójának, és az egész világra kiterjedő felelősséggel ruházta fel magát. Vigyázzunk, nehogy minket is maga alá temessen, amikor ez a felelősség agyonnyomja.

(A szerző történész)