László Tamás

Vélemény és vita

Igazság és irgalom

A köznapi nyelvben azt a gondolatot mondjuk igaznak, ami megfelel a valóságnak, vagy pedig magát a szellem számára magától értetődő valóságot

Az igazság azt jelenti, hogy valami szilárd, biztos, hitelre méltó, amire támaszkodni lehet. Az igazságosság mindenekelőtt a jogrendet idézi: a bíró igazságot szolgáltat, amikor érvényt szerez a törvénynek. Erkölcsi fogalma szélesebb: az igazságosság megadja mindenkinek, ami jár neki.

 Az irgalmat és az irgalmasságot a mindennapi nyelv a részvéttel vagy a megbocsátással azonosítja. Ezen túlmenően az irgalmasság nem csupán az ösztönös jóság vissz­hangja, amely természetesen csalódhat tárgyát és természetét ille­tően, hanem tudatos, akart jóság, sőt megfelelés egy belső kötelességnek, hűség önmagunkhoz. Az irgalom válasz az emberi nyomorúságra szánakozással, könyörülettel, sőt kegyelemmel is.

  Két olyan fogalom, illetve az általa követett emberi magatartás egyszerre iránytű és összetartozó értékpár, amelyek egyoldalúan alkalmazva kijátszhatók egymás ellen. Lássunk erre egy konkrét példát, amelyben meglátszik a balliberális és a keresztény szemlélet különbözősége, amiben a korábbi szocialista vezetés a szociális biztonságot játszotta ki a jogbiztonsággal szemben. Keresztény terminológiát használva az irgalmat az igazság ellenében. Holott az teljesen világos, hogy a szociális ügyekben tilos e kettőt egymás ellen fordítani.

 Az igazság irgalom nélkül könnyen válhat könyörtelenséggé, akár kegyetlenséggé, az irgalom igazság nélkül pedig anarchiához, fejetlenséghez vezethet. A kettő együttes alkalmazása viszont távlatos megoldásokat eredményezhet az érintetteknek.

Az újpalotai lakótelep melletti Kiserdő 2010 előtt telt meg hajléktalanokkal, és a helyzettel az akkori szocialista vezetés semmit nem tudott kezdeni, sőt a lakossági fórumokon azt válaszolták, hogy ez nem probléma, a hajléktalanokat békén kell hagyni. A keresztény magatartás ezzel szemben egyrészt a valósággal való szembenézés, másrészt az értékvédelem, hiszen a nagyszámú hajléktalan súlyos közbiztonsági, köztisztasági, köztulajdon- és környezetvédelmi problémát okozott, ez volt a dolog igazságdimen­ziója, amelyet viszont a balliberálisok figyelmen kívül hagytak. Ez duplán fájdalmas volt, mivel ezt a Kiserdőt a hajléktalanok tömeges megjelenése előtt a lakótelepen élők használták piknikezésre, sportolásra, kutyafuttatásra.

 Itt érhető tetten egy másik keresztény alapvetés, a túlnyomó többség érdekeinek képviselete az elenyésző kisebbséggel szemben, a nagyjából nyolcvan hajléktalan a negyvenezer fős lakóteleppel szemben. Az akkori szocialisták, a mai balliberálisok az egész társadalmat kisebbségek által széttagoltnak láttatják, kijátszva őket egymás ellen, ezt hatalmi eszközként használva. Ezzel szemben a keresztény/konzervatív szemlélet jegyében fellépők az értékvédelmet, a rendeltetésszerű használatot, a többség valós igényeinek kielégítését tartották szem előtt.

 Mi volt a megoldás? Először megkérdezték az utcai szociális munkásokat, a szociális intézményük vezetőit, hogy mi a megoldás erre az egyre inkább eszkalálódó problémára? A válasz: semmi, nincs megoldás. De legalább elismerték, hogy a probléma létezik. Ekkor jutottak el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjéhez, aki vállalta, hogy egy mintaprogramban részt vesz a helyi szociális részleg munkatársaival karöltve.

Az első alapelvük az volt, hogy a hajléktalanokat tilos, erkölcstelen egyik helyről a másikra kergetni, ehelyett mindegyiküknek egyedi, személyre szabott megoldást kell felkínálni. Az igazság és az irgalom együttes alkalmazása vezetett a tartós eredményhez.

 Először minden egyes hajléktalant feltérképeztek, a hét kis „faluban” élő mintegy nyolcvan hajléktalanról pontos leírást készítettek (hogy kerültek ide, milyen életút van mögöttük, milyen az egészségi állapotuk, hová járnak az elemi szükségleteikért).  Már ez a lépés visszaadta a méltóságuk egy részét, már nem arctalan hajléktalanok voltak, hanem konkrét személyekké váltak. A máltai munkatársak hipotézise az volt, hogy a hajléktalanok esetében csak egy olyan jól körülhatárolható pillanat van, amikor az együttműködésük megnyerhető, s ezt nem szabad elszalasztani.

Azt is kifejtették, hogy nem lesz egyfajta megoldás a problémákra, hanem sokféle megoldással kell számolni. Az egész programra ötmillió forintot szántak, ami több mint elégségesnek bizonyult. A Kiserdő kiürítése után az ott maradt mintegy hatszáz köbméter hulladékot is el tudták szállítani az erdőt kezelő Pilisi Parkerdőgazdasággal karöltve. A cég dolgozói kitörő örömmel vettek részt a munkában, látva, hogy partnerük egy elszánt és a problémára tartós megoldást kereső önkormányzat (már a munka megindulásakor jelezték, hogy a hajléktalanok hihetetlen károkat okoznak nekik, amivel szemben ők tehetetlenek voltak). A konkrét megoldások között szerepelt tanyavásárlás Bács-Kiskun megyében négy fő részére (akiknek a helyi beilleszkedését egy évig figyelemmel kísérték, támogatták), volt, akinek albérletet kerestek, egészségügyi ellátóhelyre vittek, szobabérlők házába juttattak, és igyekeztek munkát keresni azoknak, akikben több elszánást láttak a társadalomba való visszailleszkedéshez.

 A balliberális média az első jelekre támadásba lendült. A hajléktalanok üldözésével, lelketlenséggel vádolták az önkormányzatot, lejárató riportokat igyekeztek készíteni. Az önkormányzat ezekre úgy rea­gált, hogy szívesen adnak interjút, de csak kint a helyszínen. A helyszíni, valóban humánus akciót és a helyi áldatlan viszonyokat látva visszakoztak, és képesek voltak reális és a valós megoldást bemutató riportok készítésére is.

A máltaiak jelezték, hogy az erdőben élők mintegy tíz százaléka nem lesz együttműködő, ők ezt az életmódot megszokták, és ott kívánnak maradni. Számukra egyfajta helyi figyelő szerepet kínáltak fel, vagyis hogy ellátásért cserébe – jelezzék például az illegális szemétlerakást az erdőben. A másik tartóssá tételi lépés az volt, hogy biztatták a szomszédos lakótelepen élőket arra, hogy az erdő megtisztításával párhuzamosan jöjjenek minél gyakrabban és szervezetten a területre, foglalják vissza a korábban szeretett és használt erdőt pihenésre, sportolásra, sétára. Ezt megtámogatták azzal, hogy a pilisiekkel szövetkezve erdei játszóteret, sporteszközöket, erdei tájékoztató táblákat helyeztek el, ezek létesítését és karbantartását néhány millió forinttal minden évben támogatták.

 Nagyon sok ilyen és hasonló példa kellene, hogy a mai ellenzékhez húzók lássák, milyen az, amikor keresztény alapelvek mentén folyik a kormányzás! A polgári kormány minden programjában tetten érhetők a keresztény alapvetések, a családtámogatási rendszertől kezdve az adórendszeren át a vállalkozások támogatásán keresztül a fejlesztéspolitikáig egyaránt. Legyünk büszkék rá!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Vakcinakeringő

ĀAzt írja az újság, hogy márciustól jön a vakcinaútlevél. Digitális lesz, mint lassan már minden ezen a világon

Deme Dániel

Deme Dániel

Követni a lengyel példát

ĀAki hazánkban akar üzletelni, itt akar profitot termelni, annak be kell tartania hazánk törvényeit és demokratikus szabályait