A gyurcsányi kényszerzubbony

Kezdődött Gyurcsány Ferenc december 6-i „kiáltványával”, amiben mintegy „Mikulásként” lepte meg az ellenzéki pártokat egy csomaggal. Ez hasonló volt a nagy hazudozó Münchhausen báró vadkacsafogási akciójához, amit egy szalonnadarabbal bekent bőrszíjjal ért el. Az ellenzéki pártok mohóságukban, mint a történetbeli vadkacsák, sorban bekapták a szíj végét, ami az emésztőrendszerük másik végén csusszant ki, felkínálva azt a következő éhes „pártvadkacsának”. Az egy szíjra fűzött „pártvadkacsák” megsütésük után végül majd egy nagy balliberális európai vacsorán kerülnének feltálalásra.

Ezután következett szintén Gyurcsánytól az ellenzék 13 pontja december 21-én, mintegy karácsonyi ajándékként, amit hangzatosan a „korszakváltásért, Magyarországért, a köztársaságért” fogalmazott meg. Ebből kihagyják az ország jelenlegi többségét, amely háromszor kétharmaddal választott konzervatív, polgári kormányt. Az egész dokumentumból süt a hatalom megkaparintása iránti mérhetetlen vágy, bármi áron. Tele van rágalommal, hazugságokkal, olyan kijelentésekkel, amelyekre akár bíróság előtt kéne felelni. A leginkább árulkodó a 13. pont, amelyben azt állítja Gyurcsány, hogy az ellenzéki pártok fognak a „megosztás és a gyűlöletkeltés helyett társadalmi békét teremteni, és azon fáradoznak, hogy begyógyítsák a magyar társadalomban máig elevenen élő történelmi sebeket”. Ezt mondja a szemkilövető Gyurcsány, aki az 1956 utáni véres megtorlást vezénylő Apró-klánba nősült be, és egy zsidó családtól rekvirált házban lakik.

A folyamat záróköve a január 5-én az összefogásban részt vevő hat párt áhított kormányzásuk alapelveiről szóló hatpontos dokumentum közzététele és közös aláírása volt. Nézzünk néhányat ezekből a pontokból, szembesítve az összefogásban szereplőket!

Jakab Péter parlamenti viselkedése pont az ellenkezője annak, amit a társadalmi békéről, árokbetemetésről, nemzetegyesítésről mond. Ő volt 2020-as év botrányai miatt az egyik leginkább elutasított képviselő. Fekete-Győr András a korrupcióval való leszámolásról beszél, egy sorban ülve azzal a Gyurcsánnyal, akinek a kormányzása alatt iparszerű volt a korrupció, amelynek egy kiemelt példája a 4-es metró százmilliárdot meghaladó korrupciója. Ott ült az a Karácsony, aki offshore cég nem létező buszaira kötött volna szerződést. Azokkal a szocialistákkal köt szövetséget, akik a kispesti önkormányzat korrupciós és drogügyeinek napvilágra kerülése után sem emelték fel a szavukat. Fiatalok, ébresztő!
Az LMP Gyurcsány ellenében határozta meg magát, majd a karjaiba omlott. Ez persze igaz a Momentumra, a Párbeszédre és a Jobbikra is. Az illegális migráció ellenében most szóban fel kívánnak lépni, a valóságban azonban a tet­teik az ellenkezőjéről szólnak. A rémhírterjesztő Szabó Tímeának nincsen erkölcsi alapja az idősek, szegények, betegek érdekében fellépni. Ő az, aki a magyar parlament egyik fő gyűlöletkeltő személyisége, felszólalásaival nem betemeti, hanem szakadékká mélyíti az árkokat. A csukott ajtóról lepattanó, helyesírásra képtelen Kunhalmi Ágnes nem beszélhet az oktatásról és a kultúráról. A legvérlázítóbb Gyurcsány felszólalása, aki 2004. december 5. után hazafiságról, nemzeti kormányzásról beszél.

A sajtótájékoztatón részt vevő pártvezetők azt hiszik, hogy minden tettüket, mondatukat elfelejtik a választók. Azt hiszik, hogy az összefogás keretében nem fognak látszani a ballépéseik, belső ellentéteik, az, hogy közöttük a felszín alatt iszonyú feszültségek rejlenek. Azt hiszik, hogy nem látják a jóakaratú emberek, hogy ebben a konglomerátumban senki sem az, aki valójában. Ahol mindenki más, mint aminek mondja magát, azt őrültek házának hívják, ahol kényszerzubbony a divat.
A 13 ponttól a 6 ponton át jutottunk el a kényszerzubbonyig, mert a ceremónián részt vevő pártvezetők a közös aláírással önként bújtak bele a gyurcsányi kényszerzubbonyba. A nagy hipnotizőr rájuk adta, amibe önszántukból, mindennemű identitásukat feladva belebújtak. Persze feltehető a kérdés: volt-e és ma még van-e nekik egyáltalán identitásuk, önálló nézeteik a világról, a magyarságról. Egyetlen van: a hatalom megragadása mindenáron… Azt hiszik, hogy az összefogás csodafegyver, holott már régen tudniuk kellene, hogy csodafegyver nincsen, csak a közjó érdekében végzett sok-sok szívós aprómunka, handabandázás nélkül.

Gyurcsány Ferenc az ország legelutasítottabb politikusa, a legnagyobb köpönyegforgató, akárkit, különös előszeretettel a szövetségeseit képes hátba döfni. Olyan ember, aki a tetteiért felelősséget nem vállal, a dumában erős, a cselekvésben gyenge, a kormányzáshoz nemcsak hogy nem ért, de kifejezetten veszélyes a kormányrúd közelébe engedni. Ezért elképesztő az, hogy az összes ellenzéki párt képes alárendelni magát ennek a személyiségnek. Belebújnak az általa felkínált kényszerzubbonyba, és azt hiszik, hogy a szavazótáboruk is önként bele fog bújni.

Ez az ellenzéki magatartás az őrültséggel határos, de a hatalomért ezt a kockázatot is vállalják ezek az éhes pártocskák. Érdemes egy pillantást vetni magára a kényszerzubbonyra. „Régebben az elmebetegek kényszerkezelésének egyik eszköze volt, amely nyers, erős vászonból, igen hosszú és vékonyodó ujjakkal készült. A betegekre úgy adják rá, hogy az illető karjai a mellkason kereszteződnek, a zubbony csücskés ujjai pedig a karok alatt a test körül vezetve, erős csomóba köttetnek, miáltal a felső végtagok mozgása lehetetlenné válik. Az eszköz maga sem fájdalmat nem okozhat, sem a beteg légzését nem akadályozza.”

Az, hogy ez mennyire kényelmetlen és bénító viselet, akkor derül majd ki, amikor a választóknak a saját önképükkel kapcsolatban kell mondani valamit, saját hangjuk már nem lesz, mert bármit is mondanak, az Gyurcsány hangja lesz. Ekkor már késő, a kényszerzubbonyt saját erőből többé már nem tudják levenni. Gúzsba kötve nem lehet táncolni, csak Gyurcsánynak, talán még emlékszünk a parlamenti táncára… Mindennap idézzük fel az őszödi beszéd rettenetes mondatait.

A gyurcsányi kényszerzubbony a 2022-es választási felkészülés nyitánya. Mi ezzel szemben maradjunk a normalitás, a valóság talaján, ne veszítsük el eredendő józanságunkat, maradjunk azok, akik vagyunk: nemzeti-keresztény-polgári értékrendet vallók!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)