Domonkos László

Vélemény és vita

Ravenna, Brüsszel

Alig másfél évtizede, hogy akkori munkahelyem, a Duna Televízió egy hétre kiküldött – valaha úgy mondták: fejtágítóra – Brüsszelbe

Olyan idők jártak, hogy az EU-integráció és egyáltalán, a legújabbkori birodalomba történő betagozódás a legnyilvánvalóbb, abszolúte vitathatatlannak jelzett evidenciának számított.

Nemzetközi társaság gyűlt össze, olaszok és lengyelek, franciák és angolok, németek és spanyolok, előadások, mindenféle programok, VIP-ellátás, mi szem-szájnak ingere – hiába, a leendő janicsár médiahuszárokat meg kell becsülni és jól fel kell készíteni.

Szemináriumok is voltak, mint annak idején az egyetemen. A mi szemináriumvezetőnk, ha hiszik, ha nem, maga az akkori fő-fő-EU-korifeus, Javier Solana elvtárs/úr (hivatalosan: „kül- és biztonságpolitikai főmegbízott”) vala, kivel az alig hat-nyolcfős csoportban többször folytattunk hosszas eszmecseréket. Szóba kerültek a nemzeti kisebbségek is.
Akkoriban – 2006 tavasza – Románia leendő EU-csatlakozása közelgett, Solana persze az egyedül üdvözítő megoldásként emlegette, jó vezércikk stílben, amúgy agit­proposan. Előhozom az autonómia kérdését, hivatkozom némely magyar lépésre az ügyben. Válasz: a szokványos szöveg (a csatlakozás mindent megold), utána szünetben a nagyúr elkap, sétára invitál, vállamat átkarolva némi leereszkedő kedvességgel fejtegeti, ismétli-összefoglalja a lényeget, majd bizta­tóan vállon veregetve közli, ne foglalkozzak én annyit ezzel.

Nagy magyar írónk, Passuth László történelmi regényeiben, akár az aztékokról (Esőisten siratja Mexikót) , akár másról esik szó – figyelemre méltó és máig továbbgondolandó tanulságokat fogalmazott meg. Passuth Lászlónak egyik,1963-ban megjelent műve egy, a Balaton partján született gót király, bizonyos, Nagynak kinevezett Teodorik históriáját ismerteti, aki Krisztus után 493-ban elfoglalja Ravennát és ezzel végleg utat nyit a Verlaine által is megénekelt barbár hadaknak („jönnek a szőke és roppant barbárhadak / s a Birodalom únt akrosztikont farag / s stí-lusát bágyadó alkonyat aranyozza”) a romlás, a hanyatlásvégi Róma végleges és teljes megbuktatása felé. Ravennában temették Rómát – ez címe ennek a Passuth-regénynek.

Hogy mit fognak írni egykoron, hol temették a legújabbkori (a névadónál sokkal satnyább) Rómát, vagyis az Európai Uniót, azt nem tudom, de hogy mikor, azt megmondhatjuk: amikor a koronavírus elleni vakcina elosztásának, a birodalom országainak ezzel történő ellátásának kérdésében szinte teljes csődöt mondott.

Néhány tény: a kilépett Nagy-Britannia és a nem tag Izrael mögött jócskán lemaradva, ahol e napokban a száz lakosra jutó beoltottak aránya 1,39, illetve 12,56 (!), ez a szám Németországban, ahová a vakcina egyik gyártó cége való, mindössze 0,29, és nem jobb az arány a többi nyugat-európai országban sem… (És ők, velünk ellentétben, nem vagy nemigen vettek igénybe keleti piacokat.)

A szállítás akadozik vagy éppen nem működik, Brüsszel hírhedett gigabürokráciája képtelen a rendelések érdemi bonyolítására, a gördülékeny tárgyalásokra, a termelést nagyban növelő intézkedésekre vagy éppen a szállítás praktikus megszervezésére. A Die Welt cikke ugyan a német illetékesekről írja, de az egész EU-ra értendő: nem arra koncentrálnak, hogy valami ütemesen és hatékonyan sikerüljön, hanem hogy mindent ki tudjanak magyarázni. És a jó Solana szelleme lebeg vala a vizek felett…

A végleges bukás, miként Rómáé Ravennában, roppant erős a gyanúm, itt és így és ezzel kezdődik. Illetve már el is kezdődött. (Persze sok-sok korábbi előjellel egyetemben.) Az egyik legtisztábban látó brit politikus, Nigel Farage nemrégiben azt mondta, tíz éven belül vége az uniónak. (Pedig akkor még a vakcinanyomorúság nem is kapott ekkora nyilvánosságot.) A britek legjava – ismerem őket, tanúsíthatom – , egy szédületes kultúrával
a háta mögött, mindig igen jól látott a világban.

Érdemes megfontolni, amit mondanak… A birodalom pedig már unott akrosztikont (a verssorok kezdőbetűiből összeolvasható új közlés) sem farag. Stílusát pedig, látjuk, igazából már a világon semmi sem aranyozza. De a bágyadó alkonyat, az nagyon is stimmel.

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Ki rombolja le Európát?

ĀKétségtelen, lehet szabadon utazni, de ez uniós tagság nélkül is megvalósult. Az már nem olyan jó, hogy lehet szabadon munkát vállalni, ez nekünk négy-hatszázezer ember elvesztésébe került, amit semmiképp sem lehet nemzeti érdeknek tekinteni

Bencze Izabella

Bencze Izabella

A Makovecz-katedrális

ĀEmber, csak nem hagyod, hogy Isten korlátozza a szabadságod, és emiatt ne élvezhesd az élet gyümölcseit? Ne hagyd magad, méltatlan hozzád. Tégy, amit akarsz, mert megérdemled